Archív

Az elmúlt néhány évtizedben Magyarország a jó sörök hiányát nyögte. Na, nem mintha nem lett volna sörünk, de egy jó meleg Kőbányait vagy a mindig-mindenhol Ászokot azért nem élvezeti értéke miatt fogyasztottuk, hanem mert ez volt és/vagy nem volt pénz a “prémiumnak” számító Dreherre. Szerencsére néhány éve ennek vége, először jöttek a belga sörök, rá is cuppantak a sznobok ezerrel, és most itt a “kézműves sörök forradalma” is, lehúzás és menőzés ide-vagy oda, azért ez mégiscsak a hazai italfogyasztói kultúra előnyére válik. Nem csak jobbnál jobb nevek, de sörfajták között is válogathatunk kedvünkre anélkül, hogy a tömeg-gyártott kommersz lágerekhez kelljen nyúlnunk. Ahogy éled a sörkultúra, úgy egyre több embernek lesz fogalma az alap sörfajtákról is, vagy legalábbis ebben a hitben élnek. Nézzük végig az alapokat egy-egy kedvencünkkel illusztrálva.

Az a bizonyos láger

Jéghidegen szereted sok buborékkal? Akkor a láger a te söröd. Ez a három alaptípus egyike, Európának ezen részén ez a legelterjedtebb, de korántsem a legrégebbi sörcsalád. Minden sört, ami alsó-erjesztésű, lágernek nevezünk, azaz az erjesztés során használt élesztő leül a tartály aljára, így a felszabaduló gázok szépen telenyomják szénsavval a kis főzetet. (A másik két alaptípus a felső- és a véletlen-erjesztésű sörök, ez utóbbi a Lambic, itthon nem készül, Dél-Belgiumra jellemző.) Itthon elsősorban a cseh világos vonalat (ezen belül is a pilseni vonalat) követjük, de vannak jó bak (ez félbarna vagy barna, ezekhez karamellmalátát használnak – ez adja a színét és édeskés ízét) és német vonalas lágereink is. A szerkesztőség kedvencei a fóti Keserű méz és Fóti Zwickl, vagy a miskolci Zip’s Pilsner.

A lágerek egy speciális fajtája a különböző gabonafélékkel készült sörök, és ha ezek aránya eléri legalább a 12%-ot az összetevők között, akkor megkapja az adott gabona nevét (búza-, árpa-, rizs-, kukoricasör, stb.). Jómagam nagy rajongója vagyok a mexikói kultúrának, elsősorban csípős ételeiknek és italaiknak. A legjobb kukoricasörök (nem, nem a Coronita) onnan származnak, kóstoltam már jó néhányat, de az egyetlen magyar kukoricasör – Cortez a Rizmajertől – igenis megállja a helyét közöttük. Remekül eltalált nedű!

A gyümölcsös sörök többnyire belga ale-ek (lásd lejjebb), mégis itthon lager alapon készülnek, a könnyebb előállíthatóság miatt. Engem ezen a ponton veszítettek el, mert ezek többnyire édesek és utólag ízesítettek, de a barátaim és a szerkesztőség józan (khm…) ítélőképességére hagyatkozva az alábbiakat ajánlanám: meggyes sörökből a Békésszentandrási és a Nem vagyok én Apáca (Kapucinus) a nyerő, míg szilva fronton szintén a Békésszentandrási és a tapolcai Stari a nyerő. Vajon hol maradnak a jó sárgabaris, eprecskés és mandarinos főzetek? Aki viszont a banános megoldást választja, bármire képes gazember!

NOW_9702

Mi? Az a meleg, szénsavmentes szar? – Az ale-ek

Bizony az. Csakhogy nem szar. :) A legrégebbi sörcsalád, régen ugyanis nem tudták annyira lehűteni a főzőtartályokat, így olyan élesztőt használtak, aminek a kevésbé hideg is jót tesz, ezek pedig bizony fennmaradnak a főzet tetején. Ezért hívják felső-erjesztésű söröknek az ale-eket. Sokkal izgalmasabb a lágernél, ugyanis a hideg és a szénsav nem nyomja el az ízeket (gondolj csak egy langyos Kőbányaira), hanem teret enged az illatok- és ízek variánsainak, amik sokkal szélesebb skálán is mozognak. Ma leginkább a Brit-szigetekre és Belgiumra jellemző, illetve ezek környékén – és persze most már nálunk is megtalálható. Ennek igen nagyon örülök, a jó brit sörökön nevelkedtem, hozzájuk húz a szívem. Az egyszerűség kedvéért azonban csak az itthon legnépszerűbb fajtákat nézzük meg, példákkal persze, mert kóstolás az alapja mindennek.

