Archív

Áron “Apey” Andrással sikerült egy jó sör mellett kibeszélni, mi is történt vele mostanság, és hogy hogyan is készült legújabb, Foxes című albuma. Kis bemelegítő olvasmány az esti lemezbemutató koncerthez, amihez az A38 Hajóra kell mennetek!

Olyan rég találkoztunk, már rég láttalak az éjszakában!
Apey: Ahogy öregszem, egyre lustább vagyok lejönni onnan fentről, a Kolossy tér felől. Ugye egy ilyen húsz perces séta le, de még nem is ez a legparább, hanem amikor el akarsz menni szórakozni és mondjuk egy darab busz visz haza hajnal felé, ami mondjuk alsó hangon egy másfél órás út. Úgyhogy fasza!

Valljuk be felpörögtek körülötted az események. Az utóbbi egy-két év neked azért elég melós volt.
A: Elég durva, néha még én sem értem hogy mi történik körülöttem. Ezért is akartam már nagyon befejezni és felvenni ezt a lemezt. A Trillion-nál egyszerűbb volt, az egy ilyen magától komposztálódó valami volt. Itt viszont elkezdtem a felvételeknél gondolkozni azon, hogy ez így milyen lesz meg kinek hogy fog tetszeni, esetleg nyálas e, ilyenek.

Akkor te is elkezdtél kifelé gondolkozni, lett egy kis megfelelési vágy?
A: Életemben először amúgy igen. Hála istennek még soha nem volt ilyen, volt amikor tudtam ezt kezelni, meg amikor próbáltam ezt leküzdeni magamban, hogy ne erre koncentráljak, hanem arra, hogy miről szól ez a szám, mit jelent nekem. Ez rohadt sokszor sikerült, de a vége fele egyre inkább nem. Amúgy van is egy két dal a lemezen, ahol kicsit érződik is ez. Néha hajlamos voltam túlbonyolítani. A Throw All My Shoes & Put Aside to Rest például pont ilyen.

NOW_8729

Igen az sokkal nyersebb a Balcony TV-s verzióban.
A: Igen, hát ott az első munkanapomon mentem azt felvenni, amúgy is késésben voltam és volt durván fél óra felvenni, egyszer eljátszottam és száguldottam is gitárral a munkahelyre. Nem volt idő nagyon gondolkodni.

Ezt a lemezt is ugyanazzal a módszerrel vetted fel mint az előzőt?
A: Igen, ugyanabban a szobában készült mind a tizenegy szám. Csak már azért kicsit profibban mint az előző lemeznél. Ugye a keverést csináltuk a Bánházi Gabikával. Vele még kb. nyolc éve ismerkedtem meg az R33-ban, és akkor döntöttem el, hogy csinálok egy lemezt, ő keverte meg azt a régi lemezt is. Úgy éreztem, hogy ennyi évvel később is vele kell dolgoznom. Nagyon nagy produceri munkát végzett. Az utolsó szám végén például a Beatles szájízű LSD hangulatú részt az totál ő csinálta.

A Frozen Tart című számnál is ő csinálta azt a részt a végén?
A: Igen az is az ő ötlete volt, az bontja igazán ki a számot. Nagyon jó kis technikai trükkök vannak benne. Óriási a csávó na! Meg a Feathers lemezen is voltak ezek a madárcsicsergések meg ilyenek, ezt a párhuzamot, hogy legyen ezen is, azt is ő találta ki.

Mikor kezdtél el ezzel a lemezzel foglalkozni?
A: Írni már a Feathers után elkezdtem, de az a durva, hogy ezalatt a hat év alatt ennek a lemeznek volt vagy három különböző címe, és három különböző 12 számos listája. Amikor végeztünk a Trillion lemezzel, és nekiálltam ennek a lemeznek, akkor még a dalok a 90 százaléka más volt. Elkezdtem hallgatgatni, és rájöttem hogy nem arra haladnak amerre akarnám, meg nem az a mérce amit meg szeretnék ütni. Nagyon elütöttek egymástól. Volt egy elég nagy törésem, amikor úgy éreztem, hogy így ez szar és nem tudom így elkezdeni, majd elkezdtem összeállítani az új 11 számot. Dawid Bowie is nagyon nagy hatással volt rám ennél a lemeznél. Igaz, sajnos csak a halála után kezdtem el hallgatni. Mondjuk amúgy is nagyon vonz ez az újjászületés, halál, hova is tart a világ témák. Ezért is írtam a True Star-t. A leghosszabb szám amit írtam. Lenyűgöz az a dal.

Ahogy hallom, ennél a korongnál inkább a folk és a country világba ástál le mélyre. De például a Fox című számban az az acapella szerű ének is nagyon jó.
A: Igen. Az egy olyan hónapomban íródott, amikor letisztulós hónapot tartottam, étkezésre meg mindenre odafigyeltem. Olyan durva egyébként, hogy így az ember teste nyilván megváltozik, meg a tüdőm is kitágult és a próbán is rohadt könnyű volt énekelni. Amúgy ez az egész egy kutyasétáltatás közben jött. Fricskázgattam, meg minden és kitaláltam hogy ez így rohadt jó ötlet.

Hol is kevertétek meg ezt a lemezt, ha jól hallottam egy erdő mellett?
A: Igazából, egy erdő szélén lévő helyen, Zalaszentgróton. Óriási élmény volt. Ott Gabikáék a Zengőkert nevű stúdiót fogják megcsinálni, ami szerintem egy nagyon jó ötlet. Nem volt egyszerű, de nagyon nagy flesh volt. Nagyjából 2-3 nap alatt asszimilálódtam ebbe az ingerszegény környezetbe. Semmi közvilágítás ugye, hajnalban szakadó esőben még átmentem a kunyhóba, a rókák üvöltöttek, kályhát be kellett gyújtani, első este akkora füstöt sikerült csinálnom… Elképesztő!

Akkor voltak durva sztorik gondolom…
A: A durva sztori inkább az, hogy elhagytam a lemezt (nevet). Úgy indultam el arra a hétvégére, hogy a fekete táskámban volt a merevlemezen az anyag, megbeszéltük Gabikával hogy akkor Pécs után megyek le vele, és megcsináljuk. Előtte Szekszárdon koncert végén be a buszba a többiekkel, aztán indulás. A road csapatunk pedig nem ismerte azt a táskát, így valamiért kikerült a klubba és le lett rakva. Már majdnem Pécsett kérdeztem a srácoktól hogy az a fekete táska az megvan ugye? Mondják nekem hogy ott maradt lent a helyen. Felhívtuk a tulajt, kiderült, hogy nincs meg a táska. Teljes összeomlás, világvége! Kicsivel később hívott a Niki hogy mégis megvan a táska. Iszonyat nagy megkönnyebbülés volt. Kurva rendesek voltak a szekszárdi arcok, mert még utánam is hozták a cuccot. Küldeni is fogok a tulajnak egy bort ezért. :) De a legjobb, hogy másnap még a gép is meghalt, amit vittem. Csodálatos volt. Nagy nehezen sikerült azért dolgozni.

NOW_0871

Mostanában a szövegekben többször megjelennek az alvással kapcsolatos dolgaid. Erről mesélj kicsit!
A: Jaja, van a Trillion lemezen is elég sok gondolat erről. Ahogy idősödöm, tudod egyre rosszabb ez az alvás dolog is. Nem hittem ebben soha, de egyébként kurvára jön ki belőlem ez a dolog. Nyilván nem fogsz olyat hallani, hogy nem tudok aluudni lálálállá, de mondjuk azokról szoktam írni, hogy miken agonizálok ilyenkor. A Dreaming Black is egy nagyon jó lemezcím lett emiatt. Arról is egyébként az utolsó szám tetszik a legjobban. A Witchies of the North-ot Matyi hozta, és először azt gondoltam, hogy oké, de mi történik a számban? Aztán a felvételeknél, meg az éneknél is nagyon megszerettem. Jó érzés amikor nem kell énekelnem, és nem én irányítom az egész számot. Én nagyon szívesen csinálok akár csak egy hangot egy számban, pont ezért is szálltam be a Grand Mexican Warlock-ba. Nyílván az alázat miatt, és amiatt is, mert imádom őket :)

A Foxes lemezcím amúgy honnan jött?
A: A rókák gondolata nagyon jól hasonul az alvásproblémáimhoz. Egyébként a rókák valami iszonyat módon kísértettek a lemez felvétel idején, pedig a címe már nagyon rég megvolt. Nem láttam egész életemben ennyi rókát, mint mostanában. De nagyon szeretem, nagyon jó a csengése.

Ezekkel a kíséretekkel nagyon hangulatos kis darab lett. Élőben is kísérő zenekarral fogsz fellépni?
A: Nem, megint csak egyedül fogom. Megmondom őszintén, igazából eddig nem sok időm volt rendesen gyakorolni a koncertre. Van egy csomó olyan szám, amit még egyben nem is játszottam el. Valószínűleg el fogom játszani az egészet. Eléggé izgulok.

Jegyek fogynak rendesen?
A: Aha, nagyon! Ami még plusz ijesztő, hogy a menedzserem, a Niki folyamatosan tájékoztat a dolgokról, hogy hú, nagyon jól áll és hogy ő se érti mi történik. Sokan lesznek az tuti, de azért még van hely ;)

Zsirmon Norbi

MA ESTE (május 21. szombat) KONCERT AZ A38-on!

Apey-ról pedig itt olvashattok többet!

NOW_8718

Megosztom.

Comments are closed.