Archív

A ten years before rendezvénysorozat keretében újfent izgalmas zenekarokat ismerhettünk meg tegnap este a Mika Tivadar Mulatóban. Ezúttal a lo-fi, dreampop vonalon mozgó Le Hjärta és az Agavoid formációkat láthattuk, hallhattuk. Mint kiderült, vagyis számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a Le Hjärtát már láttam a Roham bárban anno a Pale Honey előtt fellépni, nemhiába csengett ismerően a zenekar neve.

Nos, első fellépőként nem okoztak csalódást, viszont nem is nyújtottak újat a rohamos bemutatkozáshoz képest. Hozták a megszokott szintet, a már biztosnak vélt zenei elemeket. Zenéjük a 80-as évek brit új hullámát idézi, az aktuális gitárzenék és a francia elektro hatásaival keverve. A számok rendben is voltak, kimondottan igazi slágereket írnak a srácok. Úgy is mondhatjuk, hogy dalszerzésben erősek, az előadásban kevésbé. A színpadi megjelenésen még lehet javítani, hogy egységes zenekari képet lássunk, illetve még több energiára van szükség az előadás során. Egyébként annyira ütős szerzeményeik vannak, hogy azon kaptam magam, ha nem a színpadra fókuszálok, sokkal egységesebbnek és kimunkáltabbnak érzem a produkciót. Amit még érdemes megjegyezni, az a női vokál, melyet Kriszta nagyon szépen old meg, ráadásul a dobolás mellett. Dicséret érte. :)

sinco_lehjarta_160414mika_07

Az est további részében az Agavoid zenekarral ismerkedhettünk meg. Valahogy a dream/artpop, kísérletezős kategóriába lehet őket besorolni. Érett, kiforrott előadást láthattunk. Különleges, néhol sötét, sejtelmes zenei világba kalauzoltak el bennünket a srácok. A háromtagú, női frontemberrel rendelkező csapat nagyon tudatosan van jelen a színpadon és ez a közönség felé is megfelelő módon kisugárzik. Dalma hangját hallva, meg úgy az egész előadást látva a The Third and the Mortal ugrott be, igaz ők a metál oldaláról „kísérleteznek”, vagyis az experimental metál világában érik el ugyanezt a hatást. Mivel a Third az egyik kedvenc bandám, így ez a hasonlatosság már csak jót jelenthet. Kevés olyan női előadó van, aki rendelkezik a megfelelő karizmával és Dalmában megvan minden adottság, amely a frontember szerepére teljes egészében alkalmassá teszi. A nagyon jó hangszín mellett még igen dekoratív is, és ami a legfontosabb, hogy személyiségének is van egy különleges kisugárzása. A színpadi jelenlét is teljesen rendben van, összhangban, zenekarként funkcionálnak a srácok.

sinco_agavoid_160414mika_02

Összességében egy nagyon egyedi zenei világot ismerhettünk meg tegnap este, kíváncsian várjuk a folytatást, a ten years before programsorozat újabb állomását. :)

Libus Ágnes
fotó: sinco

“Hangulatot próbálunk közvetíteni, nem üzenetet” – Le Hjärta interjú
“Nem ismerik fel a kollaborációban rejlő előnyöket” – Agavoid interjú
Még több ten years before interjú és beszámoló itt

Megosztom.

Comments are closed.