Archív

A Kékszakállú herceg, azaz Duke Bluebeard karaktere mögé bújt dalszerző-előadó, A. D. Lukacs lesz az egyik vendége a következő Ten Years Before koncertnek. A budapesti Duke Bluebeard a melankolikus, saját utat járó egyszál-gitáros folk-pop világában első demójával, a Summer is Dead-del 2013-ban bukkant fel, majd második single-je tavaly jelent meg D.B. címmel az általa is alapított, hozzá hasonló énekes-dalszerzőket tömörítő Lone Waltz Recordsnál. A csütörtöki koncert előtt vele beszélgettünk egy kicsit az inspirációkról és a márciusra várható első, Friend or Foe c. nagylemezéről.

Első ránézésre talán a neved a legszembetűnőbb. Mi a kapocs a Kékszakállú herceg és közted?

Bartók operájából van a név. Anyukám jegyezte meg egy beszélgetésünk alkalmával, hogy adott vonatkozásban olyan vagyok, mint a Kékszakállú herceg. Ez főleg magánéleti jellegű volt a kijelentés gyökere, de közben nagyon szép analógia több szempontból is arra, ahogy írok. Az operában lelakatolt ajtók mögött vannak a herceg emlékei – az utolsó mögött például az exei – és tényleg olyan, mintha az emberben lennének ilyen zárt ajtók, amik mögé csak ő jár be, bedug dolgokat, és aztán onnan jönnek ezek a dalok, kvázi az érzelmi feldolgozás részeként. Denis Katanec-el beszélgettünk nemrég ugyanerről egy jót és abban egyeztünk meg, hogy ami dalt az ember megírt, az utána olyan formában vele is marad. Minden emléket, ami egy dalhoz fűződik, ilyen módon én is bezárok. A legkézenfekvőbb pedig, amikor az ember ír – közben elgondolkodik erről-arról -, a legtöbb esetben elzárva teszi, és a dalok írása ilyen értelemben véve lehet a vára.

Folk és pop? Hogyan összeegyeztethető ez a két műfaj, mennyire számít újnak Magyarországon?

A folk főleg az amerikai folkkal, vagy tágabb értelemben az americana-val való rokonsága; a pop az alternatív, illetve underground hatások miatt. Nagyon jól megférnek egymás mellett, szerintem ma képtelenség éles határt húzni a kettő között. Mint műfaj nem hiszem, hogy újnak számítana az énekes-dalszerzőséggel együtt, viszont a színtere igazán csak most van kialakulóban.

Mi sodort a zenélés partjaira?

Anyukám hegedűművész, apám pedig igazi zeneőrült. Folyamatosan szólt otthon a zene, ráadásul mindenféle. Így nehéz lett volna, hogy ne legyen kapcsolatom a zenével a kezdetektől. Prüntyögtem is a zongoránkon egész kiskorom óta, de 2008-ban nyúltam először a zongora alatt pihenő gitárhoz, aztán ez így megmaradt. Nem sokkal utána írtam egy dalt hirtelen felindulásból. Aztán egyre többet, de csak 2012 vége felé léptem fel először. Kicsivel később választottam ezt az álnevet, valamikor 2013-ban.

Dalaid angol nyelven íródnak. Ezek a műfaj sajátosságához köthetők?

Abszolút köthető műfaji sajátossághoz és úgy alakult, hogy nem is igazán érintkeztem olyan zenével, ami magyar nyelven íródott volna. Ami szólt kiskoromban otthon, az angol nyelven szólalt meg és később én sem nagyon próbálkoztam betölteni ezt az esetleges űrt.

A Lone Waltz Records nagy elismeréseket zsebelt be a közelmúltban. Alapítóként mi volt a célkitűzésetek Upor Andrással és Micsoda Danival (Zanzingerrel)?

Egy olyan apparátust szerettünk volna létrehozni, ami segít minket és más énekes-dalszerzőket, nem túl ajnározható műfajban alkotókat – legyen ez akár egy zenekar -, hogy jobban tudjanak működni és később komolyan számoljanak velük. Nehéz egyedül nem meginogni kreatív folyamatokban, vagy mondjuk magabiztosan helytállni egy egész szervezőgárdával szemben – hozzátartozik, hogy a másik oldalról, felteszem, nehéz komolyan venni egy noname srácot gitárral a kezében, amikor tegnap még egy jól futó külföldi zenekarral foglalkoztál. Közben van a kiadó szintjén is valamilyen közlés. Szeretnénk, ha valaki meghallgat 2-3 kiadványt, hallja vagy akár értse, hogy ezek miért egy helyen jelentek meg. Az úgymond szerzőiséget tartjuk mindhárman meghatározó értéknek, amit egy előadó a dalaiban fel tud mutatni és fel kellene, hogy mutasson. Egy dal attól jó, ha meg tud érinteni és ehhez ez kell, nem mondjuk egy épp nagyon pörgő effekt a hangodon.

Saját kiadód már egy új single-lel meg is ajándékozta a közönséget D. B. címmel. Az első nagylemezed márciusra várható, Friend or Foe néven fog futni. Elárulod, mik hallhatóak majd a lemezen?

Kilenc dal lesz rajta, körülbelül egy időben írtam őket. Majdnem két éve volt, hogy nyáron csak fesztiválokon léptem fel és a köztes időt anyumék fészerében töltöttem, akkor írtam ezeket a dalokat. Főleg az egyedüllét, izoláltság – szándékos vagy nem szándékolt – gondolata körül forog az akkor éppen elmúló időszak történésein keresztül. Nem lesz egy agyon instrumentált lemez, gitár és vokál, azokból néha több. A single-höz képest nincs komoly eltérés hangzásban. Március 4-én jelenik majd meg és előző nap lesz a lemezbemutató a Hátsó Kapuban.

Február 11-én fogsz előadni a feltörekvő zenekarokat bemutató Ten Years Before koncertjén. A kezdeményezés ezeknek a zenészeknek a helyzetét igyekszik megkönnyíteni. Mit gondolsz, milyen nehézségeik vagy lehetőségeik vannak a feltörekvő, friss zenekaroknak?

A fő nehézség úgy gondolom az, hogy van különbség a hazai és nemzetközi mezőny között. Itthon nincs kifejezetten kritikus szakmai közeg – műfajokon vagy szcénákon belül sem -, nincs valid feedback és így nem leszel fejlődőképes. Viszont egyre több lehetőséget látok arra, hogy ez változzon és alapítottak az elmúlt egy évben néhány kiadót, verbuválódott jó pár profi management, szóval most már van hol megjelennie annak, aki meg tud és meg akar.

Kérdések: Ten Years Before

Kapcsolódó:
Ten Years Before cikkeinket itt találjátok
Blues-folk Pécsről – Megjelent Zanzinger első nagylemeze

A koncertről több infó itt

Duke Bluebeard a facebookon

Megosztom.

Comments are closed.