Archív

ams05

Szóval, az egész ott kezdődött, hogy 2012 tavaszán, érettségi után egy barátnőmmel tervezünk egy Brüsszel-Amszterdam túrát. Kinéztük az indulást, megvettük neten a repjegyeket. A csaj két héttel előtte lemondta. A jegyeket áttenni 40ezerbe került volna, úgyhogy gondoltam egy hatalmasat; egyedül megyek a fű európai fővárosába. Semmit nem tudtam, mi lesz? Hogy lesz? Mondtam lesz, és kész. Egy augusztusi reggel, hajnalban szálltam be a taximba a házunk előtt, már itt indult a vagánykodás, hiszen a Békásmegyer-Ferihegy távot 12 perc alatt tette meg a taxis a kihalt Budapesten keresztülszáguldva. Néztétek anno a Taxi című filmet? Kurvára olyan volt az egész.


Reggel 8-kor már kómásan pislogok a brüsszeli reptéren, persze hogy nem a nemzetközin….. Don’t fos, ez a mondat lebegett a szemem előtt, amit egy jó barátom mondott nekem mindig a suliban. Egy óra busszal, és már a kezemben a vonatjeggyel állok a pályaudvaron. Két óra a menetidő, ez kevesebb, mint egy balatoni kiruccanás. Brüsszelből akkor még semmit nem láttam, de a vonaton hála a wi-fi-nek már Amszterdam legolcsóbb motelében le volt foglalva a szállásom (30Euro/éj).

Dél lehetett, amikor leszálltam a central station-ön. Ahogy kinyílt az ajtó, mellbe csapott a szag. Megjöttem. Hogy miért jön valaki ide? Egyértelműen a fű, a prostik, és a szabadság miatt… Persze van itt kultúra is. Szóval, bandukolok, keresem a hotelt, persze meglátogattam egy CoffeShopot is, ha már itt vagyok. Meglepő, hogy dohánnyal nem lehet keverni, mert a dohányzás az tabu. Mindegy, én azért azzal toltam. Elindulok a szállás felé, az út mellet megálltam még egy cigire. Odajön egy nő és megkérdezi, hogy lefotózhat-e. Bólintok. Profi fotósként állít be egy szexshop és egy CoffeeShop közé. Ennyire halál laza ez a város. Megérkezek a szállásra, elég lepukkant, de ez a legolcsóbb. A szobámban sok ágy, és különféle emberek. Nem ismerkedek, alszom délutánig.

7kor kelhettem, bátran felindulva indulok be a Piroslámpás negyedbe, jobb mint nálunk a kormányzati negyed. Elképesztő, de erről még mesélek. Leülök a csatorna partjára, tekerek egy cigit, erre leül mellém 4-5 lengyel lány, beszélgetünk, majd velük tartok, egész este bulizunk, isszuk az 1Euros sört, és cigizünk. Tényleg befogadott a város. Kómásan, fáradtan érkezek vissza, és ráébredek, hogy semmit nem zártam el a szobában. Megnyugszom, mindenki és minden cuccom a helyén van.

Reggel ébredek, egy ismeretlen csaj fekszik a földön a szobában, mindenki másnaposan fetreng. Reggeli, és indulok be a városba, amikor hirtelen mellém szegődik Mirco (továbbiakban az „olasz”). Ketten megyünk tovább, egy rohadt szót nem tud angolul, de a második cigi után már úgy tud magyarul, mint én olaszul. Furcsa ez a város, mindenki meleg! – gondolom magamban, de nem, sikeresen akkora időzítettem az utam, amikor a meleg felvonulás volt. A csatornákon álló hajókon üvölt a zene, minden színes, és mindenki vidám. Ja, persze nem az van, mint itthon, hogy erőszakoskodnak és vonaglanak, heterók, melegek együtt buliznak. Dél felé már sörözve sétáltam a főutcán. Olaszomnak mondom, nézzük meg a lányokat. Nem tiltakozik. El is tűnik, majd mosolyogva jön fél óra múlva. Boldog, mint mindenki itt. Estére már összeállt a csapatunk: az olasz, egy ausztrál raszta srác, egy amerikai tanár, meg én. Együtt toltuk végig a következő napokat, végtére is egy szobában laktuk.

Kulturálódni kéne, így keltünk, az olaszt leszámítva, ő csak szívni akart, nem baj, jött velünk. Cigiztünk és elindultunk a Van Gogh múzeumhoz, ahova nem jutottunk be, úgyhogy ismételten a város közepén találtuk magunkat. Minden út a Damm térre vezet, kezdem úgy érezni. Egyre jobban megszeretem a csapatot is, az életérzést is, és persze a várost. Megjegyezném, hogy a kaja, pia drága, az élet is. Például 1gramm hasis olcsóbb mint egy sajtburger. Na, ez a durva, nem a smirgli.
Több napot nem írok le, mert itt lenni kell, nem lehet kötelezően ide-oda menni. El kell szakadni mindentől, és rottyon léve sétálgatni, felfedezni a kis utcákat az árusokat, vagy csak gyönyörködni a napsütésben, és a csatornákban. Egyedül is jó lehet, de barátokkal hatalmas buli volt.


Mit kell tudni erről a városról? Rengetegen vannak, mindenki A-ból B-be akar jutni, tehát a prostiktól a CoffeeShopokig. De ezzel nincs is baj. Megállás nélkül leesett állal nézelődök. Elképesztő a város. Nyüzsgő, és szabad. Mindenki szív, de komolyan. A 80 éves néni az unokájával, az öltönyös tisztviselők, és a a pocakos német turisták. Személyit kérnek szinte mindenhol, de ez 20 évesen csak nem gond. Ja, az árakról: boltban kb. 1 euró a sör, kocsmákban akár 3 is lehet. A kávé minden CoffeeShopban 1, a fű az 7től megy fölfelé. A whitewidow vagy az orange bud az 8 euró, a hasis 3 euró. Este buli van, mindenhol üvölt a zene, zajlik az élet. Nem látsz kötekedő durva alakokat. Mindenki boldog és felszabadult. Persze a legnagyobb tömeg a piroslámpás negyedben van, a lányok kirakatokban mutogatják magunkat, van, aki kihajol és hozzád szól, van aki a telefonján nyomatja a facebookot, és van aki a kis olasz barátomat csapkodja meg egy kék vibrátorral. Szóval kemény, mármint ez a negyed, de megvan a romantikája, vagy a bája ami tetszik.

Olyan kultúrája van a városnak, hogy csak na. Van Gogh az alap, de nekem nagyon közel áll a szívemhez a szürrealizmus és az absztrakt és persze a popart, jártam sorra a kiállítótermeket gyönyörködtem a kortárs képzőművészetben.

Az utcai zenészek tehetségesek, jól játszanak. Vannak bűvészek, festők, és minden fajta furcsa egyedi vicces alak. És mindenki mindenhova bringával megy, le se lakatolják őket. Tök furcsa. Élményekkel tele, barátságokkal a hátam mögött, és hátizsákommal az ülésen hagyom el Amszterdamot, a kedvenc európai városom lett 4,5 nap alatt.


Késő este érkezek Brüsszelbe, ismerősömhöz megyek, eltévedek, 4órát bolyongok a leglepukkantabb negyedekben, mérhetetlen módon ki van a pöcsöm már az elején. És előre leszegezem később se szerettem meg. Reggel 7 kor dolgozni megy, nekem is indulnom kell. Elmegyek az Atomiumhoz, az EU negyedben lődörgök…. de nem is írok többet róla, nem jött be annyira mint amennyire gondoltam. Túl kimért, túl sznob, és túl bürokrata, annak ellenére, hogy az emberek itt is lazák. Lehet, ha innen megyek Hollandiába jobban tetszett volna, de így csak azt várom, hogy hazamehessek. Egy jó volt benne, hogy tudtam végre enni, mert Amszterdamban kb. hatszor ettem a négy nap alatt. Itt kaja van dögivel, ami baromi finom, meg még némi pénzem is van, hiszen itt nincsen már semmi olyan kávézó.

Szóval, hatalmas élmény volt, sikerült olcsón megcsinálni, remekül éreztem magam. És egy örök emlék marad, már tervezem a következő utamat. Ha minden igaz tavasszal megyek vissza.

SzÁ



Megosztom.

Szólj hozzá