Archív

Ma este a GMK-ban játszik a tavalyi év – számomra – egyik legizgalmasabb sötét-kísérletezős-elektonikus zenei felfedezettje, az Isle of Man. Matos Gergely ezidáig egyszemélyes projektje immáron duóra bővült, Peller Viktor ült a dobok mögé. Indulástól a ma esti érkezésig, avagy nagyinterjú Gergővel és Viktorral kedvcsinálónak a ma esti bulihoz.

Miért kezdtél bele egy egyszemélyes projektbe? Úgy értem, miért egyedül?

Gergő: Korábban volt több olyan projekt is, amit másokkal csináltam, de ezek mind eltűntek, nem értek rá suli vagy más dolgok miatt, és amúgy sem működött minden. Egy idő után úgy éreztem, megpróbálom egyedül. Zenét mindig írtam és nem akartam abbahagyni amiatt, hogy épp nem volt zenésztárs. Igazából, mikor elkezdtem ezeket a dalokat írni, még nem gondoltam, hogy ebből projekt lesz egy idő után.

Eddig két kislemezed jelent meg, mindkettő cím nélkül (self titled és II.). Miért nem adsz címet a lemezeidnek, és honnan jönnek a dalcímek?

Gergő: A címadás valahogy sosem volt az erősségem, igyekszem inkább a zenével közvetíteni azt, amit gondolok, és valahogy nem igazán tudtam olyan címet kitalálni, ami mondjuk a teljes lemezre érvényes lenne, vagy többé válna tőle a dolog. A dalcím kicsit más, ezek elég random dolgok; egy érzés, ami a számírás közben eszembe jut, bármi, amit épp olvasok, vagy egy szó hangzása rímel a dalhoz, ilyesmik.

Milyen zenei gyökerekből táplálkozol most, és mit hoztál gyerekkorodból?

Gergő: Alapvetően így rock és blues zenét hallgattam. Amikor elkezdtem gitározni, egy blues gitárostól kezdtem tanulni, de az volt a jó, hogy ő maga is nagyon nyitott volt, sok mindent mutatott a jazztől kezdve a funky-n át. Valahogy így jutottam el az experimentálisabb dolgokig. Az elmúlt három évben már bejött egy csomó új irány.

És akkor hogy jön a blues alapokhoz az elektronika?

Gergő: Amikor gitározni tanultam, szerettem volna rögzíteni a dallamokat, amiket kitaláltam, és elkezdtem használni az Ableton-t. Ez indított el abba az irányba, hogy már nem csak a gitárral foglalkoztam, hanem szintetizátorral és más hangszerekkel is. Volt egy osztálytársam, Laufer Miklós, akivel elkezdtünk egy glitch-hop és neuro-hop projektet, ebben mindig megjelent a gitár, de alapvetően az elektroból és a drum&bassből táplálkozik. Az igazi glitch-hop elég nehezen befogadható, nagyon tördelt zene.

Milyen hangszereket használsz, és élőben hogyan tudsz ilyen sok mindent egyszerre kezelni?

Gergő: Alapvetően a gitár van jelen legtöbbször, de field recording dolgok is elég gyakran megjelennek. Sokszor rögzítek mikrofonnal hangokat, amik megtetszenek, akár csak egy üvegcsörrenést is. De használtam már xilofont, kalimbát, próbálok minél többféle hangszert kipróbálni, szeretek ilyesmikkel kísérletezni. Meg persze az elektronikus vonalból a szintetizátorok, az elektronikus dobhangzás. Épp ezért kezdtünk most Viktorral együtt zenélni.

Gondolkoztál már azon, hogy élőben egy komplett zenekart tegyél magad köré, még ha a dalírást meg is tartod magadnak?

Gergő: Eddig mindig egyedül álltam színpadra, a gitár volt hangsúlyos, azt loop-oltam, torzítottam, és egy midi kontrolleren keresztül használtam a többit. De épp ezért szerettem volna bővíteni az élő fellépéseknél a tagok számát, hogy mi is inspirálhassuk egymást, mert ezt már nagyon hiányoltam. Ha egyedül áll az ember a színpadon, nagyon nehéz úgy improvizálni, hogy izgalmas irányba induljon el. Többen könnyebb, ahogy egymást húzzuk, inspiráljuk.

Viktor: Nehezebb a közönséget is bevonni, ha gitározol, a sávokat indítod, közben kicsit szintizel, mindenre oda kell figyelni, és ha valamit elrontasz, borul az egész.

Gergő: Igen, a stresszfaktor is jóval magasabb, ha az ember egyedül áll a színpadon. :) Ezt érdekes volt megtapasztalni és egyáltalán nem bánom, hogy kipróbáltam. Ugyanakkor sokkal félelmetesebb is. :) Játszottam már úgy koncerten, hogy többen voltunk a színpadon, és mindig valahogy egymást támogattuk, eleve más volt a hangulat, mint amikor az ember tudja, hogy csak magára számíthat.

Ugye Viktor is itt – és ezért – jön a képbe, ami elég friss sztori. A kiadón keresztül kerültetek össze?

Viktor: A II. számú EP-t mi adtuk ki Norbival [Tanca Norbert, a Concord Nation Records másik alapítója – a szerk.]. Elmentünk egyszer megnézni Gergőt élőben, nagyon tetszett, és akkor még Miklós dobolt vele, akivel azt a glitch-hop témát is csinálták, meg régebben mi is zenéltünk már együtt, csak kísérleti szinten. Mostanában én is csak otthon zenélgettem egyedül, meg a kiadóval foglalkoztam, úgyhogy jól is jött a dolog.

