Archív

“Amikor a sajtósok interjúznak egymással…” – kezdhetném, hogy egy klasszikust idézzek, de meg is cáfolom egyből, ugyanis ez esetben nagyon jót jelent! Egy másik ügy kapcsán kerültem össze – végre élőben is – Balogh Rolanddal, akinek a munkásságát már jó ideje figyelgetem titokban, egyszerre rettegve és elismerően. Roland ugyanis kizárólag kezdő zenekarokat bemutató Ígéretes Titánok szülőatyja, aki egyszemélyes kultúrmissziójával példát mutat a komplett zenei újságírásnak. Óriási kíváncsisággal faggattam az utóbbi idők szívemhez egyik legközelebb álló kezdeményezéséről.

Alig nyolc hónapja indult az Ígéretes Titánok, de elképesztően pörög. Az ötlet viszont jóval régebbi. Hogy jutott eszedbe, hogy ezt szeretnéd csinálni?

Alapjában véve külpolitikai újságíró vagyok a Magyar Nemzetben, de a kulturális újságírás nem esik tőlem messze. Középsuliban rengeteg koncertet szerveztünk, az újságírói karrierem pedig 1997-ben indult, a haverommal csináltunk egy saját havi magazint Debrecenben, ott kezdtem kultúrával. A lap online kiadásában, az MNO-n öt éve írok zenés cikkeket, mert nem igazán volt kolléga, aki célirányosan ezzel foglalkozott volna. Gondoltam, tök jó lenne belehuppanni, úgyhogy belekezdtem. A Titánok ezen évek szomorú tapasztalatának lenyomata.

De ha ennyire benne vagy a zenei életben, mégis hogyan kötöttél ki a külpolitikánál?

Én bölcsész vagyok. :) Történelem-régész szakot végeztem az ELTE-n, és egyetem után kaptam egy lehetőséget, hogy napilapos újságírással foglalkozzak. Nagyon szeretem a történelmet, főleg az ókori római és a II. világháború utáni hidegháborús időszakokat, és amikor jött a külpol, úgy voltam vele, kipróbálom. Elkezdtem, tetszett, belejöttem.

Feladnád adott esetben a zenei újságírás kizárólagosságáért?

Ravasz kérdés. :) Gondolom a főnökeim ezt a választ árgus szemekkel figyelik… No, de a viccet félretéve, nagyon szeretem a külpolt. Nagyon sok izgalmas élményt, kihívást kapok onnan és megszámlálhatatlan érdekes témát tartogat. Néhány szakterületen, mint például a görög válság, vagy a kiberbiztonság, elektronikus lehallgatási botrányok, sikerült elmélyülnöm és rutinra szert tennem, ezért nem szeretném feladni.

Szóval, mellette marad a zene, ráadásul az Ígéretes Titánok, aminek profilja, hogy a kezdő zenekaroknak biztosít teret…

Abszolút. Elsősorban olyan zenekarokkal foglalkozom, akik nemrég indultak, nem kapnak publicitást, akár olyan bandák, akik még csak egyetlen kész dallal rendelkeznek, vagy a másik véglet: régóta működnek, de méltatlanul nem foglalkozik vele a sajtó.

NOW_4113

Itt kikívánkozik belőlem, ami piszkálja a fantáziámat. Amikor elindítottad a Titánokat, nem gondoltad, hogy mi például konkurencia lehetünk ebben? Hiszen nekünk is az induló tehetségek támogatása a fókusz.

Igen, de ti nem csak zenével foglalkoztok, van irodalom, képzőművészet, más kulturális tartalom is. Nálunk is van kultúra rovat, de én kifejezetten csak a Titánokat csinálom, és annyiban egyedinek tartom a koncepciót, hogy kizárólag kezdő zenekarokkal foglalkozom. Talán a Recorder Magyar radar rovata ilyen, de az egy kicsit Wikipédiaszerű. Én viszont igyekszem nagyon emberszagúan írni, mert ezt nagyon hiányolom a magyar zenei újságírásból. Égbekiáltó hiány! Nagyon kontorl-cé-kontrol-vé felé ment el ez a hírportálosdi, és nincsenek egyedi tartalmak. Ráadásul fontos azt is megjegyezni, én pozitívan állok a zenekarokhoz. Néha van egy-két megjegyzésem, hogy erre-arra érdemes lenne jobban figyelni, de alapvetően támogatom őket. Az ilyen, sokszor trágárságba forduló, lefitymáló, nagyképű, slendrián cikkeket nem is értem… Úgy érzem, hogy ha valamiről nem akarsz írni, mert baromi rossz, akkor nem kell írni róla. Arra, hogy leírd, mekkora ótvar, semmi szükség. Akkor nem kell írni. Nem kötelező. Rengeteg gyöngyszemet lehet találni, nem is nehezen.

Ehhez mérten mennyire válogatsz, vagy válogatsz egyáltalán a megkeresések között? Mindenki jöhet, vagy van azért egy határ?

Lényegében nem válogatok. Olyan 80-100 zenekar írt eddig, és ebből kb. öt-hatra mondtam azt, hogy az még az én jóindulatomat sem lépi át. Egyébként nagyon nehezen mondok nemet. Kovács ‘Fish!‘ Krisztián barátom is folyton azzal ugrat: Roland, te vagy a világ legvajszívűbb zenei tollforgató kisiparosa.

Súlyozod a cikkeket?

Persze. Nyilván egy kicsit meglátszik, melyik zenekarok tetszenek jobban, de a stílusilag tőlem távolabb álló bandákról is jó szívvel írok. Aki tagadja, hogy létezne nepotizmus, az egy álomvilágban él. :) Viszont csak azért nem írok valakiről, valakikről, mert egy cimborám megkér, ha nem üti meg a mércémet.

Aztán ez a jószívűséged oda vezetett, hogy lett egy jó hosszú zenekaros várlistád… :) Mennyire torlódott fel?

Valóban, szép számmal jelentkeztek, most ősszel meg főleg megrohantak. Ugye úgy néz ki az egész, hogy egy héten egy zenekar jön. Mivel személyes, emberszagú dolgokat szeretnék, nem célom, hogy bármi áron hozzunk le anyagot, hanem, ha van egy zenekar akikkel foglalkozom, és lesz belőle Titánok cikk, akkor előtte legyen egy hetük, hogy akik követnek minket, megismerjék őket. Hétköznap tartalmakat osztok meg az adott bandáról (klip, zene, fotó, érdekességek), és a hét lezárásaként jön a cikk. Ehhez abszolút ragaszkodom, mert nem vagyok egyszemélyes Petőfi tv, nem akarok ipari darálóba átmenni. Szeretném, hogy legyen kifutási ideje, ne pörögjön le hamar. Igaz, heti plusz egy-két cikk, exkluzív anyag, lemez- vagy EP-bemutató olykor belefér még.

NOW_4135

Visszatérve az újságírásra, te is arra koncentrálsz, hogy minél személyesebbek legyenek a cikkek, szemben a kopipészttel, de emellett nincs olyan érzésed (mert nekem szokott lenni), hogy bizonyos portálok körül van egy erősen zárt holdudvar, és csak onnan merítenek?

Igen, sok zenész mesélte és sok helyről hallottam, hogy bizonyos sajtóorgánumoknak vannak olyan kedvenc zenekarai, akik ha köhögnek egyet, akkor lehoznak egy két kolumnás anyagot róluk, miközben az újdonságokról meg csak szegről-végről írnak, odaböfögnek egy-két szót. Ritkán jutnak odáig, hogy komolyan és elmélyülten írjanak új zenekarokról. Nálam nincs válogatási elv, nem akarom, hogy belterjessé váljon. Bárki elküldi az anyagát, meghallgatom.

Mennyire van kapacitásod arra, hogy kövesd a zenekarokat, akikről egyszer már írtál?

Nagyon fontos, hogy nem csak „letudom” a bandákat, aztán csá. Mivel azonban rengetegen keresnek meg, kell, hogy a zenekarok jelezzék nekem, ha jön valami új, lehetőleg jó előre. Később is foglalkozom tehát ezekkel a bandákkal, de nem tudok száz zenekart fejben tartani és figyelni, ezért kérem, hogy szóljanak.

El tudod képzelni, hogy egy idő után annyira kinövi magát az Ígéretes Titánok, hogy már tényleg nem fogod bírni egyedül csinálni, és kell a segítség?

Hát, igen. Vannak már most is segítőim, pl. a barátnőm, Veronika csinálja az Instagramot, és ezzel nagy terhet vesz le rólam. De ott van a Tumblr is, ami, ahogy a Facebook is, kétnyelvű. Ott gyorsan és könnyen lehet tartalmakat megosztani, és az online világban már nincsenek határok, a Tumblr-en épp ezért az angol az első nyelv. Már volt olyan leányzó, aki jelentkezett, hogy szívesen segítene, de egyelőre még despota vagyok és nem adom ki a cikkeket. Ahhoz nagyon hasonló szellemiségben kell írnia valakinek, hogy rá merjem bízni egy Titán megírását. Nyilván, ha olyan zenekart adnék, amit nagyon szeret, meg tudná írni úgy, ahogy magamtól is elvárnám, de néha olyanról is kell írni, aki nem feltétlenül az ő világa, mert a cikkek minőségében és hozzáállásában nem lehetnek különbségek. Ehhez pedig nagy elhivatottság kell.

Nem bírsz megmaradni a kis újságírói székedben, és egy csomó izgalmas terved van a folytatáshoz is. Itt egy póló, ott egy kis saját induló… Miket forgatsz a fejedben?

Nagyon komoly előrelépések lesznek, több vonalon is, és ez tényleg izgalmas. Az éppen átalakuló MNO egyre nagyobb hangsúlyt fektet a saját tartalmakra, egyre szorosabban működik együtt a nyomtatott és az online felület, aminek nagyon örülök, és ennek keretében a Titánok is jobban címlapfelületen lesz, mint eddig. Óriási támogatást kapok, amiért köszönet új főszerkesztőnknek, D. Horváth Gábornak, valamint Tóth Szabolcs Töhötöm új online főszerkesztőnek, illetve az egész Grundnak, Tölgyesi Gábor rovatvezetőtől kezdve Pion István rovatvezető-helyettesig, akiktől sok támogatást kapok, és az ügyünk mellett állnak. Ezentúl egyébként szeretnék egy kicsit ráerősíteni a merch-re, létezik már Titánok póló és matrica, de van egy nagyon friss sztori is. A Ten Years Before nevű rendezvényszervező trióval (Jezerszky Viktória, Rákosi Tímea és Vitéz Anikó) február második felében tervezünk egy közös, egyéves jubileumainkat „megünneplő” Ten Years Before – Ígéretes Titánok fesztivált. Erről pedig majd nemsokára többet is tudunk mondani. A lányok amúgy gyakorlatilag ugyanazt csinálják, mint én, csak ők rendezvényszervezésben jeleskednek, így nekem teljesen felesleges lenne belemászni a koncertszervezésbe is, mert ők ehhez értenek, én meg csak írni tudok, kézenfekvő, hogy együttműködjünk. Ők a hardver, én a szoftver. Haha! Emellett most készül a Szabadtéri 4akkordos Performansz (Sz4P) jóvoltából egy dal, egyfajta induló vagy himnusz, ami a Titánokról szól. Megkerestem a srácokat, aki rábólintottak és készítenek egy egyperces dalt a mai instant zenefogyasztási trendekhez igazítva. Rövid, feszes kis dal, a zene már kész, most dolgoznak a szövegen, úgyhogy alakul a dolog. Kicsit punkos, kicsit karcos, kicsit garázs hangulata van, nagyon patent! Erre majd forgatunk egy videoklipet is a tervek szerint a szerkesztőségben. Ha pedig ez nem lenne elég, lesz még egy nagy durr, amit nem lőhetek le, de ha elindul, akkor galaxist ugrunk! Izgi. Szóval, lehet követni minket!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Minden a Ten Years Before-ról itt!
Ígéretes Titánok az MNO-n

ígéretes titánok logó

Megosztom.

Comments are closed.