Archív

siberianedu00

Transnistriában a téli fagynál csak a bűnözők keményebbek, előlük a hatóság behúzott farokkal menekül, a rivális klánok tagjainak torkát szó nélkül elmetszik, a tetoválásaikat meg csak úgy tűvel magukba szurkálják. Az olasz sikerkönyv, az Educazione siberiana nyomán készült film közel sem tökéletes, ellenben nyers, modoros és tökös, amilyennek egy törvényen kívüli fejlődéstörténetnek lennie kell.


A kés egy szibériainak olyan, mint a kereszt. Amelyikkel a köldökzsinórját elvágják, elkíséri élete végéig.

 

Hozzánk ugyan még nem jutottak el, de Nicolai Lilin könyveit már világszerte falják. Moldávia és Ukrajna határán, Transnistriában nevelkedett, majd kivándorolt Olaszországba, és megírta az ex-szovjet területen tapasztaltakat: bűnözőkről és háborúról, ellenségeskedésről és becsületről, tetoválásokról és történeteikről. Lilin személyes élményeit és a megtörtént eseményeket jó adag fikcióval önti nyakon, amiért főleg második regénye után sokat támadták. Ebben a kötelező katonai szolgálaton megélt háborús viszontagságairól mesélt, ám neve nem szerepel az ott szolgálók névsorában. Könyvei hiteles történelmi forrásnak a jövőre nézve aligha lesznek alkalmasak, ellenben sorai nyomán a zsigeri könyörtelenséget, az élhetetlen vidéket és lakóinak kényszeredett, túlélésért folytatott harcát szinte a bőrünkön érezzük. Antihőseinek törvényre fittyet hányó ideológiájával mégis könnyű azonosulni, hiszen csordultig vannak tisztelettel, becsülettel és bajtársiassággal. A tintával bőrbe vésett jelképek és szimbólumok pedig úgy bomlanak ki írásai nyomán, mint a hasüregekből rugós bicskával szabadjára engedett belső szervek.

 

siberianedu-sedu01

 

A pénz szentségtelen. A lopott pénz még inkább. Egy szibériai nem tartja azt a házban, ha kell, inkátt mellette elássa.

 

A Szibériai nevelés története két fiútestvért követ nyomon, kisiskolás éveiktől zsenge felnőtt korukig. Transnistriában élnek, ahova a sztálini deportációk idején a bűnözőket száműzték, akik származásuktól függően rivális klánokba tömörültek. A két fiú a rettegett szibériaiak táborát erősíti, itt cseperednek, miközben elsajátítják a közelharc fortélyai mellett a kések és a lőfegyverek precíz használatát. Gagarin a hevesebb természetű, meggondolatlanabb és erőszakosabb, míg Kolyma egyenesebb és türelmesebb figura. Nagyapjuk (John Malkovich) szigorú zsiványkódex szerint neveli őket, melyben a lopás és a gyilkolás jól megfér vallással, a családi kötelékek és a gyengék védelmének fontosságával. Már fiatalon katonai teherautókat fosztanak ki, hogy az elorozott holmikkal közösségüket elláthassák. Az egyik akció balul sül el, Gagarint elfogják, és javítóintézetbe, onnan pedig börtönbe kerül. Huszonévesen újra találkoznak, ám a távol töltött idő még jobban megváltoztatta a fiút, így jellembeli különbségeik és világszemléletük idővel elkerülhetetlenül egymás ellen fordítja a testvéreket. Míg Kolyma a tradíciót és a hagyományok melletti elkötelezettséget képviseli, Gagarin a radikálisan újat, a változást és a vele együtt szükségszerű romlást. Kolyma az igazi hős (ő lehet Lilin), az ő szemszögéből ismerjük meg a két idősíkon zajló történetet. A jelen minduntalan visszafordul a múltba, hogy a végén – mire már sorsuk minden részlete a helyére került – egymásba érjenek.

 

siberianedu-sedu02

 

Egy szibériai megvédi a gyengét, a sérültet. A fogyatékkal élők Isten ajándékai, mikor nem értjük őket, Isten nyelvén szólnak.

 

A rendező az Oscar-díjas Gabriele Salvatores, akinek többek között a Niccoló Ammaniti regényéből készült 2003-as Nem féleket is köszönhetjük. Annak ellenére, hogy alapvetően olasz, igazi multikulti produkció, számos nemzet képviselőjét megtaláljuk a szereplőgárdában. Három Hollywoodban is ismert arc, a horvát felmenőkkel büszkélkedő amcsi Malkovich, az angol Eleanor Tomlinson és az eredetileg svéd Peter Stormare mellett rengeteg elsőfilmes debütál nagyvásznon, köztük rögtön a két litván főszereplő. A nyelvet illetően az oroszos akcentussal megspékelt angol lett a közös nevező, ami bár egy-két esetben kifejezetten mesterkéltnek hat, úgy fél óra alatt könnyen hozzászokhat a fülünk. Az amatőr gyerek és felnőtt színészek nincsenek végig formában, helyenként modorosan csattannak fel, amit szerencsénkre a történet és fagyos hangulat bőségesen kárpótol.

 

siberianedu-sedu03

 

Ha egy szibériai meghal, a kését el kell törni. A penge a halottal marad, a markolat pedig annál, aki a legjobban szerette.

 

A szibériai klán férfi tagjai élettörténetüket a bőrükön hordják, minden fontos állomás és esemény helyet kap testükön valamilyen jelképbe sűrítve. Hősünket érdekli a rajz és a bőrfestészet, így a közösség tetoválómesterénél, Inknél kitanulja a szakma alapjait. Kőkorszakinak tűnő duplahegyű pálcáját serényen döfködi a bőrbe és mártogatja a tintásküblibe, hogy egyszer átvehesse a megtisztelő tetoválói posztot. Elég egyetlen pillantás a történet szétvarrott atyjára, Nicolai Lilinre, hogy biztosak legyünk, ezt a részt bizony nem csak kitalálta. Az író hivatásos tetoválóművész, és negyedik könyvét teljes egészében a mesterségnek szentelte. Ezzel szemben azt valószínűleg sosem tudjuk meg, hogy a fekete festéken kívül emberi vér is szárad-e a kezein – a film után majd lehet találgatni.

 

siberianedu-sedu04

 

A tetoválás nem szimpla rajz. A tetováló olyan, mint egy pap. Az emberek történetét a testükre jegyzi.

 

A Szibériai nevelés több szempontból is kellemes meglepetés: alapvető emberi értékek mellett tör lándzsát, miközben eseménydús, véres és erőszakos. Továbbá bennfentes kórkép egy olyan tájékról, amit eddig közelsége ellenére is, legfeljebb csak útikönyvekből ismerhettünk.

Jackman
Képek: facebook.com/EducazioneSiberianaFilm

 

siberianedu-sedu05

Megosztom.

Szólj hozzá