Archív

Október 9-én nyílik a Ludwig Múzeum Ludwig Goes Pop című kiállítása, mely átfogó és hatalmas gyűjtemény a legnagyobb pop art művészek munkáiból. A kiállítás Bécsből érkezik hozzánk a kinti Ludwigból, de szerte a világban tartanak kiállításokat, eseményeket a pop artot ünnepelve. Ennek apropójaként állt elő néhány eddig nem látott fotóval Billy Name (eredetileg Billy Linich), Andy Warhol egyik exe, aki a művészt és híres stúdióját, a Factory-t is fotózta.

A most 75 éves Name fotói októberben Londonban láthatók egy galériában, ennek kapcsán mesélt a képek történetéről. Name sosem gondolt magára fotósként, majd egy nap Warhol a kezébe nyomott egy kamerát, mondván, most fotózzon ő. Később, amikor már egyre többen értékelték a képeit, elkezdte komolyan venni magát, és jobban odafigyelni a fotózásra. “Nem voltak rám hatással más fotósok és sosem bújtam az albumokat vagy mentem kiállításokra. Csak megfogtam a gépet, mikor Andy felém nyújtotta. Emlékszem másnap bementem egy boltba és vettem hozzá egy használati utasítást. Nagyjából így kezdődött.”

billyname_04

Andy Warhol ezüst Liz Taylor és ezüst Elvis festményekkel a Factoryban, 1964. / Billy Name

Nemsokkal később Name kivett egy használaton kívüli kalapgyárat a 47. utcában, és átalakította egy vérbeli pop art stúdióvá.Tükrök, ezüst spray a bútorokra, fényes alumínium fólia még budira is.“Komolyan éreztem a színek hiányát, és azt hiszem, ehhez a Mid-Hudson-hídnak van köze itt, Poughkeepsie-ben. Nagyjából hétévente, amikor gyerek voltam, újrafestették ezüst színű ipari festékkel, és ez belevésődött a tudatomba.” Andy Warhol számára az ezüst a jövő és az űrkorszak szimbóluma volt, így nem csoda, hogy egymásra találtak. Nem csak szeretőfélék voltak, de Billy lett idővel Warhol főépítésze és dekoratőre, titkára, stúdió menedzsere, szekusa, castingosa, fotósa, áramszerelője, mindenese. “Én lettem a Factory első embere, én működtettem mindent. Nem okozott gondot, ugyanakkor felelősséggel is járt. Fotóztam és Andy-n tartottam a szemem. Ha elmentünk valahova gyakran előfordult, hogy nekem kellett megmentenem, mielőtt beszorítanák mondjuk egy galéria sarkába és kérdésekkel bombáznák. Miután a Factory beindult erre már kevésbé volt szükség.”

billyname_06

Andy Warhol selyemvászon Jacqueline Kennedy képe, New York, 1964 / Billy Name

Name és Warhol 1959-ben találkoztak, mikor Name még színházi világosítóként dolgozott és esténként pincérkedett a Serendipity 3 nevű étteremben, ahol Marilin Monroe és Jackie Kennedy is gyakran megfordult. Igen hamar összejöttek, és alaposan megismerték egymást. Name akkor még vékony, feketébe öltözött, merev hipszter volt. “[Andy üressége és szűnni nem akaró unalma] valódi volt, de ismerve a lelke mélységeit, számára ez egyfajta védekező mechanizmus volt, egy formája annak, ahogy a világhoz viszonyult. Gyerekkorában sokféle betegséggel küzdött, talán ez is közrejátszott ebben. Szerintem különleges ember volt, mintha Isten megérintette volna. Útban volt a sztárság felé, és ha valamit akart, azt el is érte. Híres és gazdag akart lenni, és az is lett.”

Name fotói tökéletes lenyomatai a misztikus Factory életének. A fiatal kis múzsa, Edie Sedgwick-től kezdve Lou Reed-en és a Velvet Underground tagjain át Bob Dylan-ig mindenkit megörökített, aki számított valamit akkoriban és megfordult náluk. “Emlékszem Dylan nagyon tömör volt. Ez a legjobb kifejezés. Zárkózott és tömör. Mindkettejüknek (Warholnak és Dylannek – a szerk.) volt egy aurája, ami úgymond kiegészítette egymást.” 

billyname_08

Regency mozi, 1966 / Billy Name

Billy Name 1968 januárjáig vitte a hátán a Factory sorsát, amíg Warhol át nem költöztette a Union Square-re. Addigre Billy túlságosan is rászokott a speedre, és közel egy évig bezárkózva élt ott egy sötét szobában. “Már nem igazán tartoztam a Factory-hez. Volt néhány látogatóm, Lou Reed például, de leginkább csak azon voltam, hogy a negatívjaimat összerendezzem, mint egy megszállott. Gyakorlatilag mást nem is csináltam.” 1968 június 3-án mégis elődugta a fejét, mikor lövéseket hallott. Valerie Solanas, egy avantgárd feminista drámaíró támadt Warholra, mert úgy gondolta, lenyúlta az ötleteit. “Kijöttem, és Andy ott feküdt egy óriási vértócsában. Odamentem, a karjaimba vettem, és elsírtam magam. Nem gondolkoztam, csak sírtam. Mindenki más pánikolt. Andy meg azt mondta; ‘Billy, ne nevettess, mert fáj.'” Warholt kórházba szállították, ahol addigra már halottnak nyilvánították, de végül a medikusoknak mégis sikerült újraéleszteniük.

Name 1970-ben hagyta ott a Factoryt. “Megcsömörlöttem a Factory-től és a sok ezüsttől. Levegőre volt szükségem, ezért döntöttem úgy, hogy megnézem, mi történik a világban.” New Orleansba, majd Kaliforniába ment és költői esteket tartott, míg fel nem fedezték a fotóit. Ma újra Poughkeepsie-ben él.

fotók: Billy Name
forrás: The Guardian

Kapcsolódó:
Bőr/festészet – Andy Warhol és a pop art ihlette tetkók
Ludwig Goes Pop
A Rock legnagyobb múzsái

Megosztom.

Comments are closed.