Archív

A tavalyi Rakétán bemutatkozott No Eves októberben hozta ki első, háromszámos kislemezét Hypnotize and Paralyze címmel. A mindössze tízperces anyag kissé koszos, stoneres, radioheades hangázása erősen bejött, és élőben is bizonyították már, hogy van bennük kraft rendesen. Csütörtökön játszanak a Mikában, a közelgő koncert kapcsán beszélgettünk velük lehetőségekről, összecsiszolódásról és a várva-várt új dalokról.

Mennyire tartjátok hibridnek műfajotokat, mennyire vagytok hűek a stoner hangzáshoz?
Ez a kérdés azért érdekes, mert sokan nem is értik, miért hívjuk stonernek, amit csinálunk. Van ebben valami, de ahogy műfajukat tekintve a legtöbb zenekar zenéje sem fekete vagy fehér, így a miénk sem, abszolút hibridnek tekinthető, aminek egy fontos eleme a stoner. Ha viszont valaki megkérdi, milyen zenét játszunk, ez az, ami először eszünkbe jut, azért legnagyobb részt ilyen területről inspirálódunk.

Elég erős koncepció van a No Eves nomen est omen-jében. Kérlek, meséljetek erről egy keveset!
Ha majd valaki elég szorgalmas lesz és meghallgatja, miről szólnak a számaink, megtudhatja, hogy valójában a legtöbb a beteljesületlen szerelemről, a vonzalomról szól. Legyen szó plátóiról, kölcsönösről, csalódásról, vagy csak egyszerű szituációkról, egyik sem a boldog, idilli szerelemhez kapcsolódik. A történeteket hallva egyre inkább az a kép rajzolódik ki, hogy valójában nincsen tökéletes pár, tökéletes lelki társ, nincs meg Ádámnak az ő Évája, egyszóval No Eves.

Mennyire zavar titeket, amikor más zenekarokkal próbálnak párhuzamot vonni?
Az egyik legnagyobb kihívás számunkra, mikor a zenekarról szeretnénk mesélni embereknek. Az, hogy összefoglaljuk pár szóban, milyen zenét is játszunk, a mi esetünkben elég nehéz feladat. Óhatatlanul mi is ismert zenekarokkal próbálunk párhuzamot vonni. Nem gondoljuk, hogy ez zavaró tényező lenne, sőt, néha meglepődünk, mikor különböző cikkekben más-más zenekarokat hallanak ki a zenénkből.

Volt már részetek valamilyen különleges koncertélményben, amit mindannyian emlékezetesnek éltetek meg?
A G3-ban volt egy kifejezetten jó bulink, amit mindenki nagyon élvezett. Teljesen elengedtük magunkat és akkor éreztük át először azt, hogy nagyon jó ebben a formációban együtt zenélni.

A Hypnotized and Paralyzed EP 2015 legjobb lemezei közé sorolta a Stenk és a Kikeltető versenyén is elismeréseket kaptatok a szakmától. Ez minek köszönhető?
Sikerült olyan egyedire formálni az EP-n szereplő számokat, hogy kitűnjenek a sok abban az évben megjelenő lemez közül. Meglehetősen érzékenyek vagyunk a bullshit, sablon zenére, és azonnal felvillan egy piros figyelmeztető lámpa, ha valami túl átlagosat, sablonosat alkotunk, ezeket próbáljuk gyökerestül kiirtani. Az a mentalitás, hogy nem egy stílust akarunk követni, nem egy konkrét közönségnek akarunk megfelelni, hanem ZENÉT szeretnénk írni legjobb tudásunk szerint, visszatükröződik a felvételeinkben, és ezt értékelik a hallgatók, jelen esetben, akik a toplistákat összeállították.

Mit láttok reálisnak a közeljövőben? Mit szeretnétek még véghez vinni?
Szeretnénk még nyáron egy kisebb-nagyobb turnét csinálni, mert ez a legjobb módja a csapatépítésnek, és úgy gondoljuk, hogy piszok fontos, hogy a zenekar tagjai kijöjjenek egymással, és ne csak a zene miatt járjanak össze. Az, hogy jelen felállásban ennyire egymásra találtunk és egy hullámhosszon mozgunk, számunkra nagyon nagy boldogságot jelent, de mivel meglehetősen új a formáció, még bőven szükség lesz közös emlékekre, tapasztalatokra. Erre fogunk koncentrálni ettől a nyártól kezdve. Plusz, szeretnénk jobban ráfeküdni a közös dalírásra. Egyébként hamarosan kiadunk egy újabb három számos kislemezt, év vége felé vagy inkább jövő év elején, pedig szeretnénk valami nagylemez-féleséget összehozni.

Május 12-én fogtok előadni a feltörekvő zenészeket bemutató Ten Years Before koncertjén. A kezdeményezés az ő helyzetüket igyekszik megkönnyíteni. Mit gondoltok, milyen nehézségeik vagy lehetőségeik vannak a feltörekvő, friss előadóknak?
Az elsődleges nehézség, hogy eljusson az emberek fülébe, pontosabban a célközönség fülébe a zene. A nagy hallgatottságú rádiók olyan műsort állítanak össze, mely a nagyközönség igényeit elégíti ki. Mivel sok feltörekvő viszont éppen rétegzenét játszik, ezek a felületek kiesnek a spektrumból, ugyanakkor az az egy ember sem hallja a tízből, akinek rendkívül tetszene. A kereskedelmi tévék tehetségkutatói is a nézettségről szólnak, ezért nem is hallunk azokról a zenekarokról soha többé.
A TYB kezdeményezése, de bármilyen tehetségkutató, vagy verseny, mely eljuttatja emberek fülébe az új zenekarok zenéit, pont itt jön képbe.  A szervezők részéről az őszinte segítségnyújtás és népszerűsítés céljából jöttek létre. Emiatt szerintem az új zenekaroknak minden ilyen lehetőséget ki kell használni. Összességében pedig úgy gondolom, hogy ha egy zenekar őszinte és egyedi zenét csinál, ezt tudatosan és komoly erőbedobással próbálja tökéletesíteni, azt az emberek értékelni fogják és egyhamar megtöltik a nézőteret az érdeklődőkkel.

Kérdések: Ten Years Before
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Új stoner banda a láthatáron: bemutatkozik a No Eves
Olvass több hazai stoner bandáról itt!

Élőben nagyon működik! – Run Over Dogs, No Eves @ GMK, 2015.12.12.
Rengeteg Ten Years Before beszámoló, interjú – klikk ide!

Megosztom.

Comments are closed.