Archív

Nemrég megjelent az Ék zenekar új lemeze, ami a February címet kapta, nemrégiben egy videót is készítettek hozzá. A banda dalírásban és koncertekben sem szenved hiányt, lássuk mit is alkottak a srácok.

A kérdésre, hogy milyen zenét is játszanak, Olivér a következő választ adja: „ …az a baj, hogy az alternatív rock lenne a legjobb kifejezés, de csak külföldön…Itthon az mást jelent. Grunge-os? Pszichedelikus? Underground? Nevezzük széles skálán mozgó rockzenének.”

Szerintem is inkább az alternatív rockzenébe illenek bele a srácok. A Lee Olivér (gitár, ének), Balasi Ádám (dob), Kecskeméti Csaba (basszusgitár) és Oláh Bence (billentyűk), felállású banda 2014-ben alakult, s azóta is koptatják együtt a színpadok deszkáit. A lemezt a Sounday stúdióban vették fel és keverték április és augusztus között. Egyszerre játszották fel a zenét, mint a régi zenekarok, így azt hallhatja a hallgató, ahogy a zenekar valójában játszik. Ez nagyon szimpatikus a csapat zenéjében, ilyenkor mutatkozik meg igazán mennyire van együtt a banda, és mennyire tudnak együtt dolgozni. No, de térjünk is rá a lényegre.

A lemez összességében jól hallgatható, a hangzás is rendben van, viszont már rögtön az első számnál megszúrta valami a fülemet. A This is the Time majdnem egy az egyben egy Foo Fighters szám, a kezdő riffek és a verzék is nagyon hasonlítanak. Konkrétan emlékszem erre a számra az utolsó lemezről, tök szuper egyébként még így is, de azért közepe felé a refrénnél nagyon hallatszik. Ezért jár azért egy kis ejnye bejnye. A God’s Face már sokkal jobban tetszik, laza rockzene. Kicsit elszállós gitárokkal és aprócska szintetizátor betétekkel. Harmadikként jön a Choise című szerzemény, igazi kis pop rock nóta néhol picit punkos beütéssel. Fontos, hogy a helyes utat válasszuk, a srácok eddig jó nyomon járnak. A Mountains már egy kicsit megint más szám, középtempó és elgondolkodtató szöveg. Nekem nagyon utazós zene hangulata van, ilyen szuper kis vonatozós hangulata van. Csak bámulni a tájat, és hallgatni. Ötödikként a Stop érkezik, itt kicsit nekem ilyen hetvenes évek hangulatom támadt. Nagyon jó szám lett! Utána következik a Sky Blue, ami már egy sokkal lassabb hangvételű nóta az előbbiekhez képest, kicsit világmegfejtős, elgondolkodós hangulat. Az Under tThe Sun pedig újra hozza a szokott vonalat. Ez a szám is szuper lett, nekem kicsit Queens of the Sone Age ízű, de mindenféle jó értelemben mondom ezt. A lemez vége felé már azért egy kicsit lapossá válik a hangulat, nyolcadik számként a Get Ahead jön, ami egy picit felpörgeti a hangulatot. Az Ending Song talán a legszebb szám a lemezen, jó kis harmóniákkal dolgozik végig, jó kis együtt éneklős dal lett. Az utolsó számként érkező Rooftop pedig igazi lezáró szám lett, semmi több csak ének és orgona. Majd pár perc csend után azért megdörrennek picit a gitárok is.

Összességében egy egész korrekt albumot hallhatunk a srácoktól, nincsenek benne nagy megfejtések, de egy laza kocsikázáshoz vagy délutánhoz jó lemez lett. Szerintem érdemes meghallgatni. Rock!

Zsirmon Norbi

Megosztom.

Comments are closed.