Archív

A 2012-ben alakult négytagú budapesti The Adolescens zenekar a ’60-as, ’70-es évek klasszikus rock ’n’ rolljának elemeit keveri a mai indie – new wave stílussal. A most megjelent Out of the Blue lemez hozza is a maga formáját. Lehet rá rázni a seggeket, úgyhogy gyorsan felejtsd el a balladákat és szerelmes dalokat!

Eddig 2 EP-vel büszkélkedhetnek, amelyek közül az első magyar nyelvű, azóta azonban áttértek az angol szövegekre. 2014-ben örömmel tettek eleget a Rakéta Fesztivál felkérésének, fellépőként vehettek részt a rendezvényen. A hazai paletta számos ismert szereplőjével adtak már közös koncertet, a Middlemist Red, a Punnany Massif vagy az Ivan & the Parazol vendégeként is játszottak. Ami a nemzetközi zenei szcénát illeti, a francia The Socks és a belga Triggerfinger fellépésein szintén előzenekarként vett részt a banda. A csapatot Chezan András (ének, gitár), Vidákovich János (basszusgitár), Békési Dávid (aki a The Royal Freak Out dobosa is), Szász Tamás (gitár) alkotja. No, de nézzük a lemezüket!

Hallgatva a lemezt teljesen a hippi korszak és azok a bizonyos hetvenes évek jutnak eszembe. Látszik, hogy semmi túlgondolás nincs, ösztönösen ez jön a srácokból. Mondjuk a mai viszonylatban már kérdéses mennyire lesz ez megnyerő, hiszen már a fent említett zenekarok is ezzel futottak be akkoriban, és eléggé ki is aknázták, amit lehetett ezzel a stílussal. Az album viszont mindenképpen csillagos ötös. Egy rövidke bevezető után érkezik is az első dal ami a Juniper Creek Falls címet kapta. Elindítja a lemezt ezen a bizonyos retro rock hangulaton. A Lost in Rock and Roll is viszi ezt a stílust egy kis Beatles vegyítéssel. Negyedik nótaként pedig a Word is Calling Me következik, igazi energikus dal lett. Külön tetszik benne a gitártéma, igazi tökös rock ’n’ roll világ. A Hotter than Hell már inkább a blues és a space rock világban mozog, jó kis vonatozós nóta. A Set it on Fire nyári tábortüzes, naplementés kocsikázós dal, valahogy nagyon Kalifornia szagú. Itt egy kicsit már kezdett egyhangú lenni a lemez dallamvilága, de szerencsére érkezik az Enemies című szám, ami a maga kis western hangulatával megtöri az egyhangúságot, mert azért valljuk be, ez az a stílus, ahol nagyon könnyen egysíkúvá válhat egy album.

A Phoebe Ivy’s Testimony című szám első hallásra totál Beatles szám, de tovább pörgetve a dalt már inkább egy igazi klasszik rock ‘n’ roll dal egy jó csajról. Azt pedig, hogy ki is az a Phoebe, hagyjuk meg a dal írójának! Az Ocean of Your Eyes elég erősen ragad ki a csajos akusztikus balladák világából, és visz tovább a sötét blues-rock óceánon. A Sweet Mary Jane is egy pörgős szám lett, koncerten biztos igazi ugrálós és üvöltős dal lesz. A Feel What You Feel lehetne egy Joe Bonamassa szám is, tökéletes sikamlós gitárok, fátyolos énekhang, és kicsit soft blues hangulat. Imádom. Egyetlen dolgot tudnék negatívumként említeni az egész lemezzel kapcsolatban, az énekhangot fejleszteni kellene kicsit. Nem mondom, hogy rossz, de szerintem néhol picit gyengére sikerült.

Zsirmon Norbi

A srácokat élőben a május 4-i Titánok az EFOTT-on bulin csíphetitek el, ingyen és bérmentve. 



Megosztom.

Comments are closed.