Archív

Az alig több, mint egy éve alakult beach pop-ot játszó Skeemers lesz a Ten Years Before sorozat szezonzáró bulijának egyik vendége csütörtökön a Mikában. Az öttagú zenekar első EP-jére készül, ami a héten jelenik majd meg. Erről és a közelgő koncertekről beszélgettünk velük!

Sok kezdő zenekarban felmerülhet a kérdés, hogyan lehet ennyire friss megalakulással olyan ütős dalt készíteni, mint a Fairlady?
Szoni: Először is, köszi a bókot! :) Mi is nagyon szeretjük a Fairlady-t, de talán a titka az, hogy teljesen spontán született. Nem terveztük hogy “hú most írunk egy ütős dalt”, csak szimplán ez jött. Mindenki ráérzett a riffre, amit Jui és Norbi otthon összeraktak, és létrejött a bolygó kapitánya!

Szörf, könnyedség, lazaság. Honnan jött ez a skatepunk-os hangzás?
Gege: Nekem nagy inspirációm a Ramones, Juiék nagyon szeretik a szörfbandákat, Gyulának még külön szörfbandája is van, ahol gitározik (nem is akárhogyan). Meg alapvetően lazák vagyunk.
Gyula: Juiék csupa olyan zenét hallgatnak, amiről nekünk Gegével lövésünk sincs, hogy mik. Mi Gegével megpróbáljuk értelmezni a Bravo Superhits 1998-as válogatás CD-t zenei képzettségünkkel, hogy mit tudunk ebből összerakni avagy hozzáadni, kerekké tenni. Amúgy a The Keeymen, amibenen gitározok, sokkal inkább szörf. A mi zenénk inkább beach pop, ha definiálnom kéne. Emellett Gegével mi vagyunk a vokál felelősök és nekem nagyon új és élvezetes élmény úgy énekelni, hogy nincs dallamhangszer a kezemben közben, és azt sem tudom, mi a hangnem, csak éneklek.

Mi adja számotokra az ihletet egy-egy dalhoz? Mennyire szövegközpontú a zenétek? Mire összpontosítotok jobban?
Szoni: A dalok általában úgy születnek, hogy Jui és Norbi lakótársak lévén otthon összerakják a gitárokat, a zenekaros próbán pedig mindenki hozzáteszi a maga részét. Általában elhangzik, hogy “Jui, ennek a dalnak mi a feelingje?”, és az alapján kerül bele a többi hangszer, de a szöveg inkább az én aktuális lelki állapotomon múlik. Sokszor írok azokról a dolgokról, amik éppen foglalkoztatnak, de terápiás jelleggel is alkalmazom a zenélést. A Shadows című dalt például a párizsi Bataclanban történt terrortámadás ihlette.

Ha minden igaz, nagyon összetartó a zenekar. Ezt tükrözi a The Band című dalotok is. Minek köszönhető ez a támogató és családias légkör?
Szoni: Az talán nem másodlagos, hogy Gege és Gyula tesók, úgyhogy ez az energia szinte biztosan kihat a közös munkára. Elég király, hogy a ritmus szekció már a homokozóban is együtt nyomult. A The Band számomra azért nagyon fontos dal, mert a szövege azt az érzést tükrözi, ami bennem van akárhányszor belegondolok, milyen mákom van, hogy ezekkel a fiúkkal zenélek. Ráadásul olyan zenét csinálunk, amit mindig is szerettem volna, de valahogy a korábbi zenei próbálkozásaim nem ezt tükrözték.
Szerintem már mindannyian átestünk azon a kezdeti fázison, amikor az ember világhírnévre akar szert tenni, így a próbák lazák, nincsenek kötelezettségek, a döntés minden esetben a mi kezünkben van. Nem azt mondom ezzel, hogy nem mennénk el egy kiadóhoz, ha visszautasíthatatlan ajánlatot kapnánk, csak azt, hogy nem vagyunk rászorulva, nem tekintjük üzletnek a rock’n’roll-t, és ez adja az egész dolog könnyedségét.
Gyula: Én még nem estem át a világhírnév fázison! :)

Igaz, május 11-én fog megjelenni a So Nice c. EP-tek, van valami, amit elárulhattok az olvasóknak? Rá egy napra, mit hallhatnak a Mika Tivadar Mulató-ban az ellátogatók?
Gege: Bár hat szám lesz végül az EP-n, amelyből hármat már hallhattatok, mégis azt mondhatom, hogy egész változatos kis lemezrészlet. Lesz szó beteljesületlen szerelmekről, szabadságról, szeretetről, összetartásról. Jobb lesz, mint a három testőr legutóbbi filmes feldolgozása.
Gyula: Mindegyik számot egyben játszottunk fel és metronómot se nagyon használtunk. Ettől természetes lüktetésűek. A néha komolyabb témák ellenére is úgy érzem, hogy egy nagyon könnyen befogadható, hangulatos kis EP lett.

Nem sokára itt a nyár, itt a fesztiválszezon. Van, ahol fel fogtok lépni?
Szoni: A következő koncertünk a Bánkitó Fesztiválon lesz július 14-én. Ezt azért várjuk, mert délben még sosem koncertezett egyikőnk sem. :D Két nappal később, pedig a Mészistock-on játszunk, ráadásul nem akárkik társaságában, a szívünknek oly kedves Blahalouisiana-val állhatunk egy színpadon!

Május 12-én fogtok előadni a feltörekvő zenészeket bemutató Ten Years Before koncertjén. A kezdeményezés az ő helyzetüket igyekszik megkönnyíteni. Mit gondoltok, milyen nehézségeik vagy lehetőségeik vannak a feltörekvő, friss előadóknak?
Gege: Sok zenekar egyik fő problémája szerintem az, hogy hol játsszon, hol találja meg igazán azt a közönséget akinek játszana, vagy egyáltalán néhány esetben egyáltalán bármiféle közönséget. Annyi zenekar van, hogy hatalmas a túlkínálat, elvégre mindenki fontos, népszerű, vagy valaki akar lenni. Erre a zenélés nagyon jó dolog, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy közben érezd is jól magadat, tudj azonosulni azzal, amit csinálsz. A Ten Years Before lányok nem kis feladatot vállaltak magukra ezzel a programmal, mert azért a zenészek nem egyszerű állatfajták, de nagyon jó, hogy nekik köszönhetően egy zenekar kap egy kis segítséget, hogy valamennyire megismerjék.
Gyula: Mire kiépül a kapcsolati tőke, ami ahhoz szükséges, hogy a zenéd eljusson erre-arra, az személyiségtől függően rohadt sokáig tud tartani. Másfelől a legtöbb ember a szcénában, legyen az underground vagy mainstream, elég jó fej, szóval ez könnyít a dolgon. Plusz, ha valaki nem marketinges minimálisan egy zenekarban, sokkal nehezebb dolga lesz.

Kérdések: Ten Years Before

Kapcsolódó:
Rengeteg Ten Years Before beszámoló, interjú – klikk ide!

Megosztom.

Comments are closed.