Archív

Még a múlt heti Turbo-Grand Mexican Warlock koncert alkalmával két sör között sikerült – többé-kevésbé – megbeszélni egy interjút Mohácsi Mátyással, a GMW és Shell Beach basszusgitárosával. Valójában lövésem se volt, hogy mit fogok ezzel kezdeni, éljen a rock’n’roll, amúgy is kíváncsi természet vagyok, gondoltam, legalább egy jót beszélgetünk. Hát, pontosan ennyi történt.

NOW_2303

Kiültünk a Duna-partra pár sörrel. Matyi közvetlen volt és beszédes, és annyi infót zúdított a nyakamba, amiből akár több kötetes regényt is íratnék. De, talán most inkább nem.
Mint a legtöbb zenésznek, neki is adott volt a muzikális táptalaj édesapja jóvoltából, aztán 9 évesen úgy alakult, hogy lecserélte a sulit egy sokkal jobbra, zenetagozatos általánosba irtatták.  Ott egy zseniális gitárművészhez, Kutik Rezsőhöz került klasszikus gitárt tanulni, de néhány év után egy másik tanár vette át, aki kő kemény szolfézzsal szerzett neki rémálmokat. El is ment a kedve mindenféle zenéléstől egy időre.

Gimiben bandát alapítani menő, mindenkinek befigyel egy, hosszabb-rövidebb ideig. „Véletlenül kezdtem basszusgitáron játszani – kezdte –, és akkor még nem rajongtam érte annyira. Most úgy érzem, hogy ez a legcsodálatosabb hangszer a világon! Akkor újra lett lelkesedés, és most is hiszek benne, hogy ez az egész tart valamerre. Különben nem is tudnám csinálni. Persze sok mindenről kell lemondanom, hogy zenélhessek, háttérbe kell szorítanom sok minden mást, de érzem, hogy megéri.”

Milyen egyszerre két zenekart vinni?
Matyi: Mindig is több projektem és bandám volt egyszerre, úgyhogy ezt megtanultam kezelni, de sokaknak nem megy. Egy zenekarban játszani olyan, mint egy házasság, és mindenki ki akarja sajátítani a maga zenészeit. Az Idoruval többek között ilyen okok miatt váltak szét az útjaink. Nagyjából a 2007-es Monologue album idején jött ki az első Shell Beach lemez. Az Idoru együtt turnézott Európában a Misfits-sel és Japánban játszottunk az Ignite-tal, de amikor kijött a Face the Light döntenem kellett, hogy száz százalékosan ott vagyok-e az Idoruban, én pedig úgy döntöttem, hogy a Shell Beach fontosabb. Én alapítottam, persze, hogy emellett döntöttem.
Ez amúgy is nehéz időszak volt a hazai underground világban. Régen hatalmas zenei élet volt. Majd bezárt a Kultiplex, és alig maradt hely, ahol jó bandák játszhattak volna. Akik pedig előtte jártak a koncertjeinkre, azóta felnőttek és családjuk van. Most már kevesebben jönnek kizárólag a zene miatt.

mohacsim-mohacsi01

Ha jól tudom, a Shell Beach most egy német kiadónál van. Ez mennyire előny? Hol tartotok most egyáltalán?
Matyi: A Redfield Recordsnál vagyunk. Hát, jó, hogy van. Nem kell nagy feneket keríteni neki. Augusztusban lemegyünk Balatonra, egy szép nagy házba, és fel fogunk venni egy EP-t. De most máshogy szeretnénk dolgozni, mint eddig. Az első lemeznek, hogy a gyakori eufemizmussal éljek, megvoltak a maga gyerekbetegségei. A második lemezig, a This is Desolation-ig eltelt 5 év. Azzal nagyon sokat szőröztünk. Persze sokkal jobb is lett, de most nem szeretném, ha túlagyalnánk.
Van egy banda, a He is Legend, akik a – szerintem – legjobb albumukat, az I am Hollywood-ot úgy vették fel, hogy már nem tudták visszamondani a stúdióbérlést, és egy hosszú és fárasztó turné után estek be, hogy akkor már ne vesszen el a stúdióidő, majd meglátják mi lesz belőle. Ott találtak ki hirtelen egy Romeo és Júlia koncepciót, megcsinálták, felvették, és hihetetlenül jó lett. A többi albumuk mind kemény hard core, ez viszont egy dallamos album, nagyon szép!
Ez is azt támasztja alá, hogy nem feltétlenül kell évekig mütyűrkészni és szőrözni, hanem igen is jó, ha zsigerből jön a zene. Azt szeretném, hogy lemenjünk Balatonra, elkezdjünk zenélni, és hagyjuk, hogy valami kiguruljon magától. Csak így.

