Archív

br00A napokban küldik itthon mozikba a tavalyi év egyik fesztiválkedvenc angol drámáját, az Ébredést (Broken). Egy első könyves szerző a forgatókönyv mögött, egy első filmes rendező a direktori székben, néhány vászonról is és néhány inkább színházból ismert színész a figurák bőrében és tökéletesen működik. A drámától szokatlanul rövid játékidőnek és a forgatókönyv pergő ritmusának eredménye – a körüljárt témák súlya ellenére is – egy könnyen befogadható és emészthető mozi.


A nagykorúvá válás rögös útjára lépő, nehézsorsú fejlődésregények sosem mennek ki a divatból. Nem csupán az aktuális hasonló cipőben járó generáció lehet ilyenkor a célcsoport, mint azt az Ébredés remekül példázza. Akik már túlléptünk eme zavaros életszakaszon bizonyos tapasztalataink okán, vagy éppen azok hiányában is kellő belehelyezkedéssel izgulhatjuk végig ezeket. Ehhez azonban jóval több hozzáadott érték kell, mint amennyit mondjuk a „Mickey egér-manufaktúra” gyártósorán tízévnyi tini filmre kiporcióznak.

 

broken-br1
Főszereplőnk egy diabéteszes kislány, becenevén Skunk, Észak-London egyik zsákutcájának lakóközösségében tengeti nem éppen eseménytelen mindennapjait. Legszívesebben a közeli autóbontó mellett lófrál testvérével és újdonsült haverjukkal, miközben a problémás kamaszok tévedésektől közel sem mentes, sajátos magyarázataival traktálják egymást az élet nagy kérdéseiről. Apja (Tim Roth) egyedül neveli őket, miután anyjuk lelépett a könyvelővel, helyette rá és bátyjára egy náluk lakó dada vigyáz, aki épp szakítófélben van Skunk leendő irodalomtanárával (Cillian Murphy). A szomszédban a keménykötésű özvegy, Bob Oswald (nem) nevelgeti három égetnivaló lányát. A legkisebb Oswald lány pénzt ver ki iskolatársaiból, a középső bárkivel lefekszik, a legidősebb meg valahogy a kettő keveréke. Mocskosszájú, erkölcstelen prolik mind egy szálig, akik csak megnehezítik a környezetükben élők sorsát, különösen a szüleivel élő, együgyű Rick Buckley-ét. Mikor a korban középső Oswald lány azt hazudja apjának, lefeküdt a fiúval, az kérdezés nélkül péppé veri a szomszédban lakó srácot, majd feljelenti kiskorú megrontásáért. Hiába tisztázzák az ügyet és engedik ki Ricket a börtönből, a meghurcoltatás valamit „eltör” a mentálisan egyébként sem túl stabil fiúban. Az események egyre kaotikusabb láncolata pedig rányomja bélyegét minden környékbeli életére, és megállíthatatlanul robog a visszafordíthatatlan értékveszteség felé.

 

broken-br2
Az Ébredés első hallásra nem sokban különbözhet a sokszereplős melodrámák frázisszerű gyakorlatától, hiszen részben felszabdalt idősíkokkal operál, és rendre váltják egymást keserédes, komor valamint felhőtlen pillanatok, de a kamaszkorú perspektíva sem kimondottan idegen a műfajtól. Az újdonság varázsa apróságokban rejlik. Nincs túlnyújtva, így sokkal ritmusosabb és jobban ülnek a fordulatok. Bár időnként megtörik az idősík, de viszonylag hamar rendezik nekünk a kronológiát, így csak rövid ideig kell sorrendiségen agyalnunk és figyelhetünk arra, ami épp történik. Továbbá a protagonisták is kapnak egy-egy feloldozó, humánus pillanatot, így se szereplő, se cselekedet nem marad végérvényesen és ok nélkül gonosz, sokkal inkább gyarlóan emberi. Végezetül pedig meg kell említeni a filmből áradó, magával ragadó hangulatot, amihez nem csupán a színészek hitelessége, hanem a gondosan megválasztott zene és a kopottas fényképezés is nagyban hozzájárul.

 

broken-br3
Ma mikor minden második film bestseller regényből készül, és a könyvkiadók a filmstúdiókkal karöltve igyekeznek kihasználni a magától értetődő termékkapcsolási lehetőséget, mindig felmerül a kérdés: Érdemes-e a film után még elolvasni a könyvet is? Az Ébredésnél nem kell sok utánajárás, hogy kiderüljön, igen. Az írót (Daniel Clay) nem titkoltan inspirálta a Ne bántsátok a feketerigót, mikor belevágott megírni könyvét. Nem adaptálta, csupán néhány kevésbé fontos karakter motivációján és a regényben nem részletezett eseményeken gondolkodott el, továbbá talált egy hasonlóan kényes társadalmi problémát, amellyel könnyű volt párhuzamot vonni. A könyvben Skunk a narrátorunk is, kómában fekve vezet minket végig az eseményeken, melyek kórházba jutatták. A film pár ponton enyhébb is, mert gondoltak a gyerekszínészek egészséges lelki fejlődésére és átírtak vagy kihagytak pár erősebb momentumot. Sőt, a szerző szerint elmondható, hogy az átírásokkal valami egészen más született, ami alapjaiban mégis ugyanaz. Meg persze azt se felejtsük, hogy ami egy regényben működik, filmen nem feltétlenül fog.

 

broken-br4
Ha valamit kritizálni kell, akkor legfeljebb a magyar címadásért lehet fekete pontot kiosztani, ami teljesen indokolatlanul tér el eredetijétől, és ha nem is lövi le konkrétan, azért erőteljesen sugalmazza a végkifejletet. A film nem az év legnagyobb szenzációja, mint inkább gondosan megválogatott alapanyagokból készült filmes csemege a műfaj kedvelőinek, különös tekintettel a szigetország kispolgári miliője iránt fogékonyaknak.

 

Jackman
képek: bbc.co.uk

 



broken-br5

Megosztom.

Szólj hozzá