Archív

 

Jack Kerouac az akkori idő legmeghatározóbb regényéből, az Úton-ból (Ont he Road) nyolc keserves év alatt Walter Salles szenvedett össze egy filmet. Cannes-ban volt a bemutató és külföldön már októberben elkezdték játszani a mozik, itthon viszont úgy tűnik, sehogy sem akarják bemutatni. Ettől függetlenül írnék róla pár szót, nem csak azért, mert az egyik kedvenc regényem adaptációja, hanem azért is, mert rezeg alatta a léc, nem is kicsit.

A sztori alapja Kerouac utazgatásai keresztül-kasul Amerikán Cassady-vel, Burroughs-al és Ginsberg-el. Az USA 40-es éveiben járunk, a bebop, a jazz és a drogok világában. Sal Paradise (azaz Kerouac) fiatal író, akinek életét alaposan felforgatja megismerkedése Dean Moriarty-val (a karaktert Neal Cassady-ről mintázta). Dean megtestesíti mindazt, amit Sal gátlásai belül tartanak, ráadásul olyan karizmatikus és jóképű, hogy nemtől függetlenül mindenki beleszeret. Dean feleségével, a 16 éves Marylou-val együtt indulnak el, először nyugatra, aztán össze vissza Amerikában, az út maga a cél, ami tele van bizonytalansággal és fékevesztett bulikkal, véget nem érő világmegváltó beszélgetésekkel. A regény precíz képet ad a kor fiataljairól, akiknek bár van jövőjük, beszippantja őket az alkohol, drogok és szex, elegük van a háború utáni Amerika konformista világával és konvencióival. Ezeket a regényben mind Dean karaktere testesíti meg, aki hatással van még a legutolsó kis mellékszereplőre is.

ontheroad-otr1

És itt jön képbe a film. Azaz még mindig egy kicsit a regény, ami még ma is megállja a helyét, bár a mostani fiatalok már régen nem esnek hanyatt az ilyen sztoriktól, mert 15-16 évesen már átestek mindenen. A regény már nem a függetlenség és lázadás jelképe, csak egy jó utazgatós regény.  Mégis, van benne valami. És nem véletlen, hogy eddig senki nem próbálta filmre vinni. Gyakorlatilag megfilmesíthetetlen. A rendező, Walter Salles (aki többek között A motoros naplóját is jegyzi) nyolc évig dolgozott a forgatókönyvön, aztán előállt ezzel. Nem tudom, hogy lenne-e egyáltalán rendező, aki jól vagy jobban meg tudta volna csinálni a filmet, de ez az Úton sok sebből vérzik.

Az, hogy megtartották Sal-t (Sam Riley) narrátornak még nem baj, végül is ő meséli el a történetet. De a hangjából hiányzik az átélés, ettől nehezen tudunk azonosulni a figurájával, pedig a színészi játék nem rossz. Magyarázza ugyan, hogy Dean mennyire karizmatikus és magával ragadó ember, de ezt valahogy nem lehet érezni. Mintha csak rosszul hazudna. Ráadásul a Dean-t alakító Garrett Hedlund olyan, mintha valami buta tinifilmben játszaná a buta szépfiú szerepét. Nincs benne semmi őrült, semmi erotikus vagy zseni, egy szimpla jóképű srác, aki kedve szerint bárkivel lefekszik, és pont. Üres, erőtlen.  A Carlo Marx-ot (a Ginsbergről mintázott karakter) játszó Tom Sturridge például sokkal érdekesebb figurának tűnik, pedig csak mellékszereplő. Pedig még a mindig-egy-arc Kristen Stewart is kitett magáért, legalább négy különböző arcberendezéssel operál, ami lássuk be, nála már különösen nagy teljesítmény. Karaktere, Marylou szerethető, szabad. Az a bizonyos jelenet, amikor tök meztelenül ülnek hárman az autóban és Marylou középen ülve kiveri Dean-nek és Sal-nek biztosan be fog vonzani pár Twilight rajongót, de sejtem, hogy ennél azért kicsit értelmesebb közönségre számítottak az alkotók.

ontheroad-otr2

Az Úton sztorija, hogy a fiatalok inkább szétcsúsznak, máról holnapra tengődve kalandokat keresnek és sokat buliznak, szeretkeznek, stb., már tényleg nem vág hanyatt. De megmarad az az esszenciája, amiből átsüt a naiv fiatalság, a szabadságvágy és a végletes semmi-sem-számít. Ez nagyon erősen benne van a regényben. És pontosan ez hiányzik a filmből. Ettől függetlenül szépen megkomponált moziról van szó. Jól vágták, szépek a képek, minden korhű. De nem láttunk már sok ilyet? Dehogynem. De végül is az Úton mégis csak klasszikus, nem baj, ha nem nézitek meg, inkább olvassátok el!

Décsy Eszter
képek: imdb

ontheroad-otr4

ontheroad-otr5

Megosztom.

Szólj hozzá