Archív

A Cielo Dive 2014 márciusában kezdett alakulgatni, hogy idén év elejére elérje a végleges formáját. És, hogy milyen ez a forma? Szilárd, tömör, mégsem meghatározható, mintha egyszerre lenne amorf és határozott alakú. Képlékeny, mégis egységes. Ami biztos; sötét és mély, mintha minden fény kihunyt volna a földön, és egy szál magadban állsz egy koromfekete tengerparton, a monoton zúgó hullámokon pedig csak néha csillan meg valami halvány holdsugár.

Ezzel elég sok mindent elárultam elöljáróban a zenekar hatszámos bemutatkozó lemezéről, ami a Plage Noire címet kapta. Idén alakult ki a felállás, melynek tagjai Szula Jakab (ének), Urbán Bálint (gitár, vokál), Ladányi Norbert (gitár), Ruprech Barna (basszus) és Mihály András (dob). Az album anyagán bő egy évig dolgoztak, és ez érezhető is a dalok szerkezetén, összetettségén.

cielo dive fotó

Nem könnyű meghatározni a zenei stílust, rengeteg hatás felfedezhető a hangzásban anélkül, hogy konkrét zenekarra hajazna, és ettől izgalmasnak érzem. A dalok úgy hasonlítanak egymásra, hogy első hallgatás után mégsem keverném össze őket. Ha nagyon belekotrunk, legalul erősen grunge és garage alapokat találunk, az énekstílus viszont inkább emo, néhol inkább HC-s vonalat hoz, és számomra első hallgatásra ez volt a gyengébb pontja. Talán egy kicsit nyersebb ének jobban illene a hangzáshoz.

A gitár- és dobtémák elsőre megfogtak, a már említett garage alapokon sokszor megjelennek lágyabb, post-rockos motívumok, avagy nyersebb industrial és post-punk témák is. Ez a kettősség nekem nagyon betalált, erősen stílusba vág. Az album zenei egységessége mellett a hangulat is nagyon egyben van, egyfajta sötét, tompa fájdalommal átitatott atmoszférával rendelkezik, ami szintén pozitív tulajdonsága.

Fontos és hangsúlyos a dalok szövegvilága. Ez ugyanis még összetettebb, mint a zene maga, és igen komoly odafigyelést igényel, ha értelmezni szeretnénk. Én erre inkább nem is vállalkozom. Érzek, gondolok róluk valamit, de túl intertextuális ahhoz, hogy elsőre, vagy akár több hallgatás után is a helyére tudjam rakni az elemeket, és ez bizony egy kicsit a rovására is mehet, avagy egy nagyon izgalmas rejtvény, amit megpróbál az ember megfejteni. A dalszövegekért egyébként a gitáros, Urbán Bálint a felelős, aki megsúgta, hogy rengeteg utalást és vendégszöveget épített bele Foucaulttól Kafkán át Bataille-ig vagy Bartók Imréig, de a Mad Maxből és Hitchcock Szédüléséből is merített. Még a görög mondavilágból is találtam benne finomságot. Ahogy ő fogalmaz, a “kultúra szemétdombjáról összeguberált dolgok”. Meredek… Ami viszont első olvasatra is nagyon tetszik, hogy a szövegeket alaposan megtűzdelte fájdalmasan gyönyörű és sötét képekkel, ami sok ponton juttatta eszembe Ian Curtis (Joy Division) szövegeit.

Már csak egy dolgot fűznék a végére: a lemez nagyon rövid. Érzésre legalábbis az, pedig egy kivételével minden dal bőven négy perc feletti. A márciusban megjelent Jazzékiel lemez, amire akkor azt mondtam, az év albuma lesz, újabb komoly kihívóra akadt, de a banda igazi próbája majd az lesz, ha megnézem őket élőben. Addig pedig… meghallgatom újra. És, újra.

Cielo Dive a facebookon

Lemezbemutató koncert: november 28. – Gozsdu Manó (utánuk játszik: Képzelt Város) [még több infó itt!]

Décsy Eszter

Kapcsolódó:
“Sötét szövegek” bukkannak felszínre – Ian Curtis jegyzetei és dalszövegei egy kötetben

Megosztom.

Comments are closed.

Mielőtt másnak is eszébe jutna…

Kövess minket facebookon!