Archív

Régóta nem tudom eldönteni, hogy mi is valójában a Ghost. Időnként csak beraktam otthon a lejátszóba Papa Emeritus (most már III) és a névtelen Ghoulok anyagait és próbáltam megfejteni, hogy miről is szól. Mikor kiderült, hogy játszanak, gondoltam jól megnézem magamnak, cirkusz-e ez az egész vagy jogosan verik a mellüket.

Megérkezvén a Barba Negrába, megtudtam az egyik biztonsági őrtől, hogy a Neo Magazintól jöttem, majd egy másiktól még azt a mély humort is megkaptam, hogy a sajtós-tejfölös arcok hol vehetik át a jegyüket. Vicces, mikor egyedül is jól elszórakoznak az emberek a saját poénjaikon. Majd kiderült, hogy nem engednek be fotózni a színpad elé azon címszóval, hogy ne haragudj, ti csak interjúra jelentkeztetek. Hmm, érdekes, nem kaptuk meg az interjút se, de cserébe fotózni se engedtek, mert a szabályok minden felett állnak, és két ember egymással szemben ezek miatt a szabályok miatt nem tud két emberként beszélni és nem hátráltatni egymást. Túlléptem, nem mondom, hogy könnyen, mert már az előzenekar annyira rossz volt, hogy kimenekültem a spanokkal.

IMG_8983

Na de térjünk a lényegre. Kikerültek a füstölők, jó sokáig ment a felvezető áhítat templomi zene (nyilván ellenkező témával, mint Isten épületeiben), ami pont annyira sok és unalmas volt egy idő után, mint fordított tükörképe. Aztán megjelentek a Ghoulok, és majd két óráig nyomták is a bulit. Korrekt iparosmunka, nem mondom, ezek a sipkás, maszkos figurák tényleg tudnak zenélni. Kövezzetek meg, de ennek ellenére én ezt nem veszem be. Nagyon is kiderült számomra, hogy a Ghost alapjában véve üres. Egy kérdésem lett volna tőlük csupán az interjún: Szerintetek hányan hallgatnák a zenéteket, ha nem öltöznétek be, ha nem lenne ez az egész körítés és stílus kitalálva? Mert le kell szögezni, marha jól néz ki a ruhatáruk, Emeritus gúnyája vetekszik a vatikáni divatbemutatók kellékeivel, van nekik minden, amivel cinikusan és stílusosan meg tudnak jelenni. És ez a része szerintem még működik is. Jól ki lett találva, a jelek, a fordított keresztek, a zenében a nagy vallási áhítatot kifigurázó ellentétes szövegvilág. Viszont nekem ez nagyon kevés. És sokszor éreztem, hogy céltalan. Nem tud mit kezdeni ez a zenekar ezzel az ötlettel, nem töltik meg a réseket.

IMG_9040

És megmondom őszintén, a színpad is kurva jól nézett ki, de egyszerűen nem fogom fel, hogy mikor ennyi lehetőség van megteremtve a féktelen mókára a sötétség, szarkazmus vidékein, hogy lehet valami ennyire fantáziátlan. Antipápánk modoroskodik, tekergeti a kis nyakát meg a kezeit, de közben a számok között vicceskének ható közönségkommunikációja alatt éreztem igazán, hogy nincs ez kiforrva. Ott van egy szerep, amivel hozzátehetnének sok mindent egy határozott és erős produkcióhoz, így viszont olykor az volt az érzésem, hogy mindez csupán egy gyenge vicc. Jóban vagyok a saját Sátánommal, de a Ghost egyáltalán nem gonosz. Pedig jól állna neki. És még, ha többször is azt éreztem, hogy de fasza ez a riff, a 80-as évek szintipopját idéző billentyűtémák egyszerűen bennem romba döntenek mindent. És szomorú, hogy ugyanúgy érzem használva ezt a fajta üres giccset, mint a magukat komolyan vevő vallási kollégáknál. Nem egységes a zene, és sajnos sokszor az a puhaság, pop-elemek, elnagyolt, de valójában mélyebb tartalom nélküli szövegek is közhelyekké válnak. Lucifer, Sátán, vér, hús, és tetszelgünk üres fényükben. Ha belekezdenek emberek egy ilyen játékba, nem tehetik meg, hogy csak úgy ficánkoljanak kényükre-kedvükre anélkül, hogy ennek valami komolyabb értelme is legyen.

IMG_9055

Eszembe jutott néhány gitártémánál, hogy mennyire jó is az Alice in Chains például és egyre kevesebb lett a szememben a Ghost. Sokat játszottak az új albumukról (Meloria), és tényleg jól. De átadom minden Ghost-fannak, hogy örüljenek nekik tovább, én nem tudok. Láttam ezeket az emberkéket maskarákban fel s alá járkálni a színpadon, dalról dalra, és néha a Slayerre kellett gondolnom, hogy ne vágjak eret az indokolatlanul katarzist kiváltani akaró zene közben. Mikor nem kapok igazán semmi tartalmat, akkor nem érzem, hogy részt kéne vennem abban, hogy élvezzünk el együtt velük, a szellemekkel, Lucifer fiaiként. Velük nem akarok Lucifer fia lenni, I don’t want to cum together, dude, really. Nem éreztem hitelesnek, hogy húsról és vérről beszél egy egérhangon nagy ölelésekért áhítozó, csókokat dobáló figura, aki nem éli át velejéig az egyik legtöbb lehetőséget kínáló karakterét. Nem hiszem el neki, hogy a pénz mennyire istenné vált, mikor drágább a merch, mint maga a jegy. De tényleg nem akarok szívózni. A Ghost sokkal jobb, mint nagyon sok zenekar, nem is téveszt nagy célt, viszont nem él a világával úgy igazán. És a tény, hogy sok mindennél jobb, nem feltétlenül pozitív, csak nyilvánvalóvá válik megint, hogy nagyon sok rossz zenekar van amúgy. Szerencsére azért ők nem rosszak, de számomra nem is jók.

IMG_8999

Vagy keményebb, okosabb és cinikusabb módon kéne nyomniuk, vagy bevállalni lágyabb figurát, de akkor tudniuk kell, hogy ez az egész játék és színház hitelesebb keretek között jobban működne. Márpedig így már nem jön be egy kifestett Satanus hunyorgása és elnagyolt mozdulatai, nem fogok tőle elismerően kacsintani. Nem érzem az egészséges határt a zenében megjelenő két ellentétes érzésvilág átmenetében. Vasárnapi matinénak azért nem volt rossz, és remélem, hogy a jövőben érik őket olyan hatások, amik miatt jobb irányba gondolják tovább a zenekar lehetőségeit. Sose késő beletanulni, a zenei tehetség valljuk be, azért megvan náluk. Hail!

írás, fotó: T.Bálint

Megosztom.

Comments are closed.