Archív

A progresszív rockzene és filozófiai kérdések ötvözéseként alakult Madárfogás nevű zenekar két évnyi munka után május végén hozta ki bemutatkozó lemezét Rögeszmék címmel. A jól átgondolt és jól felépített, néha post-rockba hajló prog-rock alapra elgondolkodtató szövegek kerültek, izgalmas témákat boncolgatnak. Az album megjelenése kapcsán másztunk bele a zenekar hátterébe egy jó fröccs mellett Makay András énekessel, Tyukász Botond gitáros-billentyűssel és Kristóf Martin gitárossal.

András, egy kicsit kutakodtam, ha jól tudom, a dalok alapja egy korábbi zenekarral született. Miért nem fért bele akkor-ott?
András: Ez a Vákuum nevű nyolctagú zenekar volt, elég bonyolult hangszereléssel dolgoztunk. Oda kezdtem el írni ezeket a dalokat, de a zenekarnak vége lett. Ekkor kezdünk el Botival dolgozni, közel két éve.
Botond: Andris átküldte nekem az intro demóját, és emlékszem, annyira megfogott, hogy még a próbáról is elkéstem, mert leültem megcsinálni. Aztán felvetődött, hogy egy diplomalemezhez írhatnánk egy közös számot, aztán végül inkább csináltunk egy közös zenekart.

Alapvetően a progresszív rockot jelöltétek meg irányként, de sok más hatás, stílusjegy érződik a lemezen, nekem pl. az ének egy kicsit “képzeltvárosos”. Mi is pontosan a “madárfogásosság”? Milyen háttér inspirál?
András: Érdekes, hogy pont a Képzelt várost mondod, őket csak névről ismertem, nemrég hallgattam meg először, mikor már nagyjából kész volt a lemez. De nem is tudom, hogy érdemes-e egyáltalán zenei stílusokról beszélni. Ami ezt a lemezt inspirálta, annak van irodalmi alapja is, de engem mindenféle zene, többek között jazz és világzene is inspirál, meg persze hasonló világú zenekarok. Ami irodalmilag nagy hatással volt rám az Jane Teller Semmi c. regénye, ez egy érdekes vonzata a lemeznek, az ‘Űr’ alcímű három dalban elég erősen jelen van. Borzasztó nyomasztó könyv, gyerekregény köntösben. Nagyon rövid regény, egy délután alatt kipörgettem, de két évig nem tudtam feldolgozni. Meg hát persze több Pilinszky utalás is van a dalszövegekben. Az introhoz kezdtem írni a gitártémát, és kerestem rá egy monológot, igazából így bukkantam rá erre a Pilinszky-monológra. A tökéletes találkozása volt szövegnek és zenének, meg persze annak amit én is üzenni akartam az egész lemezzel.

Mi az üzenete ennek a monológnak szerinted?
András: Olyan lemezt akartam írni, ami pont azokat a kérdéseket boncolgatja, mint Pilinszky. Nagyon jól összefoglalja azt az alapvető irányt, amit én szerettem volna kifejezni. Alapvetően ez a hit kérdése. Gyakorlatilag az út, ahogy megtaláljuk a saját hitünket. Erről sokat beszélgettünk Botival. Úgy próbáltam megírni a lemezt, hogy az utolsó daltrilógiában dől el ez a kérdés, ugyanakkor a hallgató számára nyitott maradjon a konkrét irányzat. Nem akartam egy irányt meghatározni, hanem maradjon nyitva, mi is az, amiben az egyén hinni akar.
Elég nehéz volt ezt tálalni, felépíteni, és mikor megakadtam egy picit a szövegírásban, leültem Egri Bálinttal, aki színész és zenével is foglalkozik, mindemellett nagyon jó dramaturg is, és vele átrágtuk magunkat pár dolgon. Szöveg szinten próbáltam őt bevonni, hogy ne legyen visszás ez a vallási kérdés.

Erősen András elképzeléseihez idomul az egész koncepció, hogyan tudtok ezzel azonosulni? Mennyire érzi mindenki a magáénak?
Botond: Andrissal a kapcsolatunk már nagyon régen kezdődött, mikor még hozzám járt gitározni tanulni. Nagyjából tíz éve kezdtem oktatni, ő volt a második tanítványom, de másfél évvel később továbbküldtem az én gitártanáromhoz, mert elkezdett olyan dolgokkal foglalkozni, amik nekem nem vágtak irányba, és nem akartam, hogy a köztünk lévő csökkenő tudás visszafogja, viszont az évek alatt összebarátkoztunk. Ez zeneileg is megvan. Sokat beszélgettünk, gitározgattunk és sok témát érintettünk, például a vallás is ilyen. Abszolút érdekes számomra a lemez mondanivalója. Katolikus neveltetésű vagyok, de nekem is meg kell találni felnőttként a hitemet, így sok