Archív

weiwei00

Az idén ötvenhatodik életévét ünneplő Ai WeiWei korunk egyik legkiemelkedőbb kínai politikai aktivistája és művésze, aki kormányellenes alkotásaival felnyitotta népe szemét és lett zabszem a Kínai Kommunista Párt seggében közel húsz éven át.

 

WeiWei élete akkor vált érdekessé, amikor 1984-ben kicsapták a Parsons School of Design egyetemről és az utcán kellett festenie, hogy meg tudjon élni. 1986-ban Safe Sex című művének – egy esőkabátra ragasztott óvszer – kapcsán ismerkedett meg Ethan Cohennel, akinek hála megnyithatta első kiállítását Old Shoes and Safe Sex címmel.

 

Míg az Egyesült Államokban tartózkodott, szinte ott volt az összes tüntetésen és egy-két éhségsztrájkban is részt vett egészen 1993-ig, amikor is megtudta, hogy apja súlyosan megbetegedett és haza utazott Pekingbe. Ekkor szembesült a szomorú ténnyel, hogy a kormány elkezdett likvidálni minden olyan írót, festőt és filmrendezőt, akik a Párt ellen fordultak. Ennek hatásárára WeiWei megalkotta a Black, White és a Grey Cover Book című könyvsorozatot, melyet underground stílusban adott ki és kéz alatt terjesztett, hogy a művészek ezeken keresztül tudjanak kommunikálni és tapasztalatot cserélni. (Ezeknek a könyveknek köszönhető például az is, hogy Andy Warhol neve ismertté vált a távol keleten.)

 

A könyvek híre viszonylag gyorsan terjedt a kínai médián keresztül, majd az alkalmat jól kihasználva 2000-ben egy kiállítást hozott létre, amely a ’90-es évek végét foglalta össze kínaiul: Uncooperative Attitude, angolul egyszerűen Fuck Off címmel. Ezek hatására Ai WeiWei a kínai kortársművészet központi alakjává vált és a befolyásával próbált harcolni az emberi jogokért és ösztönözni az embereket, hogy a demokráciáért bizony tenni kell.

 

Pár év múlva létrehozta stúdióját FAKE Design néven és az építkezéssel is elkezdett foglalkozni. Ő volt az egyik kreatív munkatársa annak a cégnek, amelyik a Pekingi Nemzeti Stadiont díszítette a 2008-as Olimpiára, amit mellesleg teljes szívéből megvetett, mert egy hatalmas képmutatásnak érezte Kína részéről.

 

2010 októberében Londonban volt egy érdekes kiállítása Sunflower Seeds névre keresztelve. A kiállítás egy teremben volt megtartva és nem volt benne más csak százmillió darab napraforgómag, amely Peking lakosait szimbolizálta és ez remekül demonstrálja WeiWei ars poeticáját.

 

Sajnos nem minden tart örökké és a Kínai Kormány tűrőképessége is véges. Ai WeiWei ezt a nehezebb úton tanulta meg, ugyanis 2011-ben a Kormány leromboltatta shanghai-i stúdióját, majd később a kínai rendőrség letartóztatta a pekingi reptéren gazdasági bűncselekmény vádjával és bezárták. A pontos adatok és okok a mai napig homályosak, de úgy vélem, hogy mindenki össze tudja rakni a darabokat magában. 81 nap után kiengedték, de szinte a végletekig korlátozták mindenben, mi több, az adóhatóság 2,4 millió dolláros büntetést szabott ki rá.

 

Viszont ma már – alig 2 év után – WeiWei túl van megannyi díjon és kitüntetésen. 2012-ben harcba állt a Times: Az év embere címéért. Idén pedig Pin’ian Yuequing című dokumentumfilmjével érdemelte ki a Függetlenség szelleme-díjat a Pekingi Film Fesztiválon, és még folytathatnám, mert hosszú a lista.

 

Az igazság az, hogy még a mai napig is aktívan próbálja terelni a nyájat és szerencsére egyre könnyebb dolga lesz, mivel mára igazi ikonná vált és ezáltal rengeteg emberre van hatással, akiket blogjaival, zenéivel és Tweet-jeivel inspirál.

 

Mészáros Martin

.


Ai-Wei Wei, Dropping a Han Dynasty Urn

 

Megosztom.

Szólj hozzá