Archív

Érdekes megkeresést kaptunk a minap egy új-régi zenekartól. Új, ugyanis az első kislemezüknél jártnak, és régi, mert egy más kontextusban már zenéltek együtt. Könnyed zenei élmény, avagy hallgassuk meg a VoluMen frissen megjelent Analóg analógiák c. EP-jét.

A VoluMen tagjai eredetileg kísérőzenekarként működtek egy tévés tehetségkutatón részt vett énekessel, de ahogy ez általában lenni szokott, a kislány úgy tűnt el, ahogy jött. A srácok viszont együtt maradtak. Billentyűsüket egyébként a Blahalouisianaból is ismerős lehet.

Ötszámos kislemezük egységesen hozza a könnyed popzenei vonalat, de igényesebb szinten mozognak, mint az átlag. A dalokban sok a soulos, funkys, már-már blues-rockos elem, laza középtempóval, amitől igazán kellemes hallgatni akár egy bárban, akár otthon egy jó vasárnap délután. A dalokon érezni a profizmust és a rutint, de összességében mégis hiányzik belőle valamiféle cél vagy koncepció. Hiába tűnik egységesnek az EP, van benne valamiféle útkeresés, ami kiemelné, céltudatosabbá tenné az egész zenekart. Érzésemre ezt támasztja alá az is, hogy három angol nyelvű dal mellett helyet kapott két magyar szöveg is. Olyan, mintha nem mernék egyértelműen letenni a voksukat egy határozott irány mellett.

Ettől függetlenül a dalokat jó érzés hallgatni, és jó érzés, hogy ilyen igényesség felbukkanhat ezen a zenei színtéren is időnként. Az irány jó, csak merjenek határozottan lépkedni.

Nm

Megosztom.

Comments are closed.

Itt a tavasz, dagad a haraszt!

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu