Archív

Henry Rollins úrnak igen sok dologban benne van a keze. Ahogy már mi is megemlékeztünk róla korábban, nem csak a zenei pályán fut, eme hiperaktív férfiú immáron hosszú évtizedek óta, hanem ír és publikál is aktívan. Mindemellett pedig nemrég belekerült a Bibliába… Lehet nem kellett volna annyit kápszizni! – gondolhatjátok e sorokat olvasva, de még mielőtt kisorsolnátok a beutalómat, szögezzük le, hogy nem gondolom teljesen komolyan, csupán annyira, mint ő maga, a legutóbbi egész estés filmjében, ami a He Never Died címet viseli.

Rollins bátyóra én mindössze néhány éve figyeltem fel ténylegesen, a Sons of Anarchy egyik legkeményebb rosszfiújának szerepében (AJ Weston – második évad). De mint utóbb kiderült, ott van ő megannyi TV-sorozatban, rajzfilmsorozatban és mozifilmben, sőt,, még egy videojátékban is, mint választható karakter (Def Jam Fight for NY).  A He Never Died azonban végre megadja neki az oly régóta megérdemelt főszerepet. S teszi ezt nagyon jól.

Filmünk 2015-ben debütált Amerikában, kishazánkban egyelőre nem versenyzik, és a komédia, dráma, thriller besorolásokat kapta. Mondjuk a legutolsóhoz szerintem semmi köze, cserébe kapunk egy csipetnyi sötétkomédiát, bosszúmozit, létdrámát, és egy kis supernatural horrort. Mindezt egy lassan felszívódó, ám szaftos és ízes B filmbe keverve.

Jack, akinek bizony nem szokása meghalni, bár ez a film címéből kiindulva nem is volt kérdés, már a nyitó képsorokban megmutatja nekünk, a hátát ékítő, semmivel sem összetéveszthető sebhelyeket. Itt már megtehetjük tétjeinket, hogy Jack vagy egy díjnyertes fenevad, vagy pedig valami égi entitás, teszem azt egy angyal. Vagy mindkettő egy személyben? Ha itt azt gondolnánk, hogy egy ilyen nyitás után egyből a közepébe vágunk, és nincs más hátra, csak epikus küzdelem, akkor baromi nagyot lövünk mellé. Jack ugyanis (már) nem csinál ilyen elcsépelt dolgokat. Jack szeret sokat aludni, templomba jár, bingózni a nyugdíjasokkal, nem eszik húst, kedvenc helye egy útszéli büfé, és szeretne mindenből kimaradni. Ő csak át akarja vészelni az unalmas hétköznapokat, és felejteni szeretne. Ez persze nem fog neki sikerülni, mert megérkezik az életébe a nő, aki ebben az esetben a lánya.

Jack hallhatatlan, és ez a film bemutatja nekünk, hogy hallhatatlannak lenni bizony cseszettül unalmas. A hangokból, és a sikolyokból, amik folyton kísértik bármerre is megy, persze sejtjük, hogy ez korántsem volt mindig így. De a He Never Died felteszi nekünk a kérdést, hogy ugyan mit kezdjen magával valaki, aki már mindent kipróbált, látott-hallott, ízlelt, nincs ismeretlen vidék a földön számára és a pénznek sincs híján? Járjon a józanság ösvényén! – szól az éteri hang. Jack pedig annyit mond rá: Oké. Jack ilyen. Levetkőzött már minden felesleges gátlást, udvariassági formát és elvárást. Jack szarik a világ fejére. Ő aztán megmondja ha utál, és rezzenéstelen arccal nyugtázza, ha te mondod neki ugyanezt. Jack baromi laza.

Rollins amúgy is kemény forma, az öregedés pedig jól áll neki. Jelen estben pedig ő a visszafogott fenevad, a küzdelem maga. Egykedvűsége és nihilizmusa csak egy maszk, mely mögött valami brutális vadállati entitás szunnyad, melyből az eltelt évek tragédiáinak súlya kipréselt mindent, ami emberi. Rollins játéka és mozgása is már-már természetellenesen merev, ami rendben is van, hisz ő maga a megtestesült természetfeletti. Ő a bennünk lakó fenevad néma üvöltése.

Ám a He Never Died azért remek, mert egy percre sem válik tragédiává. Egyrészt azért mert, nem tolja túl a dolgokat, inkább csak felütésekkel él, és hagyja, hogy a kép többi részét mi színezzük ki. Másrészt pedig Rollins karaktere tényleg annyira egykedvűen embertelen, hogy nem tudunk nem nevetni a szituációk abszurditásán. Még akkor sem, ha épp egy kegyetlen mészárlás az, amit látunk. Meglehet, hogy valahol mélyen mindannyian szeretnénk úgy létezni, mint Jack. Így lesz hát ebben a filmben az erőszak üdítő kielégülés a világ egykedvű szürkeségében. A poénok is szárazak és olykor melankolikusak, a dráma pedig annyira természetesen kezelt, hogy az már szórakoztató. Abszurd keverék, melyben azért akadnak hibák és kijátszatlan lapok szép számmal. Például, ami nekem nagyon szúrta a szemem, hogy Jack lányának örökségét abszolút lógva hagyták. Pedig az egyértelműen kiderül, hogy bizony ő is lát dolgokat, amit az egyszerű földi halandók nem. Logikátlanságokat is találhatunk bőven a szereplők viselkedésében, amit Jack esetében megmagyarázhatunk annyival, hogy ő egyáltalán nem emberi logika szerint teszi a dolgát. A többiek esetében már neccesebb a történet. Érdemes tehát a filmet a helyén kezelni, és nem többet látni bele, mint ami. Egy meglepőségével szórakoztató B-kategóriást. Ám annak, aki szereti a lassú folyású, keveset, ám annál keményebben ütő filmeket, és/vagy a természetfeletti nem szokványos bemutatását, akinek tetszett pl. a The Man from Earth, vagy az Only Lovers Left Alive, annak bátran merem ajánlani.

GK
Képek: imdb.com

Kapcsolódó:
Halhatatlan érzelmek feketén-fehéren – Only Lovers Left Alive
Többek között polihisztor is… Henry Rollins

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.