Archív

magyar0Mi a magyar? – tette fel a kérdést a műcsarnok egyik kurátora. De tegye fel a kezét az, akit gyakran foglalkoztat ugyan ez. Nem sokan vagytok, ugye? Pedig a kérdésre érkeztek is válaszok többnyire fiatal kortárs művészektől, így lett is ebből egy kiállítás. Jó érzés, hogy vannak, akik helyettünk gondolkoznak, még ha furán is.


miamagyar-04

Mielőtt nagyon előre szaladnék, pontosítom egy picit a lényeget. Úgy tűnik, manapság divatja van a magyar identitással foglalkozni, de ezt kezdték olyannyira feszegetni, hogy egy ellentábort kreáltak, még ha csak tudat alatt is. Mindenesetre létrejött egy olyan csoport, akik szerint Magyarország élhetetlen, a vele való azonosulás pedig túlhájpolt és gáz. Nos, szerintem az igazság ismét valahol középen lehet, de ennek elemzésébe nem szeretnék bele menni, fogadjunk el engem így.

 

miamagyar-03

Globalizálódó világunkban pedig bizonyos fokig foglalkozni kell a nemzeti önazonossággal, ha van ilyenünk.

Ellentétben a historizmus korával vagy az 1930-as évek végén érlelődő kezdeményezésekkel nem a klasszikus szempontokat vették figyelembe a kérdés boncolgatásakor, hanem játékos újragondolása ez történelmünknek, jellemünknek és útkeresésünknek. Sikerült ezt úgy kivitelezni, hogy politikailag nem igazán foglaltak állást, de tükröt sem tartottak, csupán közöltek. Nem is szabad túl komolyan venni, senki ne akarjon mélyenszántó gondolatokat kicsikarni a fejéből, konkrét válaszokat úgysem kapunk.

 

miamagyar-02

A képzőművészeti alkotások minden fajtája megtalálható itt: videók, installációk, szobrok, festmények, sok köztük igen figyelemre méltó. Szellős, nagy tereket hagytak, szabadon lehet kolbászolni minden felé, ráadásul alig lézengett egy-két látogató, mikor ott voltam. A kiállítás első fele meggyőzött arról, hogy jól fogok szórakozni egy-két óráig, de a második fele már nem hozta ugyanazt a szintet. A legtöbb gyöngyszem, ami igazán megnevettetett, mind az elején található, talán a termeken variálhattak volna jobban, ezek tematikailag elkülönülnek egymástól, így lehetett volna jobban is legózni velük. Kivételesen semmi kedvem a kiállítást összességében elemeznem, mert nekem – fotósunkkal ellentétben – még így is tetszett. Abban viszont igazat kell adnom neki, hogy bizonyos reflektálásoknak más fórumot kellett volna választani, hogy megmaradjon a könnyed, humoros légkör. Szóval ahelyett, hogy elemznék inkább kiemelek random darabkákat, öncélúan, szubjektíven.

 

miamagyar-05

Hős vezérünk a tininidzsa teknőc, aki bizony BMX-en hódítja meg a Kárpát medencét, de mi valójában busszal érkeztünk és letelepedve nagy uralkodók váltották egymást történelmünk színpadán, ahol egyértelműen Mátyás volt a rock királya. De az élet nem csak szórakozás, és ahoz, hogy erre rájöjjünk nem szabad bezárkóznunk a világ elől, bizony rácsok közé babzsákra kell feküdni, de nem kell aggódnunk, mert országunk állandó, csak a Parlamentet fenyegeti váratlan, szórványos földrengés.

 

miamagyar-07

Megtudjuk, hogy az élet permanens sperma, az idő múlik, itt és most pedig mi mást tehetnénk, mint buborékokat eregetni langyos szappanos vízből. De a Nagy Turul mindent lát, figyel, viszont itt felfedi igazi valóját és kiderül, hogy csak egy sunyi CCTV. Közben összejön egy nagyobb társaság, ahol minden 30 művészre kell 5 szerelő, 3 asztalos, 2 bádogos, 6 lakatos és 1 mozdonyvezető, hogy a normalitási egyensúly helyreálljon, de legalább megbeszélik, hogy Budapest átnevezése aktuális, ha nemis Elvis, de legalább Mick Jagger jó eséllyel pályázik. Egyszóval irány a Műcsarnokba be, valamilyen kultúrára, gondolkodni majd ráér otthon.

 

miamagyar-08
miamagyar-09
miamagyar-01
miamagyar-13
miamagyar-10
miamagyar-11
miamagyar-12
miamagyar-06

Megosztom.

Szólj hozzá