Archív

d01_aMég az előző év legvégén, a Tetoválók Éjszakáján jártam. A tetoválókat megközelíteni nem lehetett (puszi a szervezőknek), de csak megérte az a háromezer, két remek feltörekvő bandát is sikerült fül- és lencsevégre kapnom. Közülük az egyik a Dorothy nevezetű formáció, melynek zenéje kívülről püföli szét, a tagok látványa pedig belülről döngeti kicsiny szívemet.


Merthogy lányok. De a megszokottól eltérően tökéletesen tisztában vannak vele, hogyan is kéne pörgős rockot játszani.
Fussunk végig az alapokon: miután egy gyöngyösi hangszerboltban többször sikerült összefutniuk, felmerült bennük az ötlet, miért is nem váltják meg a világot együtt, így hát 2011 novemberében megalakult a Dorothy. Tagjai elszórtan élnek a messzi kelettől Budapestig, de az akarat és a közös sors minden akadályt elsöpör a próbák elől.

 

Zenei előéletük

 

Dodo (ének és basszusgitár, határtalanul): “Volt régen egy garázszenekarom. Ott csak link gitárosok voltak, sosem jártak eleget próbára, nem tanulták meg rendesen a dalokat. Ők vetették fel, hogy miért is nem tanulok meg gitározni? Onnantól kezdve tanultam, de az elején nehezen megy minden. Aztán jöttek a csajok, és áttértem a basszusgitárra, mert muszáj volt, de jobb is így. Sokkal jobban szeretem, nem szeretek pontoskodni a gitáron, ezt meg jól lehet csapatni. :) Arról nem is beszélve, hogy ez ének mellett könnyebb.”
Brigi (gitár, de még mennyire): “Nekem is volt azelőtt zenekarom. Ott csak fiúk voltak, el voltam dugva hátra, mert egy lány azért mégis csak egy lány. Így nagyon jó, hogy hárman vagyunk csajok együtt, és nincs ki mögé elbújni :)”
Klo (dob, nincsenek szavak…): “Régen már próbáltam összeszervezni bandát, de nagyon nehéz ügy, szerencsénk volt a találkozással. Mondjuk egyszer megfogadtam, hogy sosem lesz lánybandám, mindig fiúkkal akartam játszani. Egyszer egy koncertközvetítést néztem a tévében, és sokat mutatták a dobost. Akkor tetszett meg, és kattant be az agyam. Elkezdtem tanárhoz járni, és így maradtam.”
Elmondásuk szerint a számokat közösen írják. Nekem ez furcsa volt, inkább egy ember tudatos munkájának hallatszik a zene, de ez is a lányok csapatmunkáját dicséri. Azért nekik is van külső fülük, akinek szavára adnak, és segít csiszolni ott, ahol kell. :)

 


Jelenleg öt saját dallal és pár feldolgozással lépnek fel, ami előzenekarként elégséges, de a jövőben fel kell hizlalniuk a repertoárt. Faggatom őket kicsit a 2013-as év reményeiről:

 

Klo: A Road zenekar előtt többször játszottunk az elmúlt évben, és ezt tavasszal is folytatni szeretnénk, ha lesz lemez Jó lenne, ha tizenegy szám összejönne, nyár végén vagy ősszel. De a minőség a fontos.
Dodo: Így van, inkább haladjunk lassabban, jobb, mint ha összecsapnánk.
De a lányok azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy pár havonta egy-egy számot jelentetnek meg – ahogy eddig is csinálták. Manapság lehet ez az értelmesebb út.
Erre az évre elő fix koncertdátumuk március 8, a Road előzenekaraként dobbantanak majd a budapesti Barba Negrában, aztán március 16-án az Egri Bor-Rock Fesztiválon csapatják majd, a Szépasszonyvölgy minden folyékony csodájával körülvéve. Tavaly ezen a rendezvényen volt az első fellépésük, amire tartva defektet is kaptak. Szerintem ez szerencsét hoz. ;)
Kénytelen voltam őket megkérdezni, milyen csipkelődések érték őket lányságuk okán. Րk a “ki tolt a mamákba ennyi pénzt, hogy a millás klipet leforgassák” szöveget emelték ki (mely tartalmában nem tartalmaz semmilyen igazságot), nekem mégis a “ciccgroup” megnevezés tetszett a legjobban. Szerintük is viccesek ezek, nem úgy, mint a “megmutassuk merre van a konyha?” kérdés.
Klo: “Hál istennek a támogatói oldal, akik hisznek és bíznak bennünk, jócskán többségben van. Nekünk meg az a célunk, hogy megvalósítsuk, amit elterveztünk, a többi meg nem érdekes.”

 

 

Az idei fellépések tehát szerveződnek, számok íródnak, lányok készülődnek. Hallgassátok őket szeretettel, menjetek  a koncertjeikre, és örvendjetek, hogy nem csak a vívás pöcsmuzsikából áll a magyar zenei élet.

 

 

foXie
képek: Zsiga Pál

 

 
 

Megosztom.

Szólj hozzá