Csokizabáló belgák

Nem a kedvenc ale-fajtám, de kezdjük a belga sörökkel, ezek gyűrűztek be hozzánk legelőször. Emlékszem jó néhány éve mekkora sznob felhajtás volt körülöttük, nagyon menőnek számított ezeket a szuper erős, nagyon édes, gyakran gyümölcsös okosságokat inni, és ezt a túlárazottságot és miliőt a mai napig szépen tartják. De persze a belga sörök között is akad sok izgalmas (de még mindig nagyon erős) sör, csak vadászni kell. Tavaly volt szerencsém természetes lelőhelyükön tesztelni őket. Ennek ellenére itthon alig lelünk ilyesmit, a hazai sörök közül leginkább a Tuck Barát konvergál a tradicionális sima belga sörökre. A gyümölcsös söröket alapjáraton gyümölccsel főzik le, nem pedig utólag ízesítik – horribile dictu – sűrítménnyel. Ebben a belgák bizony verhetetlenek. Tudtommal itthon csak a Legenda főzde készít ilyesmit, de ezekről nincs még empirikus tapasztalatunk.

Ide tartozik még az Amber Ale fajta, bár ez inkább a brit szigetvilág kedvelt söre, az ő ízvilágukhoz hasonlít jobban. Nevét a felhasznált borostyánmalátáról kapta. Gondolkodás nélkül merem rávágni, egyetlen igazán fantasztikus Amber Ale-t kóstoltam itthon, ez pedig a Hara’Punk vándorsörfőző mester Mi újság, Wagner úr? névre keresztelt főzete volt. Ha elcsípitek valahol, semmiképpen ne hagyjátok ki!

Turbános indiaiak

Az IPA (India Pale Ale) egyidős az említett ország gyarmatosításával, a jó angolok ugyanis a világért se hagyták volna otthon kedvenc italukat. A sörnek azonban nem tesz jót a hosszú utazás és a meleg tengereken való himbálózás, és rendre megpunnyadt. Rájöttek azonban, hogy a komló tartósít, és minél többet raknak bele, annál inkább kibírja az utat. A komló felel a sör kesernyés ízéért, így ez a fajta jóval keserűbb és szárazabb a többinél (ugyanakkor az ízek is nagyon változatosak a mohástól a virágoson át a citrusosig). Sokan keverik az APA-val (American Pale Ale, ami amerikai eredetű komlóval készül), pedig egyenrangú változatai a Pale Ale-ek népes családjának (ide tartozik még többek között az English Bitter vagy a Scotch Ale is). Az egyik nagy kedvencem a remekül eltalált Kelet Indiai Társaság a Legendától és a Tántorgó parIPA Csupor mesterék kezeiből, avagy Róth Zoltán “egyszerű és nagyszerű” Távoli Galaxisa és a zip’s indian pale ale, ami sajnos kizárólag a főzdéjükben, Miskolcon kóstolható, illetve a főzdefeszteken tudjátok elcsípni.

Fekete kezű dokkmunkások és dublini halászok

Evezzünk át sötétebb vizekre a Dark Ale-ekhez. Ellentétben a barna lágerekkel, itt nem karamellmalátával nyerik a sötétebb színt, hanem pörkölt gabonával és/vagy malátával dolgoznak, ezért még sötétebb, akár feketébe hajló színeket is elérhetnek, és nem utolsó sorban nem lesz olyan édes a végtermék. Két fő fajtája van, a porter és a stout. Igen hasonló a kettő, de a porter egy egyszerűbb, könnyedebb típus, míg a stout nehezebb, sűrűbb, és szélesebb szín- és ízskálán mozog (az édeskés csokis, kávés ízektől a tejesen lágy utóízeken át egészen valami olyasmi ízvilágig, mintha megnyalnád egy ír rákhalász tenyerét). Itthon igen népszerű fajták, de csak kevés hasonlít a klasszikus stoutokhoz (ki ne ismerné a jó öreg Guinness-t?) és porterekhez, lássuk a legjobbakat. Erős, mégis karakteresen étcsokis-gyümölcsös ízvilággal a zip’s stout nagyon kellemes meglepetés volt az egyik sörfeszten, vállvetve Csuporék Thermo STOUT-jával, ami szintén a kávés-csokis ízjegyeket hozza, ráadásul ez utóbbit, ha minden igaz, már Ni-CO2 keverékkel csapolják, ahogy a jó stoutokat szokás. A Hopfanatic Angry Beast-je nagyon erős, és inkább érdekes és megosztó élmény. Ez egy Imperial Stout (vagy Russian Imperial Stout – a cári Oroszország számára készült, jellemzően 9%-nál bőven erősebb típus), ami ráadásul zabbal készül.

