Archív

A magyar zenei élet újabb színfoltja került a szemem elé. A budapesti Bull Ball zenekar visszahozza nekünk a kilencvenes, kétezres évek eleji hangulatot egy kis modern szájízzel. Mondhatni igazi felüdülés, elnézve a mai színteret. 

A 5 Minutes of Fame egy érdekes crossover lemez lett, összességében egységes, viszont nagyon sok stílust vegyít egybe. Olyan mint egy jó koktél; erős, ütős és sokszínű. A budapesti csapat elég erősen mixeli a rap, a metál, és a funk számok hangulatát, néhol megspékelve egy kis Killing in the Name of életérzéssel.

Első számként rögtön érkezik laza bemelegítésként az Entryhiistic című nóta, érdekessé teszi egy kicsit az elején lévő szöveg, ami régi filmes hatást tud hozni. Másodikként a már említett R.A.T.M. hatás következik, igazi kétezres évek szájíz. A The Balls egy ilyen szám, talán egy induló akart lenni, nem tudom, de az tuti, hogy nagyon fasza ugrálós szám lett. Harmadikként a Fucktory nevű dal, nekem itt igazi Amerika hangulatom lett. A tiszta ének kissé gyengusz, jobban áll az énekes hangjához a kiabálósabb, erőteljesebb énekhang. A Nystagmus már egy sokkal lassabb átvezető szám lett, kicsit merengős világ. Utána siklunk is tovább mint egy kígyó a Where is the Lives című számmal, ami kicsit itt hagy minket a merengés sivatagjában egy darabig. A Power of the Mass viszont kirángat minket, nem is akárhogy. Underground rap egy kis elszállós funky gitártémával. Nagyon kilencvenes évek feeling. A hetedikként érkező Miracolous M viszont már újra bevisz minket a lassabb témák óceánjába. Kicsit elmerülős, sztorimesélős világba kalauzol minket. Az 1956 egy kis történelmi visszatekintéssel indul, valószínűleg egy rádióadás bevágását hallhatjuk az elején. Itt viszont meg kell jegyeznem, hogy néha nagyon furcsa tud lenni a magyar nyelvű bejátszás után az angol ének, de ettől még ugyanúgy nagyon jó a korong maga. A Broken Wings a lemez első száma amire videó is készült, laza egyszerű rap szám hatás, talán picit egy szerelmes dal is akar lenni. Külön tetszik a videóban a dj maszkja.  Utolsóként pedig megint a föld alá mászunk és üvöltjük együtt a Outrohiistic című számot. Energia és dühöngés, ennyit tudok róla mondani, fasza lett!

Ha egyben nézem a lemezt akkor egy igen érdekes elegyet hoztak össze a srácok. Nekem még nem tűnik annyira kiforrottnak a dolog, pont az énekes hangját példának felhozva. A rap és az üvöltözés nagyon jól áll, de amikor a tiszta ének jön, kicsit furcsa. Mindezen felül viszont teljesen hallgatható és mindenképpen egy jó színfolt ebben a magyar zenei életnek nevezett pocsolyában.

Zsirmon Norbi 

Megosztom.

Comments are closed.