Archív

Április 9-én mutatja be élőben is legújabb lemezét Jónás Vera zenekara, a Vera Jonas Experiment. A poprock, kísérletezgetős egyszálgitáros és könnyedén jazzes elemeket magába építő zene kiemelkedően igényes és érdekes, főleg hazai viszonylatban. Már az első lemez, a 2013-as GAME az élmezőnybe pozicionálta a zenekart, a tavalyi Wanted EP pedig még jobban megerősítette a helyüket. Most itt az új lemez: Tiger, Now!

Jónás Vera megérdemelten tudhatja magáénak a Junior Artisjus-díjat, új lemezével kissé új hangzást, ám a saját, igen egyedi stílusát erősíti. Lágy, finom, tempós és lassú, és mindenekelőtt játékos album a Tiger, Now!, amire vegyesen kerültek angol- és magyar nyelvű dalok, sajátok és feldolgozások, és a már ismert Send Your Love a Wanted EP-ről. Kissé ráerősítettek a kísérletezésre, és az elektromos gitár is erőteljesebben jelen van, ami kifejezetten jót tett – az én szájízem szerint legalábbis – a hangzásviláguknak.

A lemez egyből a címadó, Tiger, Now! c. dallal indít. Nagyon lendületes, ígéretes kezdés, azonnal megtetszett. A dobok ritmikája ad egy kis dzsungel hangulatot, mintha a Kelet-Indiai Társasággal (és Jack White társaságában) indulnék egzotikus felfedezőútra. A refrén után befigyelő riffek is a dzsungelben élő állatok neszezését, hangjait idézik, tukánok, tigrisek mindenfelé. Az Ordinary nyugodtabb vizekre evez, inkább jazzes elemeket, elektronikát hoz előtérbe, lágyan ringat, aztán mégis begyorsul egy kicsit. A Find Your Keys az album legjátékosabb, legkellemesebb dala, nyáresti bohóság, ami azonnal a fülembe mászott. A második harmadnál belépő repetitív rész először meghökkentett, de nagyon a helyén van. Ezt követi a Szabó Lőrinc vers feldolgozása, a Szél hozott, szél visz el, amit anno a mi jó Halász Jutkánk dugdosott le a gyerekek torkán. Igazi “jónásverás” indítás, a dal második fele is az ő stílusát hozza, ám az elején lévő mesélős “halászjutkás” ének negédessége nagyon zavart, háromszor futottam neki, mire sikerült végighallgatnom. A Say Goodbye visszavisz a pop-jazzes vonalra, kellemes dal, enyhén borongós, nagyon tetszik a lendülete, hömpölygése.

Az Over & Over Again egy nagyon jó, pörgős kis poprock dal, olyan, aminek alapnak kéne lennie a rádiós látszási listákon. A dal második felében van egy jóféle rockkos húzás, majd lágy lezárás. A Walk Away szintén a rockosabb oldalát domborítja ki, már ismerhettük, decemberben jött ki klippestül. Nagyon rövid dal, nagyon hallgatnám még. Talán ez emlékeztet a leginkább a White Stripesra, de ezt egyáltalán nem bánom. Aztán jön egy újabb feldolgozás, a Beatles Michelle c. dala, teljesen minimál, szinte csak egy-két pengetésre és atmoszféra zajokra épülő zenei kísérettel. Erősen benne van a fejemben az eredeti, de második hallgatásra megszerettem ezt a kedves újragondolást. A Where Was I egy újabb klasszikusan jónásverás dal. Könnyed, kellemes. Jó érzés visszatérni ide, ez is az album erősségei közé tartozik. Az Only Girl viszont elektronikára vált inkább, van benne egy kis trip-hopos elszállás, pops egyszerűség, ami tetszik is, meg nem is. Érdekes színfolt a többi dal között, ki is ugrik kicsit. A Send Your Love visszatér a kitaposott útra. Teltebb, egészebb, mint a kislemezre került korábbi verzió.

A tizenegy dalt egybecsomagoló album elég eklektikus, inkább gyűjtemény, mint egységes koncepcióra épülő dalok füzére. A Tiger, Now!, a Find Your Keys, az Over & Over Again, és a Walk Away abszolút erősségei a lemeznek, míg a Szél hozott, szél visz el számomra nagyon C vágány. Mindent egybevetve viszont egy újabb egyedi, stílusos és emlékezetes lemezt kaptunk, amit biztosan elő fogok venni újra meg újra. Igényes, letisztult, stílusos. Alig várom, hogy élőben is megnézzem az új dalokat, remélhetőleg egy fesztiválon hűsölve, feloldódva. De addig is még érkezik a lemezbemutató is.

Décsy Eszter
fotó: Talabér Géza

Megosztom.

Comments are closed.