A végtelen, aranyló búzamezők

A búzasörök szintén felső-erjesztéssel készülnek. Több típusa van, az ismertebbek a német típus (Berliner), Dunkel, bajor típus (Kristallweizen) és a witbier (fehér/white beer). Gyakran tesznek bele egy szelet citromot, ami, nos, felér egy kisebbfajta istenkáromlással. Nagyobb tévhit, mint a fahéj és narancs a “gold” tequila mellé! Hagyományosan ugyanis semmit nem kell a pohárba dobni, kizárólag a kristallweizen-be szoktak néhány rizsszemet süllyeszteni, hogy enyhítse a buborékozást és tovább tartson a habja, de itthon ilyennel még nem találkoztam, úgyhogy inkább ne tegyétek. A legjobb magyar búzasör, amit eddig kóstoltam, egyértelműen a sötétszőke, citrusos ízvilágú, frissítő Horizont Japán Búza, de a Legenda Six Fingers Weisse című bajor típusú búzasöre is remek választás, főleg melegebb időben.

NOW_8380

Éljen a kísérletezőkedv!

Éppen csak említettem a harmadik alaptípust, a Lambic, avagy a véletlen-erjesztésű söröket. Ritka sörök, különleges, nemesített élesztővel erjesztik, ami kiszámíthatatlanul fennmarad-lesüllyed-lebeg a tartályban, innen a “véletlen” elnevezés. Jellemzően csak Belgiumban, Brüsszeltől délre készülnek, ízükben érezni az erjedéses savanykásságot, ez adja buborékosságát it, a Faro típus kicsit már a ciderek ízvilágára hajaz. De hagyjuk is őket, itthon ilyet még nem főznek. Kísérleteznek azonban más megoldásokkal, és gyakran találnak rá valami különleges és érdekes ízre, nézzünk egy-két példát ide is. A Gyertyános főzde Tökös söre például elég bizarrul hangzik, de ne ijedjen meg senki, igen kellemes megoldás (bár nekik van egy… ki sem merem mondani… b@n**nos sörük is…), és övék az Elixír 18 és Sherpa 16 gyógynövénykivonatokkal készült lágerek is. Nem ritka, hogy az árpa mellé más gabonaféléket is használnak (lásd feljebb a kukoricás példát), az Élesztőben kóstoltam egyszer egy remek árpa-zab-köles-kitudja-mi-még csapoltat, aminek sajnos nem emlékszem a nevére, pedig megvett az első kortytól az utolsóig [ ha valaki esetleg tudja, legyen kedves idekommentelni, köszi! ], de a Bandusz Dupla kölesesét is érdemes kipróbálni.

Ugyanitt érdemes megemlíteni az úgynevezett szezonális söröket (téli-, nyári, halloweeni-, karácsonyi, etc.), amik jellemzően ale-ek, és csak az adott időszakban, speciális recept alapján készülnek. A téli- vagy karácsonyi sörök jellemzően testesebb, fűszeresebb, erősebb sörök, míg nyárra könnyed, frissítő, enyhébb főzetek készülnek. Még tavaly előtt kóstoltam a pilisvörösvári Rotburger Weihnachtsbier című karácsonyi sörét, ami ráadásul mézzel, naranccsal, gyömbérrel, fahéjjal és korianderrel készült, és nagyon hozta a hideg téli estéken melegedős hangulatot.

Hát, ez lett volna a mi kis sörtudományi gyorstalpalónk. Várjuk a javaslataitokat, miket kóstoljunk még végig, de a jó sörök mellé még ajánlanánk nektek néhány helyet, ahova érdemes betérnetek egy-egy jó korsóra:

Csupor – Budapest, Dessewffy u. 5, 1066
 Bedugtuk a fejünket a Csuporba, avagy ide menjetek sörözni!
Élesztő – Budapest, Tűzoltó u. 22, 1094
Felni Sörbisztró – Budapest, Jókai u. 1, 1066
  Felni Sörbisztró interjú
Kandalló Kézműves Pub – Budapest, Kertész u. 33, 1073
Beat on the Brat – Budapest, Nyár utca 20. passzázs, 1072
Jónás Kézműves Sörház – Budapest, Fővám tér 11.
Fekete Kutya – Budapest, Dob u. 31, 1074
Legenda Sörfőzde Pub – Budapest, Király utca 78, Budapest, 1068
Lumen Kávézó – Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2, 1088
Stari Kézműves Sörfőzde – Tapolca, Petőfi Sándor u. 12, 8300
Zip’s Brewhouse – Miskolc, Arany János tér 1, 3526

Kapcsolódó:
10 Sör, amit érdemes megkóstolnod… és fenékig inni
Sörfesztivál cikkek
5. Főzdefeszt
Folyékony történelem – sörkóstolás a Felniben

Megosztom.

Comments are closed.