Archív

Kevés olyan magyar banda van, mint a Run Over Dogs. akiknek sikerült összerakni 2015 egyik legerősebb lemezét, meg a srácok amúgy is a szíveink kis csücskei. Nagy szó, de egy egész hónapos amerikai turnéra indulnak, és ezt megünnepelve összeraktak egy vérbeli underground házibulit, ahova minket is elvittek. Valahogy így történt…

Szombat délután. Lóg az eső lába. A fülemben üvölt a zene, mégis belekúszik a metró monoton zakatolása. A mögöttünk lévő kocsiba bámulok át. Az üvegen visszatükröződik a mellettem ülő képe, a túloldalon megfáradt arcok bámulják a sörfoltos padlót. Kiszúrom Csórét, a következő megállónál átszállok hozzá. Népliget. Leszállunk. Bokáig érő szotyihéj. Zöld-fehér sálak, sapkák, kabát alól kilógó pulóverek erdején küzdjük át magunkat, bemenekülünk az újságoshoz. Sör, energiaital, víz, rágó. Fizetünk, felmegyünk, szembe szélben cigigyújtás. Háttérben a Népliget és a Planetárium szocialista szürkesége, előtérben egy busz és egyelőre csak egy maroknyi ember. Pali érkezik, másnapos, sokat beszél, én remegek, Csóré kezd felpörögni. Várunk. Jönnek. Ismerősök is. Egyre többen jönnek, mígnem megtelik a busz, és irány Kecskemét. Szisszenő sörös dobozok és az autópálya monoton egyenese. Sötétedik. Hatni kezd az energiaital. Is.

Érkezés, útszéle, sötét, séta. Szabi jön elénk, elvisz a házba. Sötét kapu, vasajtó, beléptünk. Lomok, plafonról lógó rövides üvegek, színek, matricák, poszterek, összehordott ereklyék. Mintha az Ellátó Kertet visszavinnénk az 1970-es évek Londonjába, Camden egy félreeső utcájába, vagy egy alagsorba Kelet-Putney-ban. Tálcán welcome pálinka. Raklapokból tákolt asztalok, első sör a kézbe. A legtöbben még csak téblábolnak, keresik a helyüket. Cigire gyújtok, ránézünk a tálcán hagyott pálinkákra. Csóré és Pali magyaráz, figyelem az embereket, akik ide, az isten háta mögé is elhozták Budapestet. De ez minden sörrel és röviddel egyre halványul. Aztán odabent (ja, hogy van odabent?), a stúdiónak nevezett helyiségből hangos gitártépés, csörömpölő dobok, mikrofonba üvöltött energia szűrődik ki. Iszunk egy vodka-energiaitalt. 300. Kösz. Aztán bemegyünk. Csaj sapkában, kifejezéstelen arccal üvölti bele a régi vágású, autentikus punk-rockot az emberek arcába. Gustave Tiger. Ez a neve ennek a valaminek, ennek a visszhangos anarhiindöjúkéjnak, ennek a leszarásnak, ennek a hipszerségnek, akik texasi showcasekre ugranak ki és összerakták az elmúlt évtized legrövidebb klipes dalát. Vodka-ergia el. Mondjuk úgy; adja a hangulat.

Érzem, ahogy fülled a buli. Kimegyünk, újabb sör, újabb pálinka, újabb cigi. Fokozatosan mosódó körvonalak. Dobozból visszhangos ének, nyers gitár, kezd a Dope Calypso. Good bye monkey. Pedig a vállunkon ülő majmokat már rég elhagytuk egy sötét, útszéli bokornál. Mengy a Banzai! Banzai! Banzai!, tornacipők rugaszkodnak a levegőbe ritmusosan, vállak ütődnek egymásnak, a stúdió nem hazudtolta meg a nevét. Rövid, velős gitárreszelések, pörögnek a pergők. Remélem, hogy apu nem nyitja ránk a garázsajtót és reggelig bulizunk.

De amíg sört loccsantva, pálinkát vedelve, vodkát arcokba folyatva tomboltunk, apu kutyákat gázol és tövig taposott pedállal száguld a végtelenbe, ahogyan az este apropója, a Run Over Dogs is. De előtte még a hangerőtől zúgó fejjel kitámolyogtunk a kertbe. Minden a pult köré csoportosult. A vécécsészéből vaspálca nőtt ki. Ki tudja, melyik méreg szökkentette szárba. A fehér? A sárga? Talán a zöld? A zöld… A színes lámpák izzásában nehéz lenne megmondani. Ránézek a faliórára, 2:54. Az erősítők felzúgnak, húrok feszülnek. A tömeg megindul befelé.

A helyiség erősen megszűkült. Négy srác, hangszerrel a kézben üvöltenek az arcunkba. A vég megérkezett, igazi apokalipszis kiszuperált stúdióba préselve. Testek a plafonon, lábak nyakakban, nyakak lábak között. A falak döngenek, agyak eldobálva, valahol messze, talán Amerikában vagy Mexikóban érnek majd földet ejtőernyőbe csomagolva. Érzem a sivatag porát, amit a hangerő az arcunkba söpör. Hullámzanak a hangok, a testek, magukkal sodornak mindent és mindenkit, míg végül csak néhány felespohár marad, alján remegő zöld cseppekkel…

…This is your captain speaking. Please fasten your seat belts, we are preparing the landing at New York City Airport. Thank you for flying with us.

Kapcsolódó:
Az óriáspók hálójában – Run Over Dogs: Cold Sweat of Lust
2015 legjobbjai
Élőben nagyon működik! – Run Over Dogs, No Eves @ GMK, 2015.12.12.
NOWmagazin a konyhában: Run Over HOT Dogs
Olvassatok még többet a RUN OVER DOGSról itt

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu