Archív

Nyár végén jelentette be az idén kereken tízéves Turbo, hogy hosszabb pihenőre vonul. Bár az utolsó két koncertjükön már érezhető volt, hogy alább hagyott egy kicsit az évtizednyi folyamatosan izzó tüzes lendület, nagyon elszomorított a hír, féltem, így maradnak. Karácsonyra azonban egy nagyon különleges ajándékkal leptek meg minket; a napokban jelent meg negyedik, akusztikus stúdióalbumuk, a Lullabies for Awakening. Hallgassuk meg!

Különleges pályafutás a Turboé, és nagyon is helyük volt/van a magyar zenei életben, ugyanakkor egy kicsit mindig is kilógtak onnan. Képesek voltak az első albumon iszonyat erős stílust lefektetni és ezt megújítva tartani albumról albumra, koncertzenekarként is az egyik leglendületesebb, legenergikusabb banda. Legutóbbi, Pentagram c. lemezük a 2014-es év egyik legerősebbje volt, tizedik születésnapjukat pedig ősszel a Müpában ünnepelhették egy nagyszabású akusztikus koncerttel. A visszavonulás bejelentése után az, hogy egy lemezzel, főleg ilyen lemezzel adnak hírt magukról, óriási reménysugár, hogy tényleg csak feltöltődni bújnak el egy időre. A Lullabies for Awakening egyébként nem is olyan új gondolat, Tanka Balázs énekes elmondása szerint már a Lost Measure (2011) idején is felmerült az ötlet, írtak akusztikus dalokat, amiket végül nem illesztettek bele a keményebb lemezbe, inkább érlelték a dolgot még néhány évig.

Meghallgatva az albumot, az érlelés tökéletesen érződik, úgy mondanám, valószínűleg tökéletesen beérett. 12 dal kapott helyet a lemezen, nagy részük új, egy részük pedig néhány korábban megjelent daluk újraértelmezése. Az első gondolatom az volt, hogy ez egy iszonyatosan átgondolt, rengeteg szívvel és munkával elkészített album. Nem csupán akusztikus hangszerelés, hanem átdolgozás, újraértelmezés, amiben a zenekar tagjain kívül vendégek is szerepet kaptak.

A Kingdom of Dust kezdésnek egyből egy ismeretlen dal, kedvesen fog kézen és vezet be a lemez hangulatába, andalító dallamaiba. Az ezt követő Avalon a tavalyi lemezről már jól ismert, és itt volt először az az érzésem, hogy ez egy nagyon okosan felépített album. Ezt három új dal követi, köztük a Moonchild is, amiben Bakó Johanna énekel. Nagyon szép dalok, a Hangs in the Sky különösen nagyon tetszik, van benne valami szomorkás, bluesosan tűz körüli, természetközeli hangulat. A lemez felénél egy régi kedvenc, a City of Satellites szólal meg. Ez egy kicsit gyorsabb a többinél, eredetiben is nagyon sodró és grandiózus, ez utóbbit itt a Waldorf Kórussal emelték ki. Nem vagyok a kórusének nagy rajongója, itt is vegyesek az érzéseim, de összességében tetszik ez a változat.

Az Indecision az első lemezről való. Akusztikusan olyan a dal, mintha eredetileg is így írták volna. Olyan dimenziói nyílnak meg, ami eredetileg a háttérben maradt, mintha most bontották volna ki igazán. A Homesick viszont olyan szájízű, mintha a legújabb szerzemény lenne mind közül, ezt érzem a leginkább a jelenből való helyzetjelentésnek. A Liquid Silver valamiért itt a középkori várjátékokat juttatta eszembe, ráadásul cimbalom is került bele Tárkány-Kovács Bálint jóvoltából. Furcsa, többször kellett meghallgatnom, de megszerettem. A No Good at Saying Goodbye a legkönnyedebb dal, van benne remény és szépség, de a legkevésbé emlékezetes tétel. A Whirpool viszont ismét egy fantasztikusan újragondolt szám, tökéletesen illeszkedik ebbe a csendesebb, akusztikus környezetbe, szolid és lendületes. A lemezt a Just Before Dawn zárja, ami érdekes levezetés. Ebben Gyur mélyebben, befelé fordulóan énekel, és ez elsőre nagyon szokatlan volt, kicsit rá is ül a dalra ez a szokatlanság. A szöveg viszont túlmutat az albumon a jövő felé, reményteli befejezés.

Lullabies for Awakening tucatnyi dala mind szövegében, mind hangulatában hozza a “Turbo-témákat”, mégsem ugyanaz, mint, amit megszoktunk tőlük. Lenyugodott, érett dallamok, amiken keresztül a zenekart teljesen más aspektusból ismerhetjük meg. Csak azért nem mondom, hogy meglepő, mert feltételeztem róluk, hogy ilyet is tudnak. Biztos vagyok benne, hogy ez a különleges lemez tökéletesen beleillik a munkásságukba, ami remélhetőleg még egyáltalán nem közelít a vége felé. Bár koncerteket egyelőre nem terveznek, klipet viszont igen. Értékeljük ezt a lemezt – a nagyon jól megválasztott címhez mérten – a töltődésük pozitív jeleként, várjuk őket vissza!

Décsy Eszter
borító: Bihari Eszter

Olvass többet a Turboról itt

Megosztom.

Comments are closed.