Archív

Hajó-idő van… Tudom, erőltetett. Na, de végre egész testet átjáró tavasz-érzettel sétálhattam el a Szent Gellért tértől az A38-ig, 15 fokos hőségben. A FISH! mutatta be új albumát, címszerint az Idő van-t, ami most nem lett olyan egysíkú (számomra az volt), mint a ’11-es Sav, vagy a ’13-as Konzervzene fele. Persze ezeket is szerettem, de azért, mint a Nickelbacknél, néha azt éreztem, ugyanazt a számot hallom, csak pepitában.

Kezd divat lenni akusztikus szólóprojekteket tolni előzenekarként, amit egyelőre nem tudok hova tenni. Elborultabb külföldi zenekarok kezdték ezt, de a hónap eleji King Dude előtt ismét belefuthattunk Makó Dávid Devil’s Trade-jébe, szóval itthon is lassan hagyománya lesz az egyszálgitáros kiállásoknak. Tegnap Siklósi Örs örvendeztette a nagyérdeműt, ráadásul magyar nyelven. Elmondása szerint a FISH! nem akart maguknál jobb bandát előzenekarnak, ezért elhívták őt. Kellemesen csalódtam, sok idő után először éreztem, hogy lehet értelme az átkötőszövegeknek, ha Örshöz hasonlóan kellő humorral adják elő. A saját életéből és fiatalkorából merített témák zeneileg nincsenek túlbonyolítva (de kurva hatásosak), könnyen befogadható és rádiókompatibilis számok, pároknak koncerten andalgásra kiváló.

NOW_2297

Lehet lemaradtam valami performanszról, mert a kinti kivetítőn láttam, hogy nagyban megy a visszaszámlálás a színpadon, és bőven a nulla után értem le, mégis sötét és csend fogadott. Aztán hirtelen belecsapás az albumindító A huszonötödik órába, aztán konzervbontás a Konzervzenével (pedig az első szám szerint a konzerv lejárt), és innentől alig bírtam a gépet stabilan tartani, mivel a nép elkezdett ütemre ugrálni, amit nem sokszor hagyott abba a koncert végéig. A hajó meg ugye nem túl stabil jószág, imbolyog, mint én hazafele éjjel háromkor.

NOW_2552

A közönség kedvesen skandált a “mindenki függ valamitől” sort, amiről még mindig a Hiperkarma jut eszembe, és ez már így is marad halálomig. Azért jók a FISH! koncertek, mert folyamatosan történik valami érdekes vagy vicces a színpadon, Krisztián cipőfűzőjének valaki elsősoros általi kikötése például:

 

 

 

 

 

NOW_2349

Mindig furcsa a Papírrepülőket nem a koncert végén hallani. Annyi évig ez volt a zárószám, hogy már megszokásból kezdi keresni az agyam az útvonalat a ruhatárig. De azóta van egy rakás új, van mit mögé pakolni. Kis Backstreet Boys – I Want It That Way, aztán a FISH! Köpök rátok-ja, a Mi vagyunk itt, leheletnyi Iron Maiden – The Trooper, zárószámnak egy tavaszindító Gyere ki a rétre, aztán ugrálás off, emberek ki, nekem meg a vigyoromon kívül csak két kérdésem maradt:

  • A kockásinges lányokra hajtó szakállas fiúk a FISHerman-ek?
  • Ha a WC előtt álldogálsz, azért nem tudsz csajozni, mert mindenki azt hiszi, várod a barátnődet?

Képek és a többi: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.