Archív

NOW_5933Már épp a tornacipőmet húztam fel, mikor eleredt az eső. Gondoltam várok egy kicsit, ha nem áll el, akkor megrántom a vállam és büszkén elázom. Szigetre menni kell, még ha hóvihar tombolna, akkor is. De szerencsére nem kellett sokáig az ablak előtt gubbasztanom.


Pali már kint volt, a bejáratnál várt, de nem sokáig, meglepően hamar átjutottam a hídon. Röviden összefoglalta a lényeget, amit az addigi két órából leszűrt: van halas Guru és majdnem hasra esett egy műalkotásban. Gyorsan körbesétáltunk, próbáltam felmérni mi minden változott az elmúlt évekhez képest még most, amíg talán meg is jegyzem. Sok minden. De tetszik így is. Az új A38 színpad például nagy ötlet volt, ellentétben a Magyar zenei színpaddal, amit szerintem nagyon elszúrtak. A tojások és a Nagyszínpad keverőpultjánál előugró zenélő vurstli-figurák viszont aranyosak.

 

sziget2013-sziget1303
A Nagyszínpadot Enter Shikari nyitotta verőfényes napsütésben. A tavalyi Hegyaljás koncertjük nagy csalódás volt a tavaly előtti Szigeteshez képest, és nagyon reméltem, ha már itt vannak megint, azért jó lesz ez. Valójában erősen felülmúlták minden elvárásomat, de ne siessünk ennyire, még előbb legurítottunk egy korsóval a legjobb csapolt sörükből.

 

sziget2013-sziget1302
Az első meglepetés, hogy a srácok megtanultak magyarul. Azaz a sztenderd „köszönjük Sziget” és hasonlók mellé még egy csomó mindent sikerült elmakogniuk. A korai időpont ellenére igen sokan jöttek megnézni őket, ők pedig azzal hálálták meg, hogy teljesen megőrültek. Nagyjából a dobost leszámítva mindenki fel-alá rohangált és ugrált a színpadon, mintha kávébeöntést adtak volna egy marék túlmozgásos nagycsoportosnak. Rou, az énekes komoly kihívást jelentett a szekusoknak. Azzal kezdte, hogy lerohant és gondolkodás nélkül fejest ugrott a tömegbe, és közel az egész számot így tolta végig. Az emberek megőrültek, bukta a dzsekiét, amiért élet halál harc ment, de aki végül megszerezte valószínűleg sírva öleli a zuhany alatt előre-hátra hintázva. Rout a biztonságiak a gatyájánál fogva szedték ki a tömegből és pakolták vissza a színpadra.
Egy ponton teljesen értelmetlenül betolatott baloldalra pont mellénk egy teherautó, amit Rou egyből kiszúrt és már rohant is. Először nem vágtam, hogy hova lett, a kamerák nem tudták lekövetni. Ebben a pillanatban ugrott fel a teherautó hátuljára mellettem 20 centivel és üvöltött bele a mikrofonba, ami nem szólt, de ez egyáltalán nem zavarta. A tömeg lavinaként özönlött felém, úgyhogy mielőtt szétkentek volna az autó oldalán, inkább elszaladtam.

 

sziget2013-sziget1311
Koncert után csak úgy lézengtünk mindenfelé, picit belenéztünk a skót indie-pop The Fratellis zenéjébe, ilyen kellemes limonádé rock and roll, mentünk is tovább. Véletlenül sikerült végignéznünk, ahogy a meex pultnál egy laza mozdulattal levágják a sátortető egy részét a srácok, ezzel nagyjából 30 liter esővizet zúdítottak három holland nyakába, akik ennek nem annyira örültek – ellentétben az ott dolgozókkal. Nekünk sem volt nagyobb szerencsénk egy fél órával később, mikor újra visszakeveredtünk a Nagyszínpad közelébe. Gyanús volt, hogy mindenkinél kis színes zacskók vannak és még rémlett is, hogy előző évben volt valami festékpor dobálás, de mire felfogtam, elszabadult az unikornis pokol és mindent telehánytak a csillámpónik.

 

sziget2013-sziget1309
Már alig bírtam magammal, hogy végre kezdjen az Editors, amire már nagyon régóta vártam, és Palit sikerült teljesen kiakasztanom azzal, hogy rángattam jobbra-balra, meg folyton sörér kellett szaladnia, mert eszem ágában sem volt elmozdulni a színpad elől. Cserébe viszont egy irgalmatlanul jó koncertet kaptam, amire megérte ennyit várni. A Sugar-ral, majd az új A Ton of Love-val kezdtek, és szépen végigmentek majdnem az összes nagy számukon,  az  Eat Raw Meat = Blood Drool-on keresztül egészen a Papillon-ig. Komor hangulatú zenéjükkel olyan hangulatot varázsoltak, amitől a nap is lement a horizonton, sötétség borult a szigetre, és fekete hollók köröztek a színpad felett arra várva, hogy kitéphessék a sikító tini lányok szívét.
Hihetetlen élmény volt az Editorst élőben látni, profik, kurva jó zenét játszanak, nem is kell ennél több. Sok számot hiányoltam, de hát nem játszatnak végig négy albumnyi zenét, így hát inkább nem kötök bele, a setlist hibátlan volt. Szerencsére az sem viselte meg őket nagyon, hogy meg kellett válniuk Chris Urbanowicz gitárosuktól, akinek a helyére ketten is jöttek; Justin Lockey és Elliott Williams, ettől egy kicsit teltebb, színesebb lett a hangzás is.

 

sziget2013-sziget1312
sziget2013-sziget1310
Innen szaladtam át a Magyar zenei színpadhoz, Leander Risingot pedig teljes mértékben kihagytam és sajnos, mint legutóbb a ZP-ben, most sem sikerült Grand Mexican Warlockra időben érkeznem, de legalább a vége megvolt. Utánuk Subscribe játszott, amire maradtunk egy picit, de aztán elkeveredtünk valami pulthoz, ahol a rég elfeledett kétezres évek zenéjét tolta a dj, egy tangás fickó pedig mindenképpen a pulton akart táncolni, ami a biztonsági kollégáknak nem tetszett, le akarták szedni, de a srác rákoalamacizott egy oszlopra és az istennek nem akarta elengedni.
Betévedtünk egy kicsit Parov Stelarra is, de annyira tele volt az A38, hogy sokáig nem is maradtunk. Turbora még visszanéztünk a Magyar zeneihez, onnan pedig négykézláb a végtelenbe és tovább.

 

sziget2013-sziget1315
sziget2013-sziget1314
Tanka Balázs – Turbo

A Szigetnek még mindig megvan a maga varázsa, pedig kevesebben voltak, mint két éve. Nem tudom, hogy ez a jegyárnak vagy a fellépőknek köszönhető-e. Talán mindkettőnek. A külföldiek állítólag panaszkodtak a line-upra, de szerintem idén sokkal  jobb volt, mint tavaly a nagy, húsz éves Szigeten. De mindegy is, mi jót buliztunk.

Décsy Eszter
Fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Kedvenceink kedvencei 11. – Rou Reynolds, Enter Shikari
Hegyalja 2012
Editors – új lemezzel jönnek a Szigetre
Turbo és Grand Mexican Warlock @ZP, 2013.07.17.
Interjú Mohácsi Mátyással
Parov Stelar – Egy osztrák DJ elő swing bandával

 

sziget2013-sziget1307
sziget2013-sziget1313
sziget2013-sziget1301

Megosztom.

Szólj hozzá