Archív

pp0

SZOCIOTRIP – Szombaton papok és prostik gyűltek össze egy kis ereszd el a hajamra a Yukban, nem tettem zsebre az élményt…


Meggyőződésem, hogy épp eszű, oda nem tartozó ember önszántából nem vetemedik olyan meggondolatlan és hebehurgya tettre, hogy saját lábán besétáljon egy papok és kurvák bulira. Pláne nem, ha ez a KékYukban van és még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy beöltözzön. A helyszín már alsó hangon enged következtetni a várható közönségre, de ezt megszoktuk ott, aki nem bírja, ne menjen oda. De most szombaton azért még engem is sikerült meglepni.

 

Minden a Jászain kezdődött, ahol olyannyira jól sikerült megalapozni az estét, hogy majdnem ott ragadtunk. Éjfélkor nyargaltunk át, kezünkben egy-egy sörrel a nagy ijedtségre, így aztán sikerült is erősen illuminálni magunkat az érkezéshez. Esett és seggrepesztő hideg volt, ezért csak néhány részeg lézengett alkalomhoz illően pólóban és irgalmatlanul sok vassal teleaggatva, de mint mondtam, errefelé ez olyan biztosan várható, mint a másnapi fejfájás hajós-ízű szeszes ital fogyasztása után. A lényeg, hogy sikerült letalálnunk a lépcsőn – még ha némi akadályokba is ütköztünk. Na de leértünk… Րszinte meggyőződésem, hogy valami furcsa tér-idő anomália hatására az a lépcső 2012 októberének 27. napján éjfél után egy teljesen új dimenzióba vezetett, ahol a sötétben kék-vörös-zöld fények villódznak, dübörög a cyber-techno és az emberek feje torz és elmosódott. Mindenhol formátlan testek vonaglanak a monoton szintetikus zenére. Metál- és cyberpunk papok, ribancok és véres hullamenyasszonyok kóvályognak és tolonganak a bár körül. Szexre éhes lények rángatják egymás láncait és tapizzák végig az izzadt, egymásnak feszülő torz testeket.

 

Körülnézek, nem hiszek a saját szememnek, megdörzsölöm és a tömegben a pulthoz furakodok, hogy legurítsak egy dupla-vodka redbullt, hátha az majd kitisztítja a fejemet. Alig kortyolok bele, amikor egy teljesen meztelen, formátlan csaj szalad a WC felé, mögötte a faszija, akinek hájtól remegő széles hátát egy hatalmas horogkereszt fedi be. A meztelenség volt az ára, hogy ingyen jöjjenek be, s nem voltak egyedül.

 

Teszek pár kört, amíg Foxie a neki idiótán pózoló részeg papokat és prostikat fotózza. Elképedek azon, ahogy egy csapat erősen metroszexuális cyberpunk (sejthetően programozó) srác dülöngélve táncolni próbál, aztán észbe kapnak és a tömeggel együtt a színpadhoz vonszolják leharcolt testüket – kezdődött a sztriptíz és néhány önjelölt exhibicionista is mutogathatta magát a színpadon – csak Vikki Ricci sült be, nagyobb volt az arca, mint kellett volna (ha valaki nem ismerné, a szebb napokat sosem látott Dr Melancholia énekese). Igen, kinevettem.

 

Aztán hirtelen menekülni akartam. Még mielőtt teljesen beszippant ez a világ és én is elfolyok. Akartam maradni. Րszintén. Végleg elszakadni a jeges kinti valóságtól. De a dimenzió kezdett kilökni magából, úgyhogy vettem a kabátomat és kiléptem az ajtón.

 

DE

képek: Zsiga Pál

.

Megosztom.

Szólj hozzá