Archív

Napra pontosan egy hónapja debütált nálunk a River of Lust első kislemeze, a Chewing Gum, ami egy borzalmasan izgalmas indulás, néhány nappal később a Kuplungban meg is néztem őket. Libabőrös lettem, újra meg újra. Igazán vadító és izgalmas, elszállós blues, stoneres mélységek és egészséges nyersség jellemzi improvizatív zenéjüket. Szerdán a hajón fognak fellépni, ennek apropóján beszélgettünk egy kicsit a trióval, azaz  Almási Tamással, Galambos Dorinával és Erdős Szabolccsal.

Amikor 2013-ban Tamás és Szabolcs elkezdett próbálni együtt, mi volt az eredeti koncepció?
Hogyan fejlődött a zene, és mi volt az a pont, amikor érezték, ezzel komolyabban akarnak foglalkozni?
Szabolcs: Szerettem volna feszes témákat, fuzzos blues gitárt, nagy tereket, úszós improkat. A trióban nincsen basszusgitár, se billentyű. Oktávpedállal hozza a szólógitár. Teljesen külön úton megy a dolog. Basszus alap, Sztereo világ. Ellenben kurva nehéz. Figyelnünk kell.
Tamás: Az eredetiség volt mindig a koncepció, azt hogy jó rockzenét kell csinálni, teli improvizatív elemekkel. Amikor még ketten jártunk össze jammelgetni, sose kötöttünk meg semmit, hogy most akkor te ezt a témát eddig és így csinálod. Az összes „próba” arról szólt, hogy Szabi ott kitalált egy témát, arra rámentem és azt nyomtuk két órán keresztül. Azokból a témákból szerkezetek keletkeztek és kurvára elkezdtem rá valamit énekelni összevissza. Itt volt szerintem az a pont, amikor úgy éreztük, hogy kéne ezzel valamit kezdeni.

Hogyan ismerték meg Dorinát?
Szabolcs: Pély Barnán keresztül egy ideje benne volt a társaságban, amiben forogtam. Egyre többet beszélgettünk és szépen kialakult, hogy vágyunk egy hasonló produkcióra. Eljutottunk egy pontra, amikor az én meglévő próbálkozásomba próbáltuk ki a dolgot. Működött.
Dorina: Igen, egy ideje kerülgettük egymást, tudtam, hogy állati jól bánik a gitárral, aztán tavaly egy koncerten bemondta, hogy most már meg kéne csinálnunk ezt a zenekart, én meg rávágtam, hogy akkor most eljött az idő!

Dorina, mi fogott meg a zenében, miért érezted, hogy velük szeretnél játszani? A ROL milyen helyen van a szívedben a korábbi és mostani zenei projektjeidhez képest?
Dorina: Tavaly novemberben, amikor először leültünk dumálni a fiúkkal, és közben mindenki szabadon garázdálkodhatott a spotify-on, youtube-on, gyorsan kiderült, hogy szinte ugyanazokon a zenéken szocializálódtunk, és egyből beéreztük egymást, már húztunk is a próbaterembe, ahol véglegesen beigazolódott, hogy az eddig szerzett tapasztalataink zenei téren, az ösztönösség, az improvizáció szeretete, és ez a jó kémia hármunk között, ez lesz a zenekar védjegye.
Régóta vágytam már egy rock-projektre, mert amikor 16 éve elkezdtem zenélni, akkor is a rock volt a meghatározó stílus számomra, az akkori bandámmal, a Numbbal még a Fish!, a Subscribe, és a Brains zenekarokkal is játszottunk. Bírom ezt a közeget, jó arcok. :) Aztán kicsit másfele vitt az élet, megjártam egy tehetségkutatót, a klasszikus ének után jazz-éneket tanultam, majd ebből is diplomáztam a Zeneakadémián. A zenei nyitottság pedig mindig is jellemző volt rám, úgyhogy megfordultam közben acid-jazz, funk/soul/motown/blues irányultságú zenekarokban, 2008-ban pedig megalakult a Mrs. Columbo, ami a kezdeti jazz-es feldolgozások után mára egy sokkal populárisabb, elektronikusabb hangzásvilággal, saját angol, és magyar nyelvű dalokkal képes eksztázisba hozni a közönséget. Ez ugye a fő projektem, de ugyanolyan kedves számomra a ROL, mert amit ott nem lehet, azt itt meg tudom valósítani, és ez fordítva is igaz. Élvezem, hogy teljesen különbözőek, mégis nekem így kerek az életem előadóművészként, így tudok kiteljesedni.

12087761_623363261138211_6359616253560540495_o

Az összecsiszolódásban segített egy mini turné is. Lényegében ismeretlen zenekarként milyen volt a fogadtatás, hogyan reagált rátok a közönség? Milyen élményeket hoztatok a turnéról, és mi az, amit esetleg a közelgő hajós koncertbe is be tudtok építeni?
Szabolcs
: Szerencsések vagyunk, hogy érhettünk egy picit színpadon tét nélkül. Nem nagyon tudták hova tenni, szerintem sokan nem is hallottak ilyesmit. Nem mondanám, hogy tetszett nekik. Építkezünk a kritikából. Nem egy túl elpróbált dolog a mienk. Nyomni kell, csinálni kell.
Tamás: Szerintem nem tetszett nekik úgy igazán őszintén. Lényegében ezen nincs min meglepődni.
Dorina: Szép lassan építkezünk, a Concorde Nation kiadásában most már ott figyel a spotify-on az EP, meg lehet hallgatni, aztán legközelebb, ha megyünk, majd többen lesznek…elvileg. :) Én már nagyon szeretnék stagedivingolni, de szerintem nem a hajón fogom ezt elkezdeni.

Milyen arányban van improvizáció a koncerteken? Ezek nagyon könnyen jönnek a színpadi flow-val, vagy inkább erős koncentrációt igényel?
Szabolcs: Igyekszünk a még elviselhető és érthető határon belül maradni, de alapvetően szeretem, ha azt csinálok a színpadon, amit és ahogyan én akkor éppen szeretném. Erre ráadásul Tomi és Dorina hihetetlen alkalmas partner. Abszolút flow.
Tamás: Akkor is improzunk, amikor nem nagyon kéne, mert mondjuk nincs már idő meg ilyenek. De abszolút flow az egész. Az idő eltelése a legrosszabb dolog, sose fogom megérteni, hogy miért nem lehet befejezni azt a kurva dalt úgy, ahogyan te akarod, mert igazából most plusz 10-20 perc lenne, úgyhogy senki se halna bele szerintem. Nyilván ha tudjuk, hogy nincs annyi időnk, akkor úgy állítjuk össze a műsort. Kevesebb dal, de üssenek. Annak szerintem nincs értelme hogy eljátszunk mindent úgy, ahogyan felvettük, mert arra ott a lemez vagy a spotify.

A november végén nálunk debütált az első, Chewing Gum c. EP-tek, milyenek eddig a visszajelzések? Meséltétek, hogy gyakorlatilag beköltöztetek a stúdióba, hogy mentek a felvételek? Van kedvenc momentumotok az EP-n?
Szabolcs: Jelenleg az a cél, hogy egyáltalán meghallgassák az emberek. Nem a barátok, meg a család…
A dob teljesen az, amit egyben eljátszottunk. Hibákkal együtt. Leszarjuk a hibákat. Attól jó. Az ének és a gitár finomítva van, de oktáv pedál szól a lemezen, nem pedig basszusgitár vagy billentyű. Úgy lehet, szebben szólna, de mi ezek vagyunk.
Dorina: Ez úgy volt, hogy este odamentünk a Supersize-ba, belőttük a motyót, majd hirtelen felindulásból feljátszottuk a Chewing Gum-ot, aztán szépen megbuliztuk a konyhában, és kb. hajnal 5-kor elájultunk, aztán másnap délután felmentek a dobok, Tomi egy hős volt! Mi meg később visszamentünk még gitározni, énekelni, meg a keverést hallgatni. Nagyon szerettünk Dexter-rel dolgozni, ő a felelős a megszólalásért!

23-án játszotok a hajón, készültök erre valami meglepetéssel? Mit vártok a legjobban a koncertben?
Szabolcs: Lesz ajándék karácsonyfa és River of lust sál. A legjobban az imprókat és a piát várom.

Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.