Archív

hegy37

Hétfő este sikerült megérkezni Tokajba. Amikor a vonatablakból először tűnt fel a hegy, a gyomrom összeugrott az izgalomtól, és csak azon pörgött az agyam, hogy fél órán belül már az első fröccsömet fogom fogyasztani Vaskóéknál, csak úgy, mint tavaly. És valóban így is történt.


Úgy alakult, teljesen véletlenül, hogy összeakadtam egy londoni cimborámmal, és olyan nagyon jól sikerült belemerülnünk a beszélgetésbe, hogy bizony kedd délig el is felejtettünk minden mást. Az egyetlen éjjel nappali kocsma, pont a fesztivál bejárata mellett, szolgáltatott jó hátteret a világmegváltó gondolatokhoz. Itt sikerült rádöbbennem, hogy kurva kevesen vannak az egész városban. Tokajt ugyanis keddre tökéletesen ellepik a borral-sörrel a kézben rohangászó, ne adj isten, fetrengő fiatalok. És most: senki. Illetve feltűnően kevés ember kolbászolt a fesztivál vonzáskörzetében. Gondolom a szervezőknek is hamar leesett, hogy elcseszett ötlet volt előrébb hozni az idei Hegyalját, pont egy időben az EFOTT-al és Rockmaratonnal. Az időjárást már meg sem említeném igazán – a Pannónia alatt lehullott csapadékmennyiség sivatagi szárazság volt az idei Hegyaljához képest. De sebaj, egy kis eső és sár nem tarthat vissza egy kis fesztiválozástól, úgyhogy konstans hat kiló sarat hurcoltam a lábamon.

hegy2013-hegy05
Jason Newsted – Newsted

Szerdán, jó fesztiválozóhoz méltóan nem sikerült eljutnom Grenmára (fasza volt! – Pali), így még mindig nem tudom, hogy vajon ők lesznek-e a következő szerelmem, de van még fesztivál elég az évben. Így az első megtekintett koncert Jason Newsted-nek volt köszönhető. Ő 15 évet húzott le a Metallica-val, és most stílusosan Newsted nevű bandájával próbálja elhitetni velünk, hogy a stoner zene nem halott. Sikerült beesni az egy időben játszó Subscribe-ra és a Bohemian Betyars bulijára, igen, mindkettő jó volt. Utánuk jött az Asking Alexandria, Magyarországon először, és bizony keményen odatették a bulit a srácok. A nap húzóneve egyértelműen a Slayer volt. Jeff Hanneman, az alapító gitáros május elején hunyt el, de ettől még a Slayer élete ment tovább, úgyhogy, a Hegyalján már nem először, megmutatták mennyire profik. Ezalatt sikerült elég rendesen berúgni, úgyhogy későn kapcsoltunk, hogy ott sétálgatnak mellettünk koncert után. De lesz még Slayer Tokajban, ebben szinte biztos vagyok.

hegy2013-hegy16
hegy2013-hegy13
Fent: Kerry King – Slayer, lent: Danny Worsnop – Asking Alexandria

Az este egy pontján elkeveredtünk a Malátabárhoz, és jól ott is ragadtunk reggelig, ez volt a hét legkeményebb bulija. Ugyan ha megfeszítenének se tudnám megmondani, hogy ki játszott (utólagos programfüzet-böngészés erős fejvakargatással), de egész héten nem táncoltam akkorát, mit ott!
Másnap éppen sikerült beesni a Leander Rising első akkordjára, idén már a nagyszínpadon játszottak, ami öröm, mert durván jól szólt a tavalyi Pepsi színpadhoz képest. Eljátszották a Pantera I’m Broken-jét, amikor egyszer csak Phil Anselmo sétált be a színpadra, hogy kezet rázzon velük. Leesett az állam egy pillanatra. Pont.
Koncert után mászkáltunk egy kicsit a Malátabár környékén, és egy fuxos kis raszta ugrált az egyik tank tetején, hát nem pont Benji Webbe, a Skindred énekese gubbasztott ott?! Ők is visszajáró Hegyaljások már, és a tavalyi koncert után a szervezők szerencsére rájöttek, hogy nekik is a nagyszínpadon van a helyük. Az esőtől felpuhult földet kő keményre döngölte a buli, remélhetőleg jövőre is látjuk őket! Utánuk jött a Down, később Irie Maffia, aztán eszméletvesztés reggelig. Azt gondoltam, hogy ez lesz a fesztivál legjobb napja, de csak másnap délutánig kellett várnom (aludnom) egy picit.

hegy2013-hegy19
Benji Webbe – Skindred

Délután lazítottunk egy kicsit, szép kényelmesen besétáltunk Little G Weevil-re a nagyszínpadhoz. A név egy magyar svájcisapkás énekes-gitárost és bandáját takarja, még sok évvel ezelőtt láttam őket a paksi Gasztro Blues Fesztiválon. New Orleansban tanult zenélni, és Amerikában a blues ünnepelt sztárja, itthon viszont kevesen ismerik. Ettől még megtáncoltatta azt a maréknyi embert, aki összegyűlt. Lévén, hogy a Junkies számomra végkép elásta magát a Zépés számukkal, a többiekkel ellentétben és el akartam kerülni a koncertjüket, és belenéztem az Ivan and the Parazol bulijába. A srácok nagyon fiatalok, de tudják, mit kell csinálni a színpadon, csak sajnos hiába hitték magukat a ma Jim Morrisonjainak, valahogy nem volt igazán őszinte, nem jött át az energia, el is sétáltam egy ponton. Nem rossz, csak 1972-ben kellett volna zenélniük és igazi sztárok lehettek volna.

Az Anti-Flag zenéjét bevallom sose hallottam előtte, de nem is érdekelt. Nekem olyan volt mintha összegyúrnánk a Blink és Billy Talent legjavát, slágeres rock and roll, kurva nagy buli volt, én szerelmes lettem! Megint.

Régóta vártam már, hogy megnézzek egy Soerii & Poolek-et élőben. Hallottam már pár számukat, ami természetesen otthon hallgatva borzalmas, buta, idegesítő, de legendákat mesélnek a koncertjeikről. Állítólag minél többet fizetnek nekik, annál többen lesznek a színpadon, jön a csirke, a kurva meg a törpe is. Nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok, de nem, ez magasan felülmúlta szegényes fantáziámat! Két idióta ugrál, műanyag Ken Barbie hajjal a szintetizátorok mögött, egy kurva nagy csirke jelmezes forma táncol fel alá, félmeztelen csaj lóbálja a mellét. Eközben a zene annyira rossz, hogy már-már a zsenialitás határait súrolja, önmaga paródiájának a paródiája, amit úgy vesznek komolyan, hogy közben leszarják az egészet. Olyan irgalmatlanul szürreális élmény, hogy megőrülsz!

hegy2013-hegy25
hegy2013-hegy33
Sooeri & Poolek

Sokat dilemmáztam azon, hogy megnézzem-e Ákost. Végül úgy gondoltam, ha belenézek, abból nagy baj nem lehet, úgyse láttam még ilyet. Bármennyire is megosztja az embereket, bármennyire is azt lehet mondani, hogy hitelét vesztette, nagyjából a második számnál azon kaptam magam, hogy ugyanúgy éneklem a szövegeket, mint körülöttem mindenki. A színpadtechnika világszínvonalú, olyan lézereffekteket toltak alá, hogy csak lestünk, a profizmus messzire sütött, és bármennyire volt lélektelen, működött ez basszus!
Utolsó napra az ember már elfárad, már csak vonszolódik, de megy, mert tudja, hogy aztán megint egy évig Hegyalja nélkül marad. Kimásztunk egy kis jóféle ír kocsmazenére, Paddy and the Rats, skótduda, és persze eső. Idehozták a csűrdöngölős ír zenéjüket, de az időjárással együtt, úgyhogy olyan felhőszakadás lett hirtelen, ami már nem volt vicces, de amint befejezték, kisütött a nap. Köszi. Nagyon hiányzott nekem egy jó Firkin koncert a fesztiválról, de bele se merek gondolni mekkora monszun lett volna, ha két ilyen banda is játszik…

hegy2013-hegy40
hegy2013-hegy38
Brains

A sárdagonya mellett azért a Brains hozta a formáját, elől ment az iszapbirkózás, én inkább hátul nyugdíjaskodtam egy kicsit. De ittam egy Jägert a nagy ijedtségre és az szerencsére elmulasztotta. Ott is ragadtunk a Jäger-nagyszínpad tengelyen egész a Quimby végéig, és akkor rádöbbentem, hogy ezután Scooter lesz. Addigra már a kis fekete felesek sunyin belerakták a bugit a lábamba és mégiscsak kíváncsi lettem rá, hogy vajon hova repítette a Kelet-német techno hírhed nagyapjait az a bizonyos sarkadi varázsszőnyeg. Nem tudom, hogy mit jellemez a tény, hogy erre a koncertre kelt el a legtöbb napijegy, de így történt, és a tömeg imádta őket.

hegy2013-hegy43
H. P. Baxxter – Scooter

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, még láttam a napfelkeltét Rewind után, és a hiányzó Szabó Balázs koncertet pótoltam az utolsó tokaji fröccs mellett a Tisza-parton, hogy aztán ne akarjak hazamenni. De lesz Hegyalja jövőre is, és az is pont olyan jó lesz, mint idén, és tavaly, és azelőtt, és azelőtt, és…

Décsy Eszter
Képek: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Hangolj Volbeat-tel a Hegyre
Trambulin, fények, “duplatempó”, rap’n’roll – Hegy’ 2013
Partymesterek és rock and roll legendák csúcstalálkozója
A Slayer idén már hegyalja rajongóként érkezik Tokajba!
Kecskemét és négy határon túli város lesz a Hegyʼ vendége idén
Nyerj saját fesztiválkocsmát a Hegyʼ-en
Hegyalja 2012

Megosztom.

Szólj hozzá

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu