Archív

A Klustersről már hallhattatok nálunk, idén januárban jött ki a bemutatkozó kislemezük Olbers’ Paradox címmel, amiről írtunk is. Az elektronikus lapokon nyugvó pszichedelikus rock és space elemeket is ötvöző duó csütörtökön a Kiddo társaságában játszik majd a Mikában, méghozzá a Ten Years Before sorozat őszi kezdőbuliján. Ennek kapcsán beszélgettünk velük egy kicsit.

Mi volt az a szikra, ami miatt úgy döntöttetek, zenélni fogtok?

Klusters: Mindketten (Barcsa Balázs és Juhász Huba Taksony – a szerk.) zeneiskolába jártunk. Tulajdonképpen úgy nőttünk fel, hogy a zene valahogy mindig részt vett az életünkben. Nekem a Beatles és a Pink Floyd volt néhány évesen a kiinduló pont. Később mindketten bekerültünk a szokásos gimnazista zenekarozásba. Aztán mi nem hagytuk abba.

Hogy ismerték meg egymást, hogy jött a közös munka ötlete? Miért pont ezt a stílust választottátok?

Klusters: Huba zenészeket keresett egy saját projekthez, úgy találkoztunk először, jó pár évvel ezelőtt. A Klusterst megelőző próbálkozások után végül ketten maradtunk és indítottuk el ezt a formációt. Stílust nem igazán választottunk. Vannak olyan szokásaink zenészként, dalszerzőként, amelyeknek az a lenyomata, amit ma a Klusters képvisel. Szívesen foglalkozunk más jellegű zenékkel is, de általában ennél a félig elektronikus, félig élőhangszeres világnál kötünk ki.

11026310_1094840437198550_764801808797641636_o

Úgy tudjuk, a régi, különleges hangszerek nagy rajongói vagytok. Hogy alakult ki ez a vonzódás bennetek? Melyek a legkedvesebb hangszereitek?

Klusters: Ez elsősorban a kedvenc zenészeinknek köszönhető. Sokkal vonzóbb számunkra egy ütött-kopott 70-es évekbeli gitár, mint ami ma jön ki a gyárból. Ennek van egy vizualitásbeli oldala is, de elsősorban a hangzásról és játékérzetről szól. Effektek és billentyűs hangszerek esetében néha megdöbbentő, hogy milyen technológiákat használtak a digitális korszak előtt. Ezekért mi rajongunk. Izgalmasabbnak találjuk az ilyen hangszerek és eszközök használatát, mint a mai szoftveres utánzatokét. Imádjuk a szalagos visszhangokat, Solina String Ensemble-t, a régi Höfner gitárokat, analóg dobszintetizátorokat.

2015 elején jelent meg első albumotok az Olbers’ Paradox, ami egy igazán kreatív vizuális világgal rendelkező koncept album. Honnan jött az album szerkezetének ötlete és, hogy egy ilyen vizualitást teremtsetek mellé?

Klusters: Azokat a lemezeket szeretjük igazán, amelyek a szokásosnál jobban átgondoltak, mind szerkezetileg, mind körítés szempontjából. Mindenképpen szerettünk volna ezen az úton elindulni. A terv az volt, hogy a dalokhoz készített szürreális képi világ és a lemez folytonossága egy maradandóbb élményt nyújtson azzal szemben, mintha csak sorba rendezett dalokat hallgatnál.

A lemez egy csillagászati paradoxon köré íródott. Van nektek is kozmológiai jártasságotok, vagy csak a probléma filozófiai tartalma fogott meg igazán titeket?

Klusters: Jártasságunk nincs, inkább csak műkedvelők vagyunk. Időnként elég sokat olvasunk a témáról és szeretjük a jó sci-fiket, de ez ennyiben ki is merül. Az Olbers Paradoxon és a többi asztronómiai utalás tulajdonképpen jó metaforául szolgált a lemez témájához és a zenei világához is passzolnak.

10534916_1051741188175142_2537772453656672180_o

Mit szeretnétek közvetíteni zenétekkel?

Klusters: Nem jellemző, hogy bármilyen magasztos mondanivalót fogalmaznánk meg. Igyekszünk teljesen szabadon megélni az egészet. Így legfőképpen azokat a különböző hangulatokat közvetítjük, amelyek a számok készítésekor jellemzőek voltak ránk. Az Olbers’ Paradox is elsősorban személyes gondolatokat, főleg kérdéseket sorakoztat fel.

Október 8-án felléptek a feltörekvő zenekarokat bemutató Ten Years Before koncertjén. A kezdeményezés ezeknek a zenészeknek a helyzetét igyekszik megkönnyíteni. Mit gondoltok, milyen nehézségeik vagy lehetőségeik vannak a feltörekvő, friss zenekaroknak?

Klusters: Úgy vesszük észre, hogy a generációnk alapvetően nyitott mindenféle újdonságra. Ilyen egy friss formáció is. A nehézséget az jelenti, hogy a legtöbb esetben szükség van egy harmadik félre ahhoz, hogy létrejöjjön a kapcsolat a zenész és a befogadó között. Ahhoz, hogy egy zenekar és a közönsége egymásra találjanak, nagy segítséget nyújt egy ilyen őszinte kezdeményezés, mint a Ten Years Before.

NM
képek: Klusters

11313031_1127116537304273_7427798796560927262_o

Megosztom.

Comments are closed.