A Shell Beach mellett még a Grand Mexican Warlock-ban is játszol. Ráadásul erősen különbözik a két banda. Velük hogy kezdődött a történet és merre haladtok?
Matyi: 2009-ban kezdte összerakni a bandát Szabó Laci, akivel az Idoruban zenéltünk együtt, jött Reich Tomi gitározni a Subscribe-ból és Somló Dani dobolni. Undos (Bodóczy Zoli) csak később szállt be énekelni. Laci volt a banda esthajnal csillaga, ő hozta a témákat, mi csak hozzátettük a magunkét. Mos már mindenki több teret kap a zene felépítésében.
Az első lemez, az Aeons 2010 decemberében jött ki a MamaZone-nál. Ez egy konceptalbum, és nem könnyű. Ez a névválasztással együtt jött, egy utazó/varázsló útját meséli el a születésétől a haláláig, amivel a történet vissza is tér önmagába, mint egyfajta körforgás. Nehéz album, 6-8 perces számokkal, amihez kötél idegzet kell, hogy az ember végighallgassa, de nem akartunk kompromisszumokat kötni.  Ennek ellenére nem vagyunk száz százalékig elégedettek vele. Ez persze szubjektív vélemény. A Grand Mexican amúgy is élőben a legjobb. El kell jönni, megnézni és meghallgatni. Így teljesedik ki igazán a zene, amit játszunk.
Րszre tervezünk egy új albumot, ami már sokkal jobb lesz. Ráérősen dolgozunk rajta, most amúgy is nyár van, csendes szezon, mindannyian ide-oda utazgatunk és fesztiválozunk. Áron, a billentyűsünk vízibolond, állandóan lent van Balatonon, maszatolgatja a kis vitorlását. :)
Az új albumot próbáljuk egyszerűbbre fogni. Eddig ránk húzták a pszichedelikus és a progresszív jelzőt, egyszer még „art rock banda” is voltunk. Valóban erős ez a Pink Floydos vonal, de ugyanúgy érződött mondjuk a Mars Volta is. Az új lemez egy kicsit talán Nick Cave-es is lehet. De ezek csak hatások. Nem akarunk utalni más zenekarokra, de nem bánom, ha valami kiérződik a zenénkből. Letisztultabb, rockosabb, rövidebb számok lesznek rajta, kicsit könnyebben befogadható lesz majd.
Nagyon gondolkozunk egyébként azon, hogy fizikai formában nem fog megjelenni a lemez, nem sok értelme van. Így talán egyszerűbb is.

mohacsim-mohacsi02

Koncertezni fogtok valamikor a közeljövőben?
Matyi: A Grand Mexican-nel játszunk majd a Szigeten 10-én a Magyar Zenei Színpadon a Subscribe és Leander Rising között. Ugyan csak fél órát játszunk, de ennek is nagyon örülünk és izgulunk miatta. Ez az egyetlen színpad a Szigeten, ahova nagyjából a szervezők kis kedvenceit válogatták össze, és nagyon jó közöttük lenni. Sok szakmai elismerést kapunk egyéként, valamiért nagyon csípik a bandát. Szerintem azért, mert őszinteség és eredetiség van benne. Én is ezért szeretem annyira. Valami, amiben én is benne vagyok és el is ismerik.

Mivel foglalkozol a bandák mellett?
Matyi: Dolgozom. De játszom kisebb projektekben is. Most például a S.U.N. Fesztiválra megyek zenélni egy kicsit. Undosszal nemrég belekezdünk a koncertszervezésbe is, Luna Booking néven. Ez egyre jobban a menedzsment felé is tendál és folyamatosan fejlődik.Vannak dolgok, amiket közösen intézünk, de Undos közelebb van az R33-hoz, oda egyedül is szokott bulikat, koncerteket szervezni, én meg intéztem már néhány MR2 Akusztik felvételt. Sosem okoz problémát, ha valamit külön csinálunk, nagyon jó vele együtt dolgozni.

Kikkel foglalkoztok most?
Matyi: Mi menedzseljük például a Blahaluisianat. Ha eddig nem hallottál még róluk, hamarosan biztosan fogsz. Schoblocher Barbi énekel, iszonyat jó hangja van. Fiatalok és nagyon ügyesek, van bennük fantázia. Egy kicsit indie-s, könnyebb zenét játszanak. Néhány héten belül jön ki a bemutatkozó kislemezük, amiről egy számot hamarosan játszani fog a Petőfi Rádió is.
Aztán van még a Kamikaze Scotsmen, na, ha valami, akkor ez igazán progresszív zene. Menyhei Ádám billentyűzik benne, ő az Óriásból lehet ismerős. A basszusgitárosuk, Fülöp Bence pedig most az Európa Kiadónak ugrik be segíteni.
A Néhai Bárányhoz is van némi közünk, őket nagyon szeretem, szerintem kurvajók! Nem is tudom, valahol egyszer ráflesseltem, mert nem az a hülye szövegközpontú alter zene, amit a legtöbb ilyen banda csinál, hanem tényleg jó a zene is és a szövegek is.

mohacsim-mohacsi03

Tudom, ez nehéz lesz, de milyen zenét szeretsz hallgatni?
Matyi: Uh… Hát, nem is tudom. Ha egy ötös listát kéne összeraknom, akkor a romantikus vonalat a skót Biffy Clyro képviselné. Nagyon bejön a Tame Impala, olyan, mint a kései Beatles, kis nyári pszichedelikus zene. Nagyon szeretem benne a delay-eket, effekteket, a vintage hangzást. És, ha már az ausztráloknál tartunk, ott a Karnivool és a Dead Letter Circus is. Rákattantam mostanában a fiatalabb ausztrál bandákra, szerintem nagyon izgalmas, ami most ott történik zenei téren.

Hát, ez még nem egészen öt, de már majdnem olyan, mint egy lista Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi-éből… Szoktál olvasni?
Matyi: Igen, azt olvastam. :) Mostanában keveset olvasok, mert nem nagyon találok olyan könyvet, amiben igazán megfog a sztori. Anélkül meg képes vagyok két oldal után letenni és nem is nyúlok hozzá többet. Régen azért több regényen rágtam át magam. Nagyon szeretem Bukowskit, Kunderát és Jungot, ők mentették már meg az életemet néhányszor. Amit legutóbb olvastam, az a Bunny Munro halála Nick Cave-től. Na ez nagyon beteg. Egy alkoholista szexmániás utazó ügynökről szól, akinek öngyilkos lesz a felesége és elkezd utazni a fiával. Az egész egy durva apokaliptikus ámokfutás.

Megköszöntük az interjút, aztán még beszélgettünk pár órát, de az már nem tartozik senkire… ;)  Matyi szerény, kedves és nagyon beszédes, tényleg élmény volt vele interjút készíteni! Fogtok még itt hallani róluk!

Décsy Eszter
Képek: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Turboés Grand Mexican Warlock @ ZP, 2013.07.17.
Galileo & Néhai Bárány @ Trafik Klub 2013.01.12.

Megosztom.

Szólj hozzá