Archív

itipark00Másfél óra békávés izzadás után sikerült időben érkeznem a Budapest Park-ba, hogy lehetőségem legyen pizzát és sört is vételeznem a koncert kezdete előtt. Meglepődtem, amikor a szokásos öt oldalas sajtós lista helyett csak egy pár nevet tartalmazó fecnit láttam a szépséges lányoknál. Gyanús… Nyár van? – kérdezem. Kedd – válaszolták. Bent azért az árnyas helyeken sokan üldögéltek. A színpad előtt a kétfős hardcore rajongói tábor, egy órával a kezdés előtt.


Nézegettem a látogatókat, fiatal lányok csoportban, harmincas párok, pár elvetemült pankszerűség, akik csak összeszedték százforintonként a belépőt.
Az első hangokra kisebb népvándorlás indult a színpad felé, öt perc alatt korrekt tömeg gyűlt össze. Rögtön két nagyon jó számmal kezdtek. De várjunk csak? Mi ez a hangzás? Egy autóba talán megfelel, de ekkora színpadra már kevésbé. Aztán rájöttem, én ültem rossz helyen. A Park közepe a hangpult mögött kimaradt a jóból. A színpad előtt remekül szólt minden, valamint kint a villamosnál is. Érdekes.

 

itipark-itipark05
Energia. Ez az, ami a legtöbb zenekarból hiányzik. Az Intim Torna Illegál tagjai viszont szeretnek zenélni, olyan őszinte gyermeki örömmel és szeretettel nyúlnak a hangszerhez, hogy ezt lehetetlen lenne nem átsugározni a közönségre. Ha ők tombolnak, a nép is tombol. Ha érzelmesek, összebújva táncol mindenki. Karok fenn, éneklés. És mosollyal az arcunkon indultunk haza.

foXie
Képek: Zsiga Pál

 

itipark-itipark06

Megosztom.

Szólj hozzá