Archív

Második, Shape of Things to Come című ötszámos kislemeze készült el a budapesti Perfect Pill zenekarnak. A három éve működő banda zenei világa lassacskán egyre kiforrottabb lesz, ahogy az egyértelmű zenei hatásokat is kezdik levetkőzni magukról. Míg a Hard Rock Café tehetségkutatóján egy rakás zenekart lehetett megismerni a zenéjükben, az új kislemezüket hallgatva már csak néhányat sorolni. Ez mindenképpen pozitívum. És hogy mi van még?

Shape of Things to Come rengeteg groove-ot, blues-rock-os funky-s zenei fúziót, sodró, lendületes dalokat tartalmaz. A basszust érdemes kiemelni, nagyon kellemesen simul a zenébe, de megfelelő hangsúlyt is kap. Az éneken érdemes lenne dolgozni, de jó alapanyag. Lényegben a dalok egy olyan zenei irányt jeleznek előre, amin remélhetőleg tovább haladnak a srácok, de addig is érdemes lesz odafigyelni rájuk! Hallgassátok meg az EP-t, alább pedig a dalokhoz ők maguk fűznek kommentárt:

Butterfly Effect
Rendszeres koncertlátogató barátaink már ismerhetik ezt a dalt, ugyanis sokáig ez volt a nyitódalunk. Bár ezt a dalt vettük fel ötödikként, mégis talán ez a dal íródott a legrégebben. A szám alapját a basszusgitárosunk, Lizsé hozta a próbára, amelyről rögtön a pillangók repkedése jutott az eszünkbe. A dallamból hamar egy progresszívebb beütésű, a Perfect Pillre egyébként egyáltalán nem jellemző hosszú instrumentális blokkal végződő dal kerekedett. A címe ugyan a káoszelmélet pillangóhatására utal, de mégis inkább egy elképzelt időutazásról szól, amely végérvényesen megváltoztatja a főhős életét. Bármi is történjék vele – még ha nem is éli túl – nem fél a holnaptól.

Hangover
A dal egy hajnalig tartó szombat esti bulizás vasárnap reggeléről szól, amelyben a főhős megbánja az este ballépéseit. Brit hangzású dalnak íródott, de a felvételek során jóval vastagabbá vált. A téma és a szöveg – szándékos – kontrasztja alkotja a dalt, míg a szöveg fáradt és szomorkás, a dallam szinte slágeresen feelgood. Az alaptémára csilingelő gitár, a refrénben hallható törtritmus és a basszus lüktetése teszik keserédessé a dalt.

Brand New Day
Szintén egy régi dal, amely a koncertjeinken sokáig Kivándorlós címmel futott. A szöveg a kivándorlás problémájára reflektál, egy olyan általános érzésre, amely egyszerre bírná maradásra, és egyszerre küldené messzire – Berlinbe, Londonba, New Yorkba – a főhőst. Miközben egyáltalán nem érzi magát késznek az indulásra: mégis csomagol. Csak utólag döbbentünk rá, hogy miért aktuális még ez dal, éppen csak egy teljesen más nézőpontból.

Five Stages of Grief
Az egyik legőszintébb dalunk. Szintén a basszusgitár adja meg a dal magját, ugyanis az első verzében szinte csak a ritmusszekció és az ének jelenik meg. A dal címe sokaknak ismerős lehet az ún. Kübler-Ross modell kapcsán, amely szerint a gyásznak öt fokozata van: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és az elfogadás. A dal ugyanezeket a lépcsőket járja be a törvényszerűen bekövetkező megnyugvásig.

Section 215
Az egyik legfrissebb dalunk, mégis olyan erősnek tartottuk, hogy ráfért a lemezre. A szövegét a többi daltól eltérően a basszusgitárosunk, Lizsé írta, címe pedig az amerikai törvényhozás egyik szégyenteljes produktumára, a Patriot Actre, és annak 215. szakaszára utal. Az amerikai kormány a Patriot Act ezen szakaszára hivatkozva hallgatta le – bírói engedély nélkül – emberek (száz)ezreit, amelyből később óriási botrány dagadt.

Megosztom.

Comments are closed.