Archív

Biztos veletek is előfordult már, hogy erősen megkésve jut el hozzátok egy banda. Ez persze elméletben elképzelhetetlen lenne egy zenei magazinnál, de mi is csak emberek vagyunk, előfordul, hogy hibázunk. A Run Over Dogsra nem idejében felfigyelni pedig hiba volt. Mentségemre legyen mondva az első, Scallywag c. kislemezük még nem is szólt akkorát, az ezt követő 2013-as Noxious Foodies c. nagylemez pedig késve érkezett hozzám. Nem így a (általam is várva várt) második lemez, a Cold Sweat of Lust, amit szerdán mutattak be a Hajón.

Ezúton is szeretném megkövetni a zenekart, hogy közel egy évig kimaradt az előző nagylemez, pedig igen nagy dalok vannak rajta (pl. az egyik legjobb a 2:54 koncerteken együtt-éneklős opusz). Lendületes, energikus, pörgős, jó előjele volt a Cold Sweat of Lust-nak, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az alig három éve alapított Run Over Dogs megcsinálta, amit kevés zenekar; nyomják a nagybetűs Rock and Rollt. Életérzésből. Ráadásul nem csak itthon, hanem szerte Európában, főleg az Egyesült Királyságban, amit legnagyobb élményükként emlegetnek azóta is. Erősen gitáralapú, kissé zajos, leheletnyit brit vonalas, de erősen QOTSA életérzésű zenéjükre elég könnyű rákattanni, de igazán akkor üt be, ha egyszer megnézitek őket élőben. Megnéztem, megfertőztek, ennyi. Épp ezért nagyon örültem, amikor elfogadták a meghívást egy jó hot-dog sütögetésre. :) Nyáron pedig többször is megnéztük őket élőben, amiből csak még nagyobb rákattanás lett, úgyhogy amikor felröppent a hír, hogy nagylemez van készülőben, öröm volt és boldogság.

Szóval, itt a Cold Sweat of Lust és egy jó tegnapi lemezbemutató koncert is (ahol az Audio Love Nation és a Puma Danger játszott előttük). Az album az Encrusted in Black c. dallal indít, ami kapásból lassan, hömpölyögve visz a nois rock pokla felé. A háttérben úgy lüktet a basszus, ahogy egy ilyen környezetben a vér az ereidben, miközben a forró, felrepedezett szikes sivatag közepén kúszol. A dal alapja már-már stoneresbe hajlón monoton, a szólók viszont visszahozzák, hogy utána el is vágják a dal végét. A második dal – My Brain Dressed in a Parachute – viszont felráz egy kicsit motörheades kezdéssel, és tartja is a tempót, jóval gyorsabb az előzőnél, és jóval közelebb áll a klasszikusabb rock vonalhoz. A Got no God dobbal indít, aztán egy kis gitárszütymögés és jön a szexi basszus, na, meg Czeglédi Szabi szexi hangja. A refrén mögött a gitáron egy kis pszichedelikus rock vonal is megjelenik, és ez teszi izgalmassá a dalt, aminek szövegéből egyébként a lemez címét kicsippentették. A negyedik, Ruffled & Smooth c. számban már egy kis garage vonal is kidomborodik, és jól megpörgeti, míg az ezt követő Snakes are Venom egy leheletnyit visszavesz a tempóból. Csörgődobbal (csörgőkígyóval?) indít, végig hangsúlyos a basszus, ami újra olyan egyenletes lüktetést ad a dalnak, mint a nyitószámnál, legalábbis hangulatában. Kemény, nagyon bejön!

Az album második felét az A Road to Die nyitja, pörgős, slágeres dal, de nagyjából a felénél egy kicsit visszavesz a tempóból, hogy a végére újra meghúzza egy kicsit. Ha jól rémlik, ezt már hallottuk élőben a nyáron, az ezt követő Roll Down Your Cheeks-t viszont egészen biztosan játszották már. Megmaradt, mert nagyon gyorsan benne ragad az ember fülében. A basszus nagyon jó, az egész olyan mocskos, kicsit nyúlós, hogy az az érzésem, egy óriási pók hálójában vergődök, a dal pedig a pók, és nem ereszt. Részemről a lemez abszolút legmagasabb pontja. A You Think I’m Feeble egy könnyedebb gitártémával ad egy kis fellélegzést, de valahonnan ismerősnek hat, nem érzem olyan egyedinek, mint az előző dalokat. Audioslave? Talán.  A Horror-struck jó keményen indít, itt is hangsúlyos a basszus, ami ismét inkább a klasszikusabb hard rock vonalat juttatja eszembe, tempós, éneklős, autóbarát dal, talán ezen érezhetően a legjobban a QOTSA-hatás. Kicsit talán slágeresebb is a kelleténél. Legvégül a Ring Down the Curtain kapott helyet a sorban. Akusztikus, csendesebb dal, ami valamiért a Foo Fighters Stranger Things Have Happened című dalát juttatja eszembe. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére, elsőre beleszerettem ebbe a dalba, ami egyébként nagyon genya. Szépen megy végig a lassú, melankolikus dallam, egyenletes, beszippant, és egyszer csak vége. És akkor várom, hogy legyen még, de nincs. Ennyi. Vége a dalnak, vége az albumnak, és zúg a csend a szobámban.

A Cold Sweat of Lust-t csak egy leheletnyivel érzem egységesebbnek, mint az első lemezt, minőségileg viszont jóval felette áll szerkezetében és hangzásában. Ők desert-ként aposztrofálják, szerintem azért bőven van benne klasszik hard rock, nois és garage is, de tagadhatatlanul sokat pöröghetnek a QOTSA albumok a lejátszóban. Nekem hiányzik belőle az a jóféle angolos szájíz (KAsabian, Arctic Monkeys, stc.), ami itt-ott felbukkant az előző lemezen (pl. a 2:54 és a From the Venn Street to East Putney c. dalban). Számomra két nagy erőssége van, a Roll Down Your Cheeks és a Ring Down the Curtain, na, megy a basszusok, gyengét pedig nem nagyon tudnék kiemelni, a többi dal is egységesen jól van összerakva, szóval, egy jó albumot visznek magukkal a most induló Európa-turnéra. Hajrás srácok, sok sikert!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál
lemezborító: Nové Soma (Middlemist Red)

Kapcsolódó:
Még több Run Over Dogs itt
Itt írtunk már a Puma Dangerről
Klikk – Audio Love Nation
Kell még Middlemist Red? Ide katt!

rod cold sweat of lust cover

 

Megosztom.

Comments are closed.

Mielőtt másnak is eszébe jutna…

Kövess minket facebookon!