Archív

Az 1992-ben alakult Neck Sprain zenekar hét év hallgatás után újra előbújt a rejtekhelyéről, és kiadta a God’s Snake című új EP-t. A banda nyakig benne van a dalírásban, hogy össze tudják rakni a negyedik nagylemezt már egy (nem tudom mennyire) szilárd felállásban. A visszatérésről és az új korongról faggattam a zenekart. Erről beszélgettem a banda énekesével, Apey-vel, és basszusgitárosukkal, Levivel.

Hét év hallgatás. Ezek után elég nagy hír, hogy visszatértek! Mi történtek ezekben az években a zenekarral?
Levi: Várj csak, mindjárt előkeresem a határidőnaplóm, hogy naprakészen tudjam elmondani! (nevet) Sok minden történt, aminek számottevő részét már ismerik a rajongók, talán már sokan jobban is tudják, mint mi. Ha elkurvultunk volna, és fejet hajtunk minden probléma előtt, nem hadakozunk, akkor ez nem így történik. Most az a lényeg, hogy minden rendben! A zenekar itt van és megjelent a God’s Snake! Most egy feladat van, hogy dalokba foglaljuk a rengeteg témát, ami a tarsolyban van, és végre megérdemelten hallgathassák az emberek a 4. NECK lemezt.
Apey: Így van, de nem ez volt a negyedik? Ha negyedik, ha ötödik, mindenképen egy kegyetlen nagy húsdaráló vágóhíd hangulatához fog hasonlítani az összkép, nagyon izgatottak vagyunk!

A szakma hogyan viszonyul a visszatérésetekhez?
Levi: Azt tapasztaltam, hogy mindenki örült vagy legalább is úgy viselkedett. Sokan tudták már, hogy együtt próbál a régi csapat és ezért nem volt annyira „derült égből villámcsapás”. De szerintem csináljatok egy körkérdést a szakmában, hogy ki mennyire örült és akkor tisztán láthatunk ebben a kérdésben is! (nevet) Igazából nekem az a fontosabb, hogy a rajongók nagyon vártak bennünket és kitartottak. Bíztak a zenekarban és kivárták, hogy végre megint azt csináljuk, ami a dolgunk. Mindenkinek köszönjük!!! Cheers!
Apey: Persze, az éhes szájak megvárnak (nevet). Azt nem fogom hazudni, hogy csak pozitív volt a visszajelzés, mert olyan nincs, de negatívumnak maximum olyasmiket kaptam, hogy kevés rajta a track, és hogy miért csak négy szám. Szóval végül is ez is pozitív valamilyen szinten, mert többet szeretnének, de hát hogy az anyámba adjak többet, ha nincs… ilyenkor általában mindig becsukom a szemem, majd hirtelen pofán vágom vagy simán leköpöm az illetőt és közlöm vele hogy befogom perelni. (nevet)

Ha jól tudom, meg fog jelenni egy nagylemez is az újra összeállás hírére. Erről mesélhetnétek valamit?
Levi: Igen, mint említettem ez most a legfontosabb feladatunk. Számtalan téma és dalkezdemény van amiből dolgozhatunk, de az sem kizárt, hogy csak a most készülő új témák lesznek döntő többségben a lemezen. Mielőbb szeretnénk felvenni a dalokat, de a legnagyobb problémát az anyagi fedezet előteremtése okozhatja. Nem fogunk gyengébb minőségű, szarabb hangzású lemezt készíteni, mint amit elvárunk magunktól, és amit elvárnak tőlünk a hallgatók is. Nem tudom, mit hozhat a jövő, de az EP-n szerintem hallható, hogy PiciÚr (Varga Zoltán) és az SSR (Super Size Recording) abszolút „gyanúsított” lehet ez ügyben! (nevet)

Szeptember 13-án volt a kislemez bemutatója az A38-on. Milyen érzés volt együtt, már új számokat játszani? Nagy buélit sikerült csapni, ha jól emlékszem. 
Levi: Az EP-n megjelent 4 számból már kettőt régóta játszottunk a koncerteken, így annyira nem volt különös dolog. Az adott neki egy plusz apropót, hogy végre stúdióban rögzítettük és elérhetővé tettük a rajongók számára. A God’s Snake dal nagy favorit volt mindannyiunk számára, talán már túlságosan sokat is hallgattuk a demo verziót, ami már évekkel ezelőtt elkészült. De természetesen a koncertre ellátogató emberek öröme átragadt ránk is, és ezáltal minden dal kapott egy külön erőt és energiát.
Apey: Az igazat megvallva semmi extra, szokásos klasszik Neck házibuli, jól éreztük magunkat, de nyáron nagyjából mindenhol órás, másfél órás műsorokat játszottunk, így azokhoz képest ez még egész lájtos volt, mivel a TV felvétel miatt csak 55 perces volt a setlist.

Ha jól tudom nem sok fesztiválra sikerült eljutni, de volt pár, amin ott voltatok. Voltak érdekes sztorik?
Apey: Misit párszor elhagytuk, de aztán meglett valahogy. Mindegyik állomás borzasztóan jó élmény volt, kurvára szükség volt arra, hogy a próbatermen kívül is bulizzunk együtt, szépen is mulattunk, mondhatni meg Mihályodtunk. Amikor valaki vagy valami megmihálylik a bandában, akkor ott előkerülnek érdekes dolgok: pl. Misi nem tud beszélni, mutogat, esetleg indonézül kezd beszélni, vagy Sanyi belekezd egy olyan történetbe, aminek vagy sosem lesz vége, vagy egyszerűen szimplán semmi kibaszott értelme nincs.

Levi te, mint egyetlen alapító tag, hogy látod ezt a felállását a zenekarnak?
Levi: Már amikor trióban játszottunk Sanyival és Misuval, tudtuk, hogy zeneileg és emberileg is ez a legerősebb formáció. Az már csak egy külön plusz volt, hogy Apey bekerült a csapatba. Teljesen úgy viszonyultunk hozzá, mint ha az öcsénk lett volna. Arra nem nagyon emlékszem, hogy bármikor lett volna valamilyen vita, hogy a Neck-nek milyen zenét is kellene játszania, mi az, amin változtatnunk kellene. Csak jönnek a témák, és ami jó az jó, ami nem az meg kuka. Ennyi. Igazából a zenekarban megforduló zenészek sem voltak gyengébbek, hiszen elég csak pl. Borlai Gergőre gondolni, aki egy szenzációs zenész és ember, mellesleg a mi hangszereinken is jobb, mint mi (nevet) csak éppen nem állt úgy össze az összkép mint ebben a felállásban.  Azt hiszen, ez a NECK SPRAIN, személy szerint én nem szeretnék több tagcserét.

Milyen zenei hatások érvényesülnek a zenekarban? Gondolom persze mind kicsit mást szerettek, de biztos van valami közös vonal.
Apey: Van egy P betűvel kezdődő már nem létező banda, valószínűleg ott lehet a közös törés… de azon kívül is van élet nyilván, pl. egy masszív Sanyi kettőnégy rá egy tuskó grammy díjas riff, ez elég sűrűn előtör, ilyenkor legörbül a szánk, és egy picit vicsorítunk. Mindenkinek van azért egy két ízlés ficama is, de összességében valószínűleg majdnem ugyan azt a 10 nevet írnánk le a papírra.

Mik a tervek a jövőre nézve?
Levi: Tervek mindig voltak, vannak… kérdés, hogy mi valósul meg belőle. Az elsődleges dolog, hogy kész legyen a 4. nagylemez… már nagyon szeretnék a stúdióban dolgozni rajta. A továbbiakat meglátjuk, nem titkolt szándék évek óta, hogy külföldre vigyük a zenekart, de mindig megpróbáltuk a legjobbat elérni, hogy ne legyen csövezés a dologból. Eddig nem sikerült, de nem tudhatjuk, mit hoz a jövő!

Köszönjük szépen Levinek és Apey-nek a válaszokat, remélem mindenki megtudott valami fantasztikus dolgot. Élvezzétek, és persze hallgassátok meg a God’s Snake EP-t!

NoRbI
Kép: Apey

Megosztom.

Szólj hozzá