Archív

Pénteken ünnepelte a Hiperkarma a 15. szülinapját a Budapest Parkban, ami egészen illusztris eseménynek ígérkezett, és végül nem is csalódtunk benne.

Amikor meghallottam, hogy az előzenekar a Szabó Benedek és a Galaxisok lesz, eléggé megörültem, nem is tudom, hogy lehetett-e volna jobbat választani erre a koncertre felvezetésnek. Személy szerint néhány hónapja ismerkedtem meg A legszebb éveink című lemezükkel, és azonnal megszerettem őket. Persze a zene egyszerű, mint a kő, és inkább csak amolyan aláfestő a végtelenül prózai és leíró szövegekhez, amelyek a korombeli fiatalok budapesti mindennapjait írják le az énekes személyes élményein keresztül, de pont ezek a szövegek adják a zenekar lényegét: olyan történetek, amikbe bárki könnyedén bele tudja képzelni magát, és emiatt eddig mindenkinek elsőre szimpatikus lett, akinek mutattam. Szóval amellett, hogy a szövegcentrikusságával tök jól passzolt a Hiperkarmához, egy kis kontrasztot is adott Bérczesi elvont dolgaival szemben. Maga a koncert teljesen korrekt volt, bár élőben hallgatva rájöttem, hogy annyira sok pluszt nem tud adni ahhoz képest, amikor otthon berakom és el-elmosolyodva hallgatom, ahogy valaki éppen az én életemről (is) énekel.

Ennél nyilván sokkal lendületesebbnek ígérkezett a Hiperkarma, amire azért valljuk be, bőven lehet táncolni és bulizni. Valahogy ennél a zenekarnál érzem rendszeresen azt a fajta generációs közösséget, amit talán a szüleink érezhettek mondjuk egy Illés-koncerten, és ez abban is megmutatkozik, hogy jellemzően összetalálkozom a koncertjeiken olyan arcokkal, akikkel még 17 éves kannásboros korszakunkban rogyadoztunk a Gödör klubban ugyanezekre a dalokra (és ha már az Illést említettem, még Bródy János is tiszteletét tette a koncerten).

NOW_2379

A dalokra nem térnék ki különösebben, rengeteg volt az új lemezről, de azért ennyi dalból nyilván nem lehet túl sokat variálni, így aki a nyári fesztiválokon elcsípett egy-egy koncertet, azt már nem nagyon érhette meglepetés. A produkció viszont a szokásos színvonalon ment, akárhogy nézzük, a Hiperkarma egy profi koncertzenekar, akik halál pontosan játsszák el az összes számukat, és ez érződik a közönség hangulatán is. Még mindig meg tud lepni viszont Bérczesi kissé esetlen, de mégis szerethető kiállása a színpadon, ami ezen a bulin akkor csúcsosodott ki leginkább, amikor a színpad elé állított kifutóra jött ki; teljesen olyan volt, mint aki életében először állt színpadon. Voltak vendégzenészek is, Korbucz Sonya (S O N Y A) a Csak az kiabál, aki félben gitározott-énekelt, (őt egyébként a Hiperkarma halloween-bulin is láthatjuk előzenekarként), valamint ott volt Likó Marcell is a Vad fruttikból is, aki a Rock’n’roll 2000-be szállt be.

NOW_2374

A korábban említett – meglehetősen kihasználatlan – kifutót a koncert végén Frenk tette magáévá, hiszen a régi hagyományoknak megfelelően ismét kijött a dobok mögül, hogy elénekeljen egy számot. Ezt a hagyományt amúgy én kifejezetten nem kedvelem, de ez már személyes problémám, és legalább így volt időnk venni még egy levezető italt, mielőtt a tömeg megrohamozta volna a pultokat.

Az utolsó dalt leszámítva tehát teljesen élvezhető volt a koncert, persze mindig úgy érzem kicsit, hogy ez így azért könnyen érdektelenségbe fulladhat, ha minden úgy marad, ahogy azt Robi a koncert közben is elmondta, miszerint, mióta lejött a drogokról, nem tud új zenét írni. Remélem, azért idővel visszatér az ihlet, és nem válnak néhány éven belül egy tíz éves dalokkal haknizó megélhetési zenekarrá. Addig viszont október 31. Akvárium, Hiperkarma halloween!

Csóré Zoltán
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu