Archív

Nem tudom kinek az agyából pattant ki anno az MTV-nél az Unplugged ötlete, de a srác biztos, hogy tudott valamit. Akusztikus koncertre menni igenis jó. Itthon meg ugye már jó ideje fut a Petőfi Rádió MR2 Akusztik című műsora, a nyolcas stúdióban, sok más banda mellett, a Leander Rising is megfordult már. Ezt a szettet vitték néhány hete Szegedre, és tegnap este az A38-ra is.


Az akusztikus koncertek nagy előnye, hogy amint lekerülnek a torzítók, kijön az igazi zene. Ez pedig magasabbra teszi a mércét, amit tegnap este Leanderék magasan felülmúltak.
A vendég előzenekar, a Cadaveres után felpakolászták a hangszereket, folyamatosan jöttek az emberek, teltek be az ülőhelyek. A srácok mellé betársult Szebényi Dani (String Theory, Avatar), aki mestere a zongorának, de jöttek vonós lányok is, hogy teljesebb legyen a kép.

leaa38-leak1

Furcsa volt ülni, hiányoltam a kisestélyimet, de hát mégiscsak metál koncertre jöttem, vagy mi… Az egész koncerten végig olyan hangulata volt, mintha egy hangversenyen lennék. Igen, mindannyian tudnak zenélni, de itt sokkal jobban kijött minden egyes hang a gitárokon, a zongora, még a dob is lágyan és szépen szólt. És amin meglepődtem, pontosan ugyan annyira húz a zene, mint bármelyik koncerten vagy az albumon! Ugyan úgy tele van energiával! Csak a zúzás helyett helyenként egy kicsit El Mariachi feeling került.

Jozzy és Attila gitárjátéka lenyűgöző volt. Leanderről kiderült, hogy tényleg jól tud énekelni. Bélát sosem láttam még ennyire lazán dobolni, mint tegnap este. Szebényi Dani tényleg zseni – az utolsó számhoz, a Viharom, tavaszomhoz olyan intrót játszott, amitől tátva marad a szám egy kicsit.

leaa38-leak2

Az ördög naplója intrója Attila Madárka, madárka szólójával kezdődik, mindig, és eddig is szerettem, de ez egyszerűen gyönyörű volt! Hogy Lovasit idézzem, elfelejtettünk beletapsolni a szólóba, mint egy jó Santana koncerten.

A Két világ közt női felét Nagy Eszter Mira énekelte, olyan kellemes füstös-jazzes hanggal, amitől a mellettem ülőnek láthatóan libabőrös lett a karja.

A koncert fénypontja, legalábbis nekem, a Szomorú vasárnap volt. Valahogy gyerekkorom óta imádom ezt a dalt, megvan 74 különböző előadótól, 6 nyelven, mindenféle elképzelhető zenei stílusban az eredetitől az elborult progresszív drum’n bass-ig. De ahogy Kállai Ernő húzta hegedűn, komolyan könnyek szaladtak a szemembe! Szerencsére maradt is még egy szám erejéig, a 27 évhez hegedült még nagyon szépeket.
A visszatapsolás után Szebényi Dani olyan zongoradarabbal vezette fel a Viharom, tavaszomat, és a koncert végén az emberek állva tapsoltak!

leaa38-leak3

Az egész estéről egyetlen negatív kritikát hallottam, a mosdóban egy láthatóan erősen illuminált állapotban lévő hölgy, aki éppen már az orrát is rúzsozta, valahogy így jellemezte: „ennek a hiteltelen pöcsnek zenészek asszisztálnak…”. Hogy ezzel mire gondolhatott pontosan, jobbnak láttam nem megkérdezni, de gyanítom nem is igazán fontos. Nagyon fogom sajnálni, ha nem játszanak többet akusztikusan, mert elképesztően jól megy nekik. És aki igazán szereti a zenét, nem csak a zúzós metálkodásra bólogatást, az biztos, hogy hanyatt vágja magát egy akusztikus Leander Rising után!

Meg
képek: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Leander Rising akusztikus @ Szeged, Várszínház
String Theory

Megosztom.

Szólj hozzá