Archív

A 40. EFOTT-ra a szervezők hatalmas hírveréssel és izgalommal készültek, gondoltuk, kitesznek magukért rendesen. Már kedden megérkeztünk a délutáni órákban, és sajnos konstatálnunk kellett, hogy ennyi idő alatt sem sikerült megszabadulni a hagyománytól, hogy az érkezőket akár 6 órán át is váratták a beengedéssel a tűző napon.

Beszabadulva a fesztiválterületre szembesülnünk kellett vele, hogy a kemping és a színpadok között vagy egy kilométert kell sétálni, valamint a zuhanyzók mennyisége is előrevetítette a napi 30-40 perces sorban állást. A két terület közötti szakaszon terült el a strand, amit azonban csak úgy lehetett megközelíteni, hogy először elsétálsz a fesztiválterületre, majd onnan vissza a strandra, holott volt egy kapuja a kemping felőli részen is, ezt viszont csak a harmadik napon sikerült kinyitni. A napi 8-10 km gyaloglás tehát adott volt.

NOW_3149

Amúgy maga a strand nagyon jót tett a fesztiválnak, gyakorlatilag az egyetlen opció volt, hogy túléljük a kánikulát, enélkül aligha sikerült volna végigtolni a hetet. Az egyetlen dolog, ami árnyékolta kicsit az élményt, az a Baross rádió nevű kulturális sokkolóegység volt, amely a kemping és a vízpart teljes területén szólt, és nem tudom hogyan, de sikerült nekik minden öt percben legalább három Wellhello számot lejátszaniuk, így utolsó nap már akkor is az Emlékszem, Sopronban c. dal szólt a fejemben, amikor még el sem indult a reggeli adás.

NOW_3518

A szervezők közleménye szerint sikerült idén megdönteni a látogatottsági rekordot, ami jól látszott az esti alkoholszerzési szintidőn: annyira nem volt arányos a pultok száma a látogatókéval, hogy a sörért várakozás alkalmanként simán 30 percet vett igénybe. Így fordulhatott elő, hogy Bálint barátunk enyhén ittas állapotban egyik ilyen várakozás során úgy felbaszta magát, hogy inkább felült egy vonatra, és hazament Pestre sörözni. (Bálint barátunk végül nemhogy Pestig, hanem egyenesen a Bánkitó Fesztiválig menekült sörért… – a szerk., aki ott koccintott vele)

NOW_3771

Rengeteg kép a bandákról odalenn!

Ezt nagyobb szívfájdalom nélkül meg is tehette, hisz nem volt különösen érdekes a koncertfelhozatal. Az első napi Ganxsta 20 éves buli elég jól sikerült, a Fish! ismét megcsinálta a fesztivál legnagyobb házibuliját. A fent említett Wellhellót sikerült egy eléggé alulméretezett színpadra tenni, emiatt, illetve a már említett túladagolás miatt meg sem próbáltam meglátogatni. A legjobb koncertnek személy szerint a szombati Apey & the Pea-t mondanám (akiknek a nevét a változatosság kedvéért ismét nem sikerült rendesen leírni a programfüzetben), közben néha átszűrődött pár borzalmas retro sláger a nagyszínpadon folyó EFOTT 40 szülinapi megakoncertről, ami miatt eszünkbe sem jutott belenézni később sem. Maradtunk hát Blind Myself és Leander Rising koncerten, ami valószínűleg jobb választás volt, majd megnéztük az Ivan & the Parazolt is, akiknek ezen hármas után fellépve különösen viccesen hangzott a szájukból a “Köszönjük, hogy a rockot választottátok” mondat.

NOW_4019

Rengeteg kép a bandákról odalenn!

Összességében véve, ha az ember a fesztiválozás, és nem a koncertek miatt látogatta meg a bulit, elégedetten távozhatott, viszont számomra az infrastruktúra pocsék színvonala miatt az egyetlen dolog, ami megmentette a fesztivált, az a vízpart volt, így inkább egy koncertekkel fűszerezett nyaralás volt az idei EFOTT, semmint egy igazán jó fesztivál.

tsoree
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Parton – EFOTT 2015, 3. nap
“Az év nyara” – Bánkitó Fesztivál 2015
Rengeteg Fish! itt!
Őrületesen sok kép meg minden az Apey and the Pea-ről itt!
Olvass még a Blind Myselfről itt!
Még több Leander Rising kép, interjú, miegymás itt!

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu