Archív

Korábban egy sorozatunkban már megkérdeztünk jó pár zenészt a kedvenc helyeikről, zenéikről, könyveikről. Ezúttal az olvasási élményekre koncentrálva kerestünk meg tíz zenészt, hogy mutassák be legkedvesebb könyvüket, vagy egy olyan könyvet, amelyet nem rég olvastak és szívesen ajánlanák másoknak is.

Nóvé Soma (Middlemist Red)

Hermann Hesse – Narziss és Goldmund
Mikor serdülőként Goldmund, apja döntése révén egy kolostorba kerül, megismerkedik Narzissal, a fiatal és bölcs tanítómesterrel. A regény e két merőben ellentétes karakterről szól. Míg Goldmund, a művész, a szenvedély és az érzelmek, Narziss, a tanítómester, a tudomány és a racionalitás világához ért. Goldmundhoz a kolostorban eltöltött ideje során Narziss megértéssel fordul, aki hamar rájön, hogy a fiatal tanonc életét nem a kolostor falai közt fogja kiteljesíteni. Azt javasolja Goldmundnak, szökjön meg a kolostorból. Vándorútja során, Goldmund megismerkedik a nőkkel, a halállal és a művészetekkel, mely impulzusok során egyre bölcsebb és határozottabb lesz. A könyvet, melyet az egyik legjobb barátomtól kaptam, 18 éves koromban olvastam. Ez a könyv keltette fel igazán a művészetek iránt való érdeklődésemet, és az alkotási folyamat megértését. A racionalitás és a szenvedély kettőssége fontos szerepet tölt be az életemben, így nagyon érdekes számomra a kettő viszonya.

11249234_400062340176905_6246560405279518179_o

Fotó: Komróczki Diána

Sena

G.P Ching – The souldkeepers
Ezt most olvastam, úton Kolozsvárra koncertezni, és elég sok időm volt az anyósülésben olvasgatni. Azért is tetszett, mert könnyű volt olvasni még úgy is, hogy az egyik szemem az úton volt, a másik ebben a kis fantáziavilágban. Jól telt ezzel a kis könyvvel az utazásom. Egyébként se a könyvről, se az íróról nem tudtam/tudok semmit, csak ingyen volt az ibooksban, ami szintén tetszett benne. A történet az önfelfedezésről és reményről szól. Az meg mindig kell.

12118736_10153333300044247_8475751364586023937_n

Harcsa Veronika (Bin-Jip)

Ivo Andric – Híd a Drinán
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik az egymás utáni generációk sorsán keresztül egy hely változását bemutató, nagy ívű regényeket. Bosznia egy csodás természeti környezetben fekvő kisvárosában, Visegrádban áll a híd, amely körüli eseményeket nyomon követhetjük a 16. századi megépülésétől egészen az első világháborúig. Az ott élő emberek izgalmas karakterein és eseménydús, csodákkal átszőtt életén keresztül megismerjük, ahogy Európa egy pontján lecsapódik a történelem, ahogy egymásnak feszül kelet és nyugat szellemisége, és ahogy együtt kavarog szerbek, törökök, osztrákok és magyarok sorsa. A szellemes, mély emberismerettel megírt egyéni történetek színes mozaikot rajzolnak ki. Nagyon szerettem olvasni, mert az egyes sorsok úgy ragadtak meg bennem, mint egy-egy novella, miközben a könyv egésze rengeteg kérdést vetett fel kultúrák fejlődéséről. Sokáig lehet róla beszélgetni.

NOW_0992

Köteles Leander

Richard Bach – Jonathan Livingston, a sirály
Nem mondanám, hogy van kedvenc könyvem, mert szerintem azt még nem olvastam, de ami utoljára megfogott, az Richard Bach-tól a Jonathan Livingston, a sirály című könyve. Nagyon egyszerű kis rövid történet, ami arról szól, hogy Jonathan, a sirály, hogyan küzd az álmaiért, hogyan hallja meg a belső hangokat és hogyan tudja lecsendesíteni a külső zajokat. Nagyon jó példa arra, hogy – bár sablonosan hangzik – sose adjuk fel az álmainkat, még akkor sem, ha már csak saját magunk hiszünk benne, mert akarással és tettekkel bármi elérhető, ha irányt mutatunk magunknak a fejünkben.

NOW_1169

Minda Endre (Terrible Ted)

Általában párhuzamosan több könyvet olvasok egyszerre, most is kb. négyet: Krúdy Szindbád novelláit, egy interjúkötetet a Dalai Lámával (HH. Dalai Lama & Howard C. Cutler The art of Happiness), Ray Kurzweil A Szinguláritás küszöbén című könyvét és Andy Weir Mentőexpedíció – a Marsi című sci-fi regényét, de ha olyan állandó kedvencet kellene említenem, amihez néhány évente biztosan visszatérek, akkor az Hemingwaytől Az Öreg halász és a tenger. Idén harmadjára olvastam el, szeretem ezt a végtelenül egyszerű, de varázslatos tanmesét, ami nekem az emberi küzdőszellemről, a  kitartásról, és a mulandóság elfogadásáról szól.

mindafot_leko_tamas

Fotó: Lékó Tamás

Abai-Szabó Tamás (Hello Hurricane)

Romain Gary (Émile Ajar) – Előttem az élet
1-2 éve olvastam újra Romain Gary könyvét, az Előttem az élet című regényt (Émile Ajar álnéven írta, mert érezte, hogy ezért a művéért is megkapja a Goncourt-díjat; sejtése beigazolódott, át is vehette volna, viszont az átadóra nem ment el. Az elismerést egyébként francia író életében csak egyszer nyerheti el.) Momo, a kis arab zabigyerek sorsát követhetjük végig, akit, – és más zabigyerekeket – Rosa mama, egy kiöregedett zsidó kurtizán nevel fel a saját lakásában. Olyan naivitással mutatja be azt, amit a világból lát Momo, – és amilyen ma is a világunk, – hogy az mindenki számára érthető, és ebben a látásmódban benne van az elveszettség keserűsége és az életigenlés ellentéte. Mindent véleményez, legyen az szerelem, társadalom, bármi, mindezt hihetetlen érettséggel. Nagyon szeretem, kortól függetlenül ajánlom mindenkinek. „Az emberek jobban ragaszkodnak az életükhöz, mint bármi máshoz, és röhögnöm kell rajtuk, ha arra gondolok, mennyi szép dolog van a világon.”

NOW_8581

Miklós Milán (Jazzékiel/The Biebers)

Chris Hadfield Ezredes – Egy űrhajós tanácsai földlakóknak
Gyerekkorom óta az űrhajózás szerelmese vagyok, megszállottan olvasok, nézek minden, az űrkutatással kapcsolatos filmet, cikket, könyvet, újságot.
Ez a könyv egy Kanadai űrhajós életét mutatja be. Hogy lesz egy gyerekkori álomból valóság? Mennyi munka, elszántság és milyen pozitív gondolkodás áll ennek a hátterében? Az olvasó egy érdekes és lebilincselően izgalmas élettörténetet tarthat a kezében, természetesen telis-tele izgalmas részletekkel az űrhajósok nem mindennapi életéről.

NOW_0609

Lábas Viki (Margaret Island)

Grecsó Krisztián – Megyek utánad
Nagyon szeretek olvasni és nagyon nehéz választanom egy könyvet, amit kiemelnék és nagyon szeretek. De arra jutottam, hogy azt választom, amit legutoljára olvastam és ami megtekerte az agytekervényeimet és hatással volt rám, ez pedig Grecsó Krisztián Megyek utánad című könyve. Azért szerettem nagyon ezt olvasni, mert előjöttek újra a gyerekkori élmények az általános iskolai csetlő botló gyerek énem, majd a gimnazista kicsit kamaszosan az orrát fennhordó leányzó. Darut a kamaszodó fiút pedig láttam egy két régen nekem udvarló fiúban. A könyv szövevényes szálait néha nehezen tudtam követni ezért is volt annyira izgalmas. Meleg szívvel ajánlom a saját korosztályomnak, hogy újra megérezzük a régi iskolánk illatát, a tavaszi zsongást a suli udvarain belül és kívül, és persze az első szerelmek okozta állatkertet a gyomrunkban.

NOW_0406

Henri (Fran Palermo)

Friedrich Nietzsche – Imígyen szóla Zarathustra
18 évesen olvastam először a Zarathusrtát Nietzschétől. Őszintén szólva nem voltam egy sokat olvasó gyerek. Olyan voltam, hogyha elkezdtem valamit olvasni, egy fél oldal után már teljesen máshol jártam fejben. Még a Pál utcai fiúkkal is úgy voltam, hogy amikor azt vettük a suliban akkor pont akkor csuktam be és hazudtam, hogy végigolvastam amikor az a rész jött amikor a Nemecsek meghal. Anyukám kérdezte, hogy milyen volt a vége a könyvnek én meg mondtam, hogy semmi komoly. De elolvastad?, kérdezte, erre meg mondtam, hogy persze. A Zarathustra volt az első könyvem, ami az első oldaltól az utolsóig hozzám szólt. Majdnem fél évig tartott, hogy befejezzem mert nem akartam letenni. Néha leálltam vele, és amit tanultam belőle (mert ez egy filozófiai könyv, azok közül pedig az egyik legfontosabb) próbáltam hasznosítani az életemben. A hitvallásom könyve lett, és most is az. Azoknak való, akik elhivatottságot éreznek és késztetést, hogy valóra váltsák az álmaikat, emellett materialisták is… Ha valami akkor ez a mű volt, ami engem is beindított. Kb. az egész könyvem alá volt húzva. Egy tökéletes iromány.
“Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és fejekre!” 
– Zarathustra.

 

NOW_7820

Fotó: Zsiga Pál

Binges Zsolt (Fish)

Gabriel García Márquez – Száz év magány‎
Nagyon örültem mikor a felkérést kaptam, hogy írjak pár sort a kedvenc könyvemről, vagy amit utoljára olvastam, de később rájöttem, hogy ez több okból sem olyan egyszerű, mint gondoltam! Klasszikus értelemben vett könyvajánlót írni finoman szólva is képzetlen vagyok, a “kedvencezés” nem stílusom, és ami a legfájóbb, rájöttem, hogy keveset olvasok az utóbbi években és ha igen, akkor is csak novellákat, kisregényeket, de a legtöbbször csak jégkorong híreket… :-) Ez így nem frankó. Turnézó (szerényebben inkább csak koncertező) zenészként van egy csomó üres, kitöltésre váró időm amikor megtehetném. Próbálkoztam is háttérfényes e-bookkal a sötét turnébuszban, öltözőben, meg minden mással, de valahogy csak nem ment! Oké, az nem az az élethelyzet, na de otthon!? Arra már nincs mentség, pedig tévénk sincs… Ezúton szeretném gyorsan meg is köszönni, hogy eljuthattam eddig a felismerésig, hogy visszaterelhessem magam a helyes útra!
Azt gondolom, hogy az én könyvajánlóm így leginkább arról szól – nekem legalábbis mindenképp – hogy ajánlom a könyvet! Főleg ha olvasni akarsz! :-)
Átfutottam miket is olvastam legutóbb (elég vegyes az utolsó három: Hesse – Demian, Grecsó – Tánciskola, Dosztojevszkij – Karamazov testvérek) de rájöttem, hogy maradok annál, ami rögtön bevillant: Márquez – Száz év magány. Nem tudom miért pont ez, hisz nem is a kedvenc könyvem a szerzőtől, mindegy, legyen. Az nyilvánvaló, hogy a sztoriba bele sem kezdek, aki ismeri, tudja miért, aki nem, azt pedig nem akarom elijeszteni. Elég legyen nagyjából annyi, hogy aki szereti az úgynevezett mágikus realizmust (minek kell ilyen hülye skatulyákba rakni mindent?!) és el tudja engedni a rengeteg nevet, ami a könyvben szerepel, vagy remek a memóriája az bírni fogja. Engem Márquez mindig elvarázsol, utaztat, ha épp rákattanok, mást sem akarok olvasni. Próbáltam leírni miért, de a sokadik kitörölt mondat után letettem róla, így ennyivel kell beérnünk. Annyit még hozzáfűznék, hogy az a társas magány, amiről többek közt szól, most is fénykorát éli! Érdemes néha erre is gondolni, mikor egymás mellett ülve a telefonunkat nyomkodjuk egy rendes beszélgetés helyett!

NOW_FOO_3_455

Nagy Andrea

Kapcsolódó:
Kedvenceink kedvencei sorozat

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu