Archív

Ma hajnal véget ért az idei Sziget Fesztivál. Hét nap, rengeteg koncert, napsütés, szabadság. Gyerekkorunk kedvenc fesztiválja minden évben kapja a savat, hogy ilyen nagy, meg olyan drága, meg sok a külföldi, tömeg van és különben is, de vajon tényleg ennyire elkurvult volna? Vagy csak az előítéletek és a rossz szájíz beszél az emberekből? És tudunk-e mégis még mindig nagyot bulizni, ha arra tévedünk?

sziget_2015_010

Való igaz, hogy a Sziget egyre populárisabb zenei irányba megy, és már elsősorban a külföldi látogatókra épít, az ő ízlésüket igyekszik kiszolgálni. Ez tisztán üzlet, nem szeretetszolgálat. Így jártuk. Az erős pop-vonal ellenére azonban idén is sikerült egy – számomra – meglepően erős line-up-ot összerakniuk, minden napra (a hétfőt kivéve) akadt egy-két olyan név, akiket szívesen megnéztem volna. Mégis, végül csak a csütörtökre esett a választásom, mert a 72.000 Ft-os bérlet / 18.000 Ft-os napijegy azért egy kicsit vissza tartott, és úgy éreztem, nekem az Interpol napja éri meg egyedül az árát. A képeket pedig a pénteki napról kapjátok, hasonló okokból kifolyólag.

sziget_2015_228

Persze, ágáltam én is a fesztivál ellen, meg, hát 15 évnyi változást néztem végig, de amikor kora délután besétáltam a K-hídon, enyhén izgatott remegésfélét éreztem úgy gyomortájékon. Irgalmatlanul meleg volt, így a fesztivál feltérképezését egy kicsit későbbre halasztottam, és inkább leültem az árnyékba egy sörrel. (korsó csapolt: 650,- , a legalapabb hot-dog 890,-  – innen már felfelé mennek az árak) A nagyszínpad első koncertje az angol The Maccabees volt, akiknek a 2007-es Color It In c. bemutatkozó lemezét szerettem egy ideig, de aztán már nem igazán követtem a pályafutásukat. A koncert kellemes volt, de egy kicsit egysíkú, így a ráadást már nem vártam meg, hanem elindultam körbesétálni.

sziget_2015_239

Nos, tényleg sok a külföldi, bár engem ez sosem zavart, az viszont már inkább, hogy feltűnően nagyobb arányban fordulnak elő a keményvonalas YOLO/SWAG/ki-tudja-milyen-más-rövidítéssel-illethető arcok, akik az élet felszínén sodródnak az árral, szabadságuk és menőségük teljes tudatában. Tudjátok: vödrös koktél, trendi ruha, szelfizgtés folyamatosan, amúgy meg csak a facebook/twitter/insta/egyéb nyomkodása. Sosem tudtam velük azonosulni. Kizártam őket, így már nem is zavart annyira, a fesztivál amúgy is tele van egy csomó színes kütyüvel, installációval, kisebb terekkel és színpadokkal, ahol mindig történik valami. Elvetődtem az utcaszínház környékére, ahol egy kis mesebeli faluba csöppentem, óriás gombákkal, mini házakkal, színes, ember nagyságú virágokkal, gólyalábon tipegő kosztümös formákkal. Kicsit olyan érzésem volt, mintha valami fura trippen lennék, és vigyorogtam bele a világba. Azt el kellett ismernem, hogy az építmények és díszítések fantasztikusan jól meg vannak csinálva, tele fantáziával és kreativitással, és maga a látvány, ha csak úgy sétálgat az ember, egy teljesen más tudati szintre emel (nem, nem kell hozzá semmit fogyasztani). Az is pozitívum volt, hogy sikerült egy olyan napot választanom, amikor nem volt teltház, így a tömeg is éppen jó volt. Azaz nem is volt igazán. Ellentétben a hétfői, pénteki és szombati napokkal, amikor i kikerült a megtelt tábla, a sajtóanyag szerint 90.000-en voltak. Uh, az még gombócból is sok! És itt már csak a rosszmájúságom jön elő: vajon háromszori teltház és összességében is magas látogatószámok után hány milliónyi hiány miatt fognak sírni Gerendaiék?

sziget_2015_242

De térjünk rá a koncertekre is, mégiscsak Magyarország legnagyobb zenei fesztiváljáról van szó. Bármerre vetődtem, általánosságban igen jól szóltak a színpadok, de azt hiszem, ez maximálisan el is várható. Ahogy írtam feljebb, több olyan zenekar volt, akik érdekeltek volna még, pl. Asaf Avidan, Gogol Bordello, Alt-J, Gaslight Anthem, The Subways, de amire akkor sem mentem volna, ha fizetnek érte, az bizony a hétfői nap volt. Nem elég, hogy az egyik legnagyobb húzónévként a 15 éve a feledés hatalmas homályába burkolózó Robbie Williams volt, ő nyitotta a fesztivált, de ráadásul az elmúlt jó néhány év legnagyobb felhajtását prezentálták neki, ami ki is verte a biztosítékot (itt olvashatjátok). Nagyon pozitív élmény volt betévedni a számomra addig ismeretlen, dán koncertjére; a csaj teljesen elképesztő módon uralja a színpadot, és a végén kiderült, hogy azért mégiscsak ismertem egy dalt tőlük.

A várva várt Interpol megtöltötte az A38 sátrat, és szauna ide vagy oda, a színpad előtt nem volt magunkat legyezve pihegés. Tavaly jelent meg ötödik lemezük El Pintor címmel, és a színpadkép még ennek jegyében lett összerakva, a műsor viszont igazi best of volt, jól egyensúlyozott a lemezek között. Volt megőrülés rendesen, mégis egy leheletnyivel több energiát vártam volna, amit nem is a bandából, inkább a közönségből hiányoltam. Nekem itt lényegében felkerült az i-re a pont, és az este/reggel további része már csak a levezetés volt. De némi kiegészítésképp, itt egy rövid élményjelentés a fotós kollégától a pénteki napról:

“A sziget legjobb része az északi csücsöknél lévő strand melletti körpult, ahol egy kedves tetovált úriember a magyar szónak megörülve mértéktelen mennyiségű plusz-bacardival felhúzott mojitoval szolgált ki minket, miközben nem volt rest saját kezéből itatni a megszomjazott hollandusokat is. A szép naplementés vedelés után körbejártuk az AVICII tomegét, végül megállapodtunk a VIP szektor (ami nagyobb alapterületű, mint a nagyszínpad előtti tér) benti kivetítőjénél, ha már a színpad hangjait elnyomó hangfalak előtt hallgathattuk a kissrácot.”

sziget_2015_360

Részemről azért bántam egy kicsit, hogy végül csak egy napra mentem, mert remek érzékkel engedem el a rengeteg zavaró/felháborító vagy csak szimplán kellemetlen összetevőjét a Szigetnek, de az is igaz, hogy ez évről évre nehezebben megy. Az egyéb, év közbeni bosszúságokról már nem is beszélve, de ezek mind személyes érzések, így nyilvánosan egyelőre nem szeretnék sem pálcát sem lándzsát törni felette.

Nektek milyen volt az idei Sziget?
Írjátok meg kommentben!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Sziget 2014 – Kedd
Sziget 2013 – szombat
A bajusz bűvöletében: Gogol Bordello @ Budapest Park, 2014.06.14.
Régi vagy új? Az indie margójára, 1. rész: cipőorrnézegetés kinn
Régi vagy új? Az indie margójára, 2. rész: cipőorrnézegetés itthon

sziget_2015_256

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu