Archív

A Kikeltetőben is megjelent pécsi The Beans zenekar már nem mai darab, régóta jelen vannak már a pécsi rock közösségben. Elég termékeny a csapat, a nemrég kihozott Glitch című nagylemezre fel is került rögtön jó pár dal ezek közül. A meglepően jó és nagyon underground (igen, még annál is undergroundabb) zenekar kevés fényt kapott eddig, de most megadjuk nekik! :)

Kaptunk tőlük egy csodálatos kis szerelmeslevelet amiből azért csak-csak idéznék egy pár sort: ” A 60-as évek nagyon nyers, elektromos beatzenéjét és a 90-es évek grunge-át szándékoztam elegyíteni, szerintem így valami egészen új sülhet ki a dologból. Ty Segallnak tök jól ment, nekünk meg így.” – írta a zenekar lelke és mindenese, Vida Áron.

Meg kell mondjam, jó sikerült, és meglepett, hogy ismerik rajtam kívül is Ty Segall munkásságát. Szóval ez már jó pont Áronnak! Ha le akarnám írni a zenéjüket, akkor valahol a garage rock kifejezést használnám, hiszen innen jön a legtöbb szám Az viszont biztos, hogy a dalokat nem agyalták túl a srácok, iszonyat jó húzós 12 szám kapott helyet a lemezen. Nincsenek unalmas nóták, nincs üresjárat, csak zúz és néhol ellazít. Az egész lemez hangzása kicsit olyan, mint egy zenekari próbaterem, igazi lo-fi hangulat. Én nagyon bírom ezt a mocsok hangzást. Az első szám rögtön egy sikítással nyit, A Ghost nekem nagyon ilyen Alice Cooper kicsit lazított a bőrszerkón hangulat. Valamiért a vámpírok jutnak róla eszembe, pedig azt hiszem a szellemeknek kellene. Mindegy. Másodikként a Cripple’s Circus támad a maga kis laza tiszta gitár hangzásával. Kicsit megidézi a régi idők rock and rollját. A harmadik szám a The Girl Who Fell in Love With Her Rapist viszont teljesen Nirvana hangulat, ennyire jól szerintem még egy banda sem idézte meg a kilencvenes éveket és a grunge időket. Utána pedig robogunk is tovább az Envy társaságában, nekem ez lett a kedvenc számom az albumról. Igazi mocsok garázs punk hangulat, feszített tempó, zúzás és sivatag. A Chocoshells viszont még kicsit leugrik erről a vonatról, és kicsit átszállhatunk egy korai Foo Fighters vezette mozdonyra. Szeretik a gabonapelyhet, na! 

Az előző szám bugyutaságát kipihenve megyünk is tovább a Heavy Times című számmal. Megint jöhet a punk hangulat és a kilencvenes évek tornacipő-farmer kombója. Erre a számra még egy gördeszkát is beszerzek, komolyan mondom. A Cops is egy ilyen dal, nagyon jó benne ez a torzított énekstílus. A nyolcadik nóta a Do it Clean (Echo and the Bunnymen) egy teljes megőrülés, itt már azért egy kicsit kezd sok lenni a lemez. Talán ez az egyetlen hibája, hogy kicsit sok lett, fárasztó végig hallgatni. De nem ül le egy percre sem. A Gloria szerencsére kicsit segít ezen, hiszen egy jól megszokott középtempóval támad. A Silver Chair című dal pedig feszített, ám néhol könnyed. Nagyon jól kitalált szám lett. Lassan a lemez vége felé közeledve már a sok zúzás után szerencsére egy kicsit megpihenhetünk a Glory On a Plate és a Panel Dreams társaságában. Az utóbbi az egyetlen igazi lassú szám a korongon, kicsit ilyen álmodozós, édes delíriumos állapotra emlékeztet. Mindenképp érdemes a bandára figyelni, nekem nagyon bejött, azt hiszem, mostanában nem fogom megunni ezt a lemezt az tuti! 

Zsirmon Norbi

2d8a3877-59b5-4418-b132-506bc0fcdc65

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu