Archív

Pszichológiai és neurológiai kutatások bizonyítják, hogy ha az ember óriási örömöt él át, utána nagy eséllyel óriási hangulati zuhanás következik, majd lassan visszaáll a normális közérzet. Ezt a poszt-depresszív állapotot tudja okozni a gyerekszülés, a kedélyállapotra ható drogok vagy akár az alkohol is, avagy adott esetben egy fesztivál. Tudod, amikor mész haza a vonaton és szomorúan lesel ki az ablakon; de kár, hogy vége lett. Ha csak szimplán azt mondanám, az ország legjobb fesztiválja a Bánkitó, elcsépelten hangzana, inkább úgy mondom: ekkora poszt-fesztivál-depressziót más nem tud okozni. Szóval, Bánkitó Fesztivál 2015: szerettelek!

IMG_1348

Mivel tavaly voltam először, akkor is csak az utolsó estére, nem élvezhettem ki teljes egészében, így idén már csütörtökön felvettem a hátizsákot, pattintottam egy fuvart, és teljes izgalomban számoltam vissza a hátralévő kilométereket. Elképesztően hosszú és indokolatlanul kemény hét után semmi más vágyam nem volt, minthogy késő délután abban a tudatban legyek, hogy áll a sátor, kezemben egy jó hideg fröccs, a lábam pedig a vízbe lógatom. Ha nem is kora délután, de pontosan így történt. Annak ellenére, hogy egyedül vágtam neki a fesztiválnak, ráadásul első nap egy újonnan megismert sátorszomszéd megúsztatta a telefonomat a tóban, így még elérhető sem voltam (megjegyzem elképesztően felszabadító!) minden pillanatban az volt az érzésem, hogy ennél jobb hely a világon nincs, és a lehető legjobb emberek vesznek körül. A levegő vibrál a boldogságtól (és a kánikulától), a víz- és fröccshőmérséklet tökéletes, a zene a véredben lüktet, és akkora szabadság van, mint legutoljára ’69-ben Woodstockban lehetett. És még valamit érdemes megjegyezni előjáróban: azért szeretem ezt a fesztivált, mert – bár erősen hígul ez is – teljesen más emberek járnak ide, mint bármilyen más fesztiválra, és leginkább az underground művészvilágban mocorgó értelmiségiek verődnek itt össze. Az órákon át tartó világmegfejtő beszélgetésektől a reggelig táncolásig széles skálán mozognak az események, éppen ki-mibe csöppen bele. De egy pillanatra hagyjuk magára a hangulatot, mert bizony koncertek is akadtak.

IMG_0757

Újdonsült barátokkal első utunk a Tószínpadhoz vezetett, ahol éppen Antonia Vai és zenekara játszott. Őt még két éve láttam a Bohemian Betyars előtt egyszer a Kobuciban, akkor még szinte senki nem ismerte, és egy szerény, ösztönös tehetségű, fantasztikus énekesnőnek láttam. Most azt látom, hogy a hangja is csiszolódott, elképesztő hangtartománnyal rendelkezik, amit nem használ ki, ettől épp csak átlag feletti lesz a zene, és már a szerénységfaktor is csökkent. Sajnálom, mert tényleg olyan hangja van, amivel vétek nem a maximumon játszani. Utánuk a VAN filmzenekart néztük ugyanitt, azaz inkább csak aláfestőzene volt a sötétedésben éledő és emelkedő hangulatnak, de akkor épp nagyon passzolt a miliőhöz. Senát is hasonlóképpen hallgattuk, már a fesztiválterületen, utána pedig jött a fesztivál legnagyobb meglepődését okozó Retardált Brothers, avagy titkos Quimby koncerten ugráltunk az első sorban. A tagokon, de főleg Kiss Tibin látszott egy olyan felszabadultság és rock and roll életérzés, amit eddig hagyományos koncertjükön sosem láttam. Úgy odaragasztott, hogy sajnos lekéstem a makrohangról, pedig becs szó mentem volna, a legutóbbi EP-jük nagyon bejött, de csak a Grand Mexican Warlock kezdésére értem át az S*10 cirkuszba. Csak halkan jegyzem meg: imádtam.

IMG_1371

Koncertek után minden nap az S*10 cirkusz Tilos/Robur tengelyen mozogtunk, néha a Bar 72-vel megfejelve, és ugyan egyáltalán nem ismertem a DJ-ket, minden nap eltalálták a fordulatszámot, hatalmas táncolások és reggelig kolbászolások voltak. A tűző napra és őrület melegre kelve irány a tó! Hamar rájöttem, hogy a hűvös vízbe fenékkel érkezés gyorsabban és hatékonyabban enyhíti a másnapossággyanús tüneteket, jól bevált szokássá vált, és el sem mozdultunk szinte egész nap. A vízpart egy ilyen fesztivál számára a nyári hőség kellős közepén olyan előny, amit alig lehet behozni, és hiába a velencei EFOTT vagy a Balaton-parti fesztiválok, ilyen gyöngyszem kevés van.

Bár beütött a fesziválbetegség és a napi egyszeri evés is kőkemény belső akarást igényelt, de itt a parton megtaláltam a legjobb hot dogot, amit az utóbbi pár évben ettem: görögös életérzéssel, bajor kolbásszal, tzatzikivel, fetasajttal, olívabogyóval, salátával. Még a gnocci is érdekelt, ínycsiklandó bazsalikomos illat áradt belőle, de valahogy mindig akkor jutott eszembe, amikor már nem bírtam többet enni aznap. Kár. Más nagy gasztronómiai felcsillanásokról így sajna ugyanezen okokból nem tudok beszámolni, de egy szájhagyomány útján terjedő infót még ideszúrnék: a parti kisboltos néninek volt a legjobb sörhűtője az egész környéken.

IMG_1373

A Tószínpadon a Margaret Island kezdte a második napot, akiknek továbbra sem vagyok nagy rajongója, Jónás Verát viszont először láttam és nagyon tetszett. Éppen ilyen kis délutáni vízparti kellemes muzsika, a lelátóról néztük végig. Utána átvándoroltunk egy stégre, kezdtek gyűlni az emberek, meglepően sokan; kezdett a Middlemist Red. Bár a Fishinges koncertjük óriási buli volt, ez most egyáltalán nem tetszett. Ellentétben mondjuk a másnapi Szabó Benedek és a Galaxisokkal, ami nem a zenével, hanem a szövegével hódit és nevettet. Nem ismertem, de kedves dolog volt őt a Tószínpadra rakni. A másnapi koncertek közül egyébként alig sikerült végignézni néhányat, csak sodródtunk ide-oda, de benézésnyi ideig minden nagyon jó volt! Ezen a fesztiválon van rengeteg nem zenei program is, én a reggeli tai chi-sokat figyeltem és a színházazásba kukkantottam bele néha, a Tünet Együttes például kifejezetten érdekesnek tűnt, de voltak programok a város több pontján, még a polgármesteri hivatalban is. :)

IMG_1028

Az a helyzet, hogy pontosan átadni a Bánkitó hangulatát szinte lehetetlen, ez is csak egy gyenge próbálkozás. De hogy néhány poént idézzek az elmúlt napokból egy régi, fején talált szögszerű marketingszöveggel: ez volt az év nyara! Jövőre újra fejest ugrunk a közepébe!

Décsy Eszter
fotó: Tóth Evelin Judit

Kapcsolódó:
Bánkitó Fesztivál 2014 – Fejessel a közepébe
Bohemian Betyars akusztik @ Kobuci Kert, 2013. 07. 16.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan – kritika
Kedvenceink kedvencei 7.- Sena Dagadu, Irie Maffia
Jazz for metalheads – itt a második makrohang EP és egy rövid interjú
Rengetek Grand Mexican Warlock cikk itt!
Kellemes meglepetés a Middlemist Redtől – Supersonic Overdrive kritika

Megosztom.

Comments are closed.