Archív

A garage-poszt-rock-indie vonalon mozgó SONYA 2013-ban robbant be Kitchenfloor c. klipjével, amit lassan már talán nem kéne emlegetni a nevükkel kapcsolatban, kezdik ugyanis túlnőni (az amúgy nagyon pro klipet és dalt), szerencsére. Első kislemezük, a Celine Gibassier bő egy éve jelent meg, és a rajta szereplő öt dalból pont a többi négy volt jóval erősebb, velősebb, izgalmasabb, mint a klipes bemutatkozószám. Hosszabb “hallgatás” után múlt csütörtökön az AnKERTben dobbantottak egy dal- és klippremierrel.

A Krypta (Tales of Youth) bemutatójára elég sokan összegyűltek, aminek következtében sajnos alig láttuk a vetítést, és a hang sem volt topon, de még ilyen hendikeppel is bejött, alig vártam, hogy kikerüljön és újra nézzem, hallgassam. A klipet a francia származású Sébastien Praznoczy rendezte, nagyon jó érzékkel. Kicsi sok benne a lassítás, ezt már sok klipben sokan ellőtték, ennek ellenére kétségkívül hatásos, ráadásul nagyon szép és nyomasztó képi világot, és ezzel együtt erős atmoszférát is teremtett a rendező. A videó témája/szimbolikája azonban kényes. Arab kendők, símaszkos fegyveresek, elrabolt fiatalok, bántalmazás, molotov koktél, katonai terepjárók… A párizsi robbantás előtt kezdték forgatni, a koncepció is jóval korábban megvolt, de az, hogy végül mégis elkészítették ebben a formában sok kérdést vet fel, és végig az volt az érzésem, hogy ebbe talán nem kellett volna belenyúlni (gondolok itt pl. a falon függő kereszt – arab kendő ellentétpárra). Nem csak azért, mert visszafelé sülhet el, hanem mert nem elegáns, viszont szimpatikus, hogy a klip promócióját nem erre a hatásvadászatra alapozzák. Az pedig, hogy felvet kérdéseket, egyáltalán nem baj, sőt. A zene pedig nagyon húz, pont azt a vonalat domborítja ki, ami az EP erőssége volt. Lássuk is a klipet:

Kapcsolódó:
Sötét dalok egy titokzatos francia hölgyről – S O N Y A: Celine Gibassier

Megosztom.

Comments are closed.