Archív

Moby, Lady Gaga, Manu Chao, Bob Dylan, 2Pac, Axl Rose; Flea, Sid Vicious, Everlast, Marilyn Manson, Kid Rock, Slash, Enya, Iggy Pop és még sorolhatnánk. Hogy mi a közös bennük? Mindannyian olyan néven váltak híressé, ami aligha szerepelhet a születési anyakönyvi kivonatukon. A művésznevek (ahogy a szó etimológiája is sugallja) és álnevek a komplett művészvilágban gyakori jelenségnek számítanak. De vajon miért dönt úgy valaki, hogy lecseréli a nevét?

“A hírnév egy olyan maszk, ami ráég az ember arcára.” – írta John Updike. Néhány hírességnek úgy látszik nem elég egy ilyen maszk, szükségük van még egy rétegre, egy erősebb búvóhelyre, ahová önmagukat vagy a múltjukat, esetleg középszerűségüket rejthetik. Ilyenkor nevet változtatnak, és ha ügyesek, ez be is jön a népnek. “Néhányan rossz névvel, rossz szülőknél születtek. Úgy hívod magad, ahogy akarod. Ez a szabadság földje.” – mondta el Bob Dylan (eredeti nevén Robert Zimmerman) egy 2004-es interjúban. Ő nemsokkal azelőtt változtatott nevet, hogy aláírta volna első szerződését. Nevével nem titkoltan a költő Dylan Thomas előtt tiszteleg, így építve fel a tehervagonokon utazgató költő-dalnok képét, és körített a névhez néhány kisebb-nagyobb legendát is.

cf8523a51cc4a20ce01277a5a9883

Bob Dylan

Míg Dylan óriási odafigyeléssel igyekezett személyes legendáját (és valódi gyerekkorának titkait) megőrizni, David Bowie nevének és színpadi karakterének háttere inkább nyílt titok volt. Eredeti, teljesen átlagos nevén David Jones igazi kreatúrája Ziggy Stardust volt, aprólékosan kidolgozta még a karakter körüli díszletet is. “Sosem okozott problémát Iggy Popnak vagy Lou Reednek [szintén felvett nevek – a szerk.] […] dalt írni. Bele tudok érezni a hangulatukba, és hogy mit akarnak, de saját magamnak írni őrületesen nehéz, úgyhogy sokkal könnyebb volt egy olyan művésznek írnom, akit én találok ki. “ – mondta Bowie egy 1988-as interjúban – “Amint Ziggy-t megálmodtam, minden sokkal könnyebben ment, sokkal egyszerűbb volt neki írnom… még, ha én találtam is ki őt.”

David Bowie a Ziggy Stardust turnén (Hammersmith Odeon)

Az eredeti ötletek és karakterek mellett a könnyűzenében az egyszerűbb esetek gyakoribbak, elsősorban hip-hop műfajban. Gondoljunk csak Dr. Dre-re, Eminem-re, Snoop Dogg-ra, 50 Cent-re és a többiekre. Misztikum és legenda helyett egy jól eladható imidzset kapunk, már ha szabad így általánosítani. Azt hiszem, szabad. Ennek a leleményes és rendkívül kreatív hazai megfelelője volt a ’90-es évek erősen megkérdőjelezhető pop korszakának csillogó panteonja, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Kozsó, Kefir, Szamóca(ide vonatkozó cikkünket itt találjátok és a második részt meg itt- a szerk.) De hagyjuk is őket magukra, és térjünk vissza a marketinggépezet helyett a valódi miértekre.

Ehhez pedig kétség kívül pszichológusok is segítségünkre lehetnének, ha igazán mélyen belemennénk. Jim Morrison és Kurt Cobain csak kis mértékben módosított a nevén – Kurt egy rövid ideig Kurdt-ként írta a nevét -, amivel az egyetlen céljuk a családjuk és múltjuk megtagadása volt. Gyakori példa az elszakadni vágyásra. Dylan névváltoztatása ennek a tökéletesítése volt. Ugyanakkor a múlttól való elszakadás mellett a motiváció elvitathatatlan eleme, hogy egy új név és a vele járó új személyiség alatt szabadabb lehet az ember, megtehet olyan dolgokat, amiket a szelf, a gyerekkorból hozott identitás gátol. Ahol nem ismernek minket, ott bárkik lehetünk, ott megszabadulhatunk a berögzült vagy ránk kényszerített gátlásoktól. Ezt továbbgondolva (és éppen csak felvillantva a gondolatmenetet) akár még a virtuális terekig is eljuthatunk, az olyan játékokig, ahol egy avatárt építesz fel a saját ízlésednek és vágyaidnak megfelelően – csak ne felejtse el az ember, hol van a valóság és a virtuális tér határa. Ennek a kérdéskörnek az egyik alapműve Philip K. Dick regénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal. De ezzel már nagyon elkanyarodunk az alaptémától.

HD-Jim-Morrison-Wallpapers-08

Jim Morrison

Költőknél, íróknál is igen gyakori, hogy álnéven vagy művésznéven alkossanak, ennek hagyománya régebbre nyúlik vissza, és a mögötte húzódó okok is részben eltérőek. Sokszor társadalmi, politikai motiváció áll a háttérben, mint például a Petrovicsból lett Petőfi Sándornál. Ziegler Géza volt, írói nevét születése helye, Gárdony után választotta, de alkotott Göre Gábor néven is. Lőrincz L. Lászlót Leslie L. Lawrence néven is ismerjük, Molnár Évát pedig Vavyan Fable-ként, és szintén nem magyar néven (P. Howard) jelentette meg néhány regényét Rejtő Jenő is.

Hogy továbbra is a hazai példáknál maradjunk, itt van nekünk az ifjú Toroczkay András, aki az irodalom és a zene kellemes metszéspontján ügyköd már jó néhány éve. Idén jelent meg második verseskötete (A labirintusból haza) és első prózakötete is (Búcsú Éhestőlitt írtunk róla), de hozzá köthető a mindent túlélő Kabala Baby és a csendben mozgolódó Inga zenekar is. Több interjúban is mesél arról, hogy véreskezű kritikusként magára haragított néhány embert az irodalmi szcénából, és hogy-hogy nem, egyes folyóiratok nem akarták leközölni a verseit. Ekkor jelent meg a színen Éhes Miklós költő, akinek viszont megjelentek az írásai. Természetesen az írói álnév mögött ő állt, Éhes viszont olyan erős karakterré vállt az évek során, hogy novellákban kezdett testet ölteni, amik végül kötetté álltak össze, így készült el a Búcsú Éhestől.

90857

Toroczkay András

A Kabala Baby tavaly megjelent kislemeze a Gréta címet kapta. “Gréta egy elképzelt személy, akinek a dalszövegek alapján egyértelműen valami baja van a világgal.” – mesélte akkor az interjúnkban. Bár a kislemezről van szó, az idén megjelent kötetének több versében is megjelenik Gréta, így felmerül a kérdés, ki is ez a Gréta, hogyan kerül a képbe. “Gréta nem egy általános valaki. […] Egyébként egy hülye poénból lett ő egy fárasztó, de csodaszép napon, amikor is egy erdőben felvettünk egy klipet a Csokimikulás dalunkhoz.” – mesélte András egy nemrég készült interjúban “A verseskötet Grétája eredetileg nem Gréta volt, egy valóságos személyről szólt, először a teljes nevét, aztán csak a kezdőbetűjét használtam, de ahogy teltek az évek, egyre kevésbé éreztem jól magam ettől. Talán mert elszállt a haragom. Aztán végül úgy döntöttem, legyen Gréta, amitől már egy teljesen fiktív karakter lett a szememben. […] Gréta az utolsó pillanatban került bele, de így, hogy normális nevet kapott, mintha volna valami titkos szerepe abban, hogy a verseskötetem főhőse eljut a Róna utcai sötét konténerből a hegy gyomrában lévő labirintusba, majd onnan a 16-os járattal a fényes Fehérvári úti lakásba. Legalábbis nekem ezt jelenti.”

Akár rejtőzködés, akár nagyobb siker reményében, nagyobb szabadságért vagy személyes legenda megformálásaként születnek meg a művészi alteregók, érdekes megfigyelni a mechanizmusát, és keresgélni a motivációit. Nektek ki a kedvenc zenei vagy irodalmi alteregótok? Mondjátok el kommentben!

Kapcsolódó:
Vince Murphy, a Paddy And The Rats basszusgitárosa írt nekünk David Bowie The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars c. lemezéről
„Tizenöt éve nem éreztem ilyen magabiztosságot” – Marilyn Manson: The Pale Emperor kritika
A 10 legnagyobb ízlésromboló a kortárs magyar könnyűzenében – 1. rész
A 10 legnagyobb ízlésromboló a kortárs magyar könnyűzenében – 2. rész
Sötét álom az álomban – Volkova Sisters: Holiday
20 dal, amit regények inspiráltak
Éhes, egy igazi legenda – Toroczkay András: Búcsú Éhestől
A jég hátán is… Kabala Baby interjú
Nyers érdekesség itthonról: itt az INGA bemutatkozó EP

Megosztom.

Comments are closed.