Archív

Friss és érdekes albumot kaptunk a minap a berriloom név alatt alkotó énekes-dalszerző, Déri Ákostól. Az “énekes-dalszerző” megnevezés kissé meghökkentő lehet, ugyanis egy elektronikus zenei projektről van szó, de ettől csak még izgalmasabbnak tűnt a dolog, úgyhogy meg is hallgattuk az albumot, aminek a története sem utolsó. Szóval, itt a Discontinuous Man, hallgassunk bele.

Mielőtt még bármit is tudtam volna az album hátteréről, csak elindítottam, egyből izgalmasnak tűnt, ahogy mintegy harci dobok vezetnek be a lemez hangulatába az Ears of Wheat c. dallal. Zajos, indusztriális elektronikus világ, visszhangos, kissé torzított ének, techno és minimal alapok. Aztán belepillantottam a szövegekbe is, ami még inkább meggyőzött arról, hogy nagyon érdekes anyag került a kezembe. Megkértem Déri Ákost, meséljen egy kicsit a lemez és a dalok hátteréről: “Minden, ami az emberhez kapcsolható diszkontinuus, benne van a megszakítás, megszakítottság, ugyanakkor állandó vonzás hajtja az embert a folytonosság felé, készteti a határ áthágására, a rajtunk kívülire. – meséli a címről – A diszkontinuitás alól kizárólag saját megsemmisülésünk a kivétel, annyiban, amennyiben a halál egyszerre hozza létre a diszkontinuitást, és ugyanakkor, a megszakított lét felszámolását, vagyis a kontinuitást. Folyamatosan ugyanazt hozza létre, mindig ugyanazt semmisíti meg.”

“Az elérhetetlen elérése folyton együtt jár az erőszakkal, haraggal, az értelmezhetetlenséggel, keserűséggel, legyőzöttséggel.” A dalok főleg erről szólnak, mely gondolatvilággal elsősorban a filozófián és művészetelméleten keresztül találkozott először. Egyetemen fenomenológiával, valamint késő-középkori síremlékek esztétikájával foglalkozik, ennek kapcsán rengeteg izgalmas témába lehet beletenyerelni, és a dalokat hallgatva, neki sikerült is elég mélyre ásnia a témában. Vallási rituálékból, népi ráolvasásokból merít, valamint a francia ateista író és vallásalapító, Georges Bataille munkáiból, Sarah Kane drámáiból (akit szintén elsősorban a fájdalom, halál, szexualitás témái foglalkoztattak), így nem csoda, hogy a lemez hangulatvilága ilyen sötét. Az album utolsó dala egyébként az ő nevét viseli, szöveg nélküli szám, ami nagyon jó lezárása az egész lemeznek.

A szövegek első blikkre nem egyértelműek, csupán töredékek, amiken érdemes elmerengeni egy picit, eléggé előtérben vannak ahhoz, hogy könnyű legyen rájuk figyelni, érezhetően fontosak. A zene sötét, gyakran indusztriálisan zajos, ami jól áll neki, és lassan hömpölyög, visz magával. Hallgassátok meg!

DE

Megosztom.

Comments are closed.