Archív

Érdekes, elvont világba visznek minket a biomechanikus tetoválások. Első ránézésre nem volt a kedvenc stílusom. Másodikra sem. Aztán úgy alakult, hogy cyberpunk filmekről írtam a szakdolgozatomat, és rájöttem, hogy sokkal többet takar ez az irányzat, mint azt elsőre sejthettem.

bio2

Először is had pontosítsam a cyberpunk fogalmát azoknak, akik esetleg még nem futottak bele, ígérem, rövid leszek. Minden ma cyberpunk alá tartozó fogalom egy Philip K. Dick nevű fickóval kezdődött, aki történetesen sci-fi író volt, és aki valami miatt nagyon sokat foglalkozott a társadalom problémáival, majd ezekből a jövőre nézve olyan következtetést vont le, hogy vége mindennek, a gépek átveszik az uralmat kicsinyke világunk felett és ez így is van rendjén, megérdemeljük, mert gyarlók vagyunk. Leegyszerűsítve: nem arra koncentrált antiutopikus vízióiban, hogy mennyire jó lesz az emberiségnek, ha mindent mesterséges intelligencia végez helyettünk, hanem arra, hogy bizony ez a mesterséges intelligencia egy ponton túl majd nem különböztethető meg az embertől. Alapvetése az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal (1968.) című regény, – ajánlom mindenkinek, zseniális mű – aminek pontosan ez a fő témája, ebből készült aztán Ridley Scott rendezésében a Blade Runner (Szárnyas fejvadász – 1982.). Dick regényeivel és novelláival elindított egy folyamatot, ami filmek és regények tucatjait hozta világra.

bio8

A tetoválásokhoz pedig úgy kanyarodunk vissza, hogy Svájcban akadt egy festő-szobrász, H. R. Giger, akit szintén megfogott az erősödő sci-fi, és főleg annak alfaja, a cyberpunk. Viszonylag hamar a filmipar közelébe került látvány- és jelmeztervezőként, 1979-ben ő tervezte A nyolcadik utas: a Halál alienjét, díszleteinek és kosztümjeinek jó részét. Alapvetően az ő festményei, grafikái, szobrai és bútorai inspirálták a biomechanikus tetoválásokat. Giger jelentőségét nem csak színes munkássága jelzi, 1988-ban Tokióban nyílt meg az első Giger-bár, (azóta bezárt) és 1998-ban Gruyeres-ben, Svájcban létrehoztak egy külön róla szóló múzeumot.

bio6

A biomechanikus tetkók lényege, – akár színes, akár fekete-szürke – hogy mindig a felhasított emberi bőr alól kikandikáló elektródákat, mechanikus elemeket ábrázolják, a húsba ágyazott gépet, ami jelzi, hogy az ember már nem is igazán ember, talán már egyáltalán nem az. Dick sötét jövőképének manifesztációja ez, amit Giger erősített, de kellett hozzá olyan zseniális tetováló művész is, mint Aaron Cain vagy Guy Atchinson, akik gyakorlatilag tökélyre vitték a biomechanikus tetoválásokat, még az 1990-es évek elején. A cyberpunk maga nem csak irodalmi és művészeti – így tetováló művészeti – irány, hanem divat és életstílus is. Kik-ki eldöntheti, hogy a stílussal azonosul-e vagy tüntetőleg figyelmeztet: ide juttok, ha nem vigyáztok!

DE

bio4

bio1

bio3

Megosztom.

Szólj hozzá