Archív

Múlt csütörtökön megmozdult Budapest minden korgó gyomrú street food rajongója, ugyanis nekik is van már saját estéjük. A Street Food Éjszakáján mi is elindultunk kóstolni, és a sok burgeres, hot dogos és mexicói finomság helyett kivételesen inkább olaszos, könnyed ízekre vágytunk, így bukkantunk rá a pékségként és étteremként is működő Panificio il Basilico-ra a Király utcában.

Első ránézésre a hely egy nagyon igényesen kialakított étterem. A fa berendezés, a pult mögött lógó sonkák, a polcokon lévő kenyerek az észak-olasz kisvárosok hangulatát idézik fel, ahova belépve egyből friss péksütemények illata izgatja fel az embert. Mivel mi vacsorázni jöttünk, a péksüteményeket kihagytuk, de mindenképpen vissza fogok térni kóstolni valamit, ezek ugyanis nem csak látványra ropogósak és ínycsiklandók, de meg is cifrázzák őket, mint a rumos-aszalt szilvás csigát a szimpla kakaós helyett, kismalac alakú zsemlék, spenótos-rikottás tekercsek és izgalmas kuglófok mosolyognak ránk.

Azonnal leültettek minket és elénk rakták a vágódeszkákra applikált étlapokat. Az első benyomásom, miszerint a kiszolgálás (értsd: Vendéglátás) kifogástalan lesz, be is igazolódott, a felszolgáló nagyon kedves és figyelmes volt, nem utolsó sorban pedig rutinos. Az étlap nem hosszú, épp elég és épp eléggé nehéz a választás, mindegyik étel-összeállítás jól hangzik, a pizzák listája is igen dicséretes. Reggeliket is lehet kérni, de csak délelőtt, és még English Breakfast is készül, bár nem értettem, ez hogy kerül az olasz konyha remekei közé. Végül Palival egy előétel és egy pizza kombinációjára szavaztunk egy jó kézműves sörrel és kellemes rozé fröccsel.

panificioilb

Rengeteg fotó az ételekről a képre kattintva!

Az előétel Mascarponés garnéla szőlővel és parmesan chipsszel, érkezett hamar. Rukkolával és galambsalátával ágyaztak meg a puha szőlőszemeknek és a limeszeletekre fektetett garnélának, középen pedig fagyigombóc formában pihent a mascarpone. Mindösszesen kettő darab garnéla kunkorodott a tányéron. Hatalmas mennyiséget meg tudnék belőlük enni, de mégiscsak előételről van szó, így csak azt mondom; még kettőt elbírt volna. A lime ízét viszont felvették egy picit, és ez jól állt nekik. A mascarpone selymesen krémes volt, gyanítom pár csepp lime-mal és talán rikottával keverve, amitől különleges, enyhén édeskés, egyben fanyar íze volt, és nagyon jól állt neki a szőlő, na meg a garnéla.

A Frutti di mare pizzáról beszéljen Pali, mégiscsak ő végezte ki teljesen: “Gyerekkori élményeim egyike, hogy Balatonszárszón milyen pofátlanul jó tenger gyümölcsei pizza volt, akkor még kuriózumnak is számított. Sokfélét ettem azóta is, de az elmúlt hónapokban jutott eszembe valami neten talált kép láttán, hogy ismét kéne találni valahol egy ugyanolyan élményt, mint ami a 90-es évek vége óta sajnos elkerült. Most sikerült, tettem egy próbát, és legszívesebben visszamennék, és ennék még egyet. Hamarosan fogok is. A tészta tökéletes (nagyon vékony, puha, de a legalsó fél milliméter ropogós és megtartja a szeletet kézben is), feltétek aránya eltalálva (persze garnélából nekem sosem elég), a négy darab óriási kagyló meg kedvesen vigyorog a tetején, nem a megszokott “poshadtduna” bukéval, hanem önmagában is teljes értékűen fogyasztásra alkalmas állaggal és ízzel. Csak szimplán köszönöm!”

IMAG0181_2

Ehhez én csak annyit tennék hozzá, hogy a tengeri jószágok dicséretesen puhák voltak, nem a rágógumiféle, viszont a paradicsomszósz nekem elbírt volna még némi fűszer; borsot, bazsalikomot, fokhagymát egy-egy csipettel. De összességében a Panificio il Basilico jó élmény volt; figyelmes és profi kiszolgálás, jó ételek, kellemes hangulat. Nézzetek be valamikor! ;)

Décsy Eszter
képek: Panificio il Basilico facebook

11134149_839945056088668_8063592247936564201_o

Megosztom.

Comments are closed.