Maga a Concord Nation sem egy régi dolog, miért alapítottátok? Jelenleg még csak ketten tartoznak hozzátok, az Isle of Man és a River of Lust, ugye?

Viktor: Alapvetően szeretnénk minél több olyan zenét eljuttatni az emberekhez, ami szerintünk jó. Rengeteg olyan előadó nem kap kellő figyelmet, aki megérdemelné. Egyelőre ketten, az Isle of Man és a River of Lust tartozik hozzánk, de hamarosan lesz még egy lány, aki ilyen nagyon furcsa elektronikus zenét csinál. Nagyon dark techno, de nem is tisztán ez, fura lesz. Most vettük fel a kapcsolatot egy énekes-dalszerző sráccal, aki egyébként indiai. Tök jó hangja van, nagyon ügyes és elég furcsa dolgokat gitározik.

Nem összeférhetetlen, hogy a te kiadódnál van a zenekar, amiben dobolsz?

Viktor: Nem érzem magam teljes jogú tagnak, mivel Gergő írja a zenéket, én csak session zenészként vagyok ott, de próbáljuk segíteni egymást mindenféle módon. Én csak ötletelek, Gergő valósítja meg a dolgokat.

Gergő: Egyelőre ez jól működik, hogy otthon kitalálom, mit szeretnék csinálni, és ha mondjuk egy akusztikus dobhangra van szükségem,  most sokkal könnyebb, hogy van kit megkérnem, dobolja fel úgy, ahogy én azt elképzelem, meg az élő fellépéseknél is mindenképpen jó. Szeretném kipróbálni, milyen egy énekesnő hangját használni, és most van egy lány, akivel már el is kezdtünk közösen csinálni egy dalt.

Szöveges ének lesz, vagy hangszerként fogod használni a hangját, ahogy a sajátodat is az előző EP-n?

Gergő: Nagyon jó kérdés, még én sem döntöttem el teljesen. Most úgy érzem, hogy inkább csak szövegfoszlányok fognak megjelenni, szeretnék kísérletezni a hangjával, ahogy azt is szeretném, hogy ha lehet, majd élőben is jöjjön velünk, ettől még sokszínűbb lehet majd a produkció.

A saját hangomat tényleg csak mint hangszert próbáltam használni, nem gondolom, hogy tudok énekelni és nem hiszem, hogy mint énekes megállnám a helyem, de ilyen szinten szerintem érdemes vele próbálkozni.

Tervezel a közeljövőben újabb megjelenést? Esetleg egy nagylemezt?

Gergő: A tavasszal biztosan lesz már valami, több szám is elég jól áll, legalább egy single biztos meg fog jelenni. Az EP-t még nem igazán tudom, mikor fog összeállni teljesen. Gondoltam már nagylemezre is, de még nem biztos, hogy 12 számon keresztül tudnék olyat alkotni, amire én is azt mondanám, hogy egy kerek egész. Most sok iránnyal kísérletezek, majd ha ezek letisztultak, akkor komolyabban fogok gondolkodni egy nagylemezen.

Milyen hatások, impulzusok értek az előző két kislemez készítésekor?

Gergő: Mikor zenét írok, nagyon sokféle inspiráció ér, akár képzőművészeti, akár egy film, vagy más zenék, de mivel hangokat is rögzítek, akár egy jó természeti hang is inspirálhat. Vannak rendezők, akiknek a filmjeit nagyon szeretem (pl. David Lynch, Lars Von Trier), de nem tudnék kiemelni egyetlen filmből egyetlen konkrét részletet, hogy na, akkor ez. A festészetből a szürreálisabb festők, pl. Magritte mindenképpen hatással vannak rám, de itt sem tudnék egy konkrét képet megnevezni.

A II. kislemezed elérhető kazettán is. Miért kazetta? Veszik? Szeretik és hallgatják, vagy egy ereklye, amit kiraknak a polcra?

Viktor: Mindenféleképpen szerettünk volna kiadványt csinálni, hogy legyen valami fizikai formátum, de CD-n nem is gondolkoztunk. Az a tendencia, hogy az emberek szeretnek kiadványokat vásárolni, persze leginkább bakeliteket, de a kazetta olyan autentikusnak tűnt nekünk. Furcsa érzés megfogni, és ez tök jó. Nyilván nem úgy szól, mint egy bakelit, de van olyan bensőséges érzése, ahogy berakod, tekeredik, hallgatod, és ez az elfoglaltság arra a 20 percre. A digitális zenehallgatás már eléggé tucat lett, letöltesz egy adagot, hallgatod, ennyi. Nem olyan, mintha bemennél a lemezboltba, válogatsz, tetszik az artwork, és megveszed.

Gergő: Mindenképpen más ez a fajta zenefogyasztás. Apám még gyűjtötte a bakeliteket, és óriási élmény volt, ha egy új lemezt tudott venni, vagy kapott. Ma már a zene a legtöbb ember számára sokkal kevesebbet jelent. Talán nagyobb értéket tud közvetíteni, ha fizikai formában az ember meg tudja fogni, valahogy kerekebb dologgá válik szerintem.

A kazit beszerezhetitek ma este a Gozsdu Manó Klubban, érdemes benézni, és maradjatok is, ugyanis az Isle of Man párja a kísérleti elektronika szintén üde színfoltja, a Kaktus lesz.

Décsy Eszter
fotó: Polhodzik Ádám

Kapcsolódó:
Tovább a megkezdett úton – Isle of Man: II
Bele lehet veszni! Hallgssátok meg az Isle of Man kislemezét
★ PREMIER!! ★ River of Lust: Chewing Gum ★
Vadító és izgalmas! – River of Lust interjú

A koncertinfókért klikk ide!

Megosztom.

Comments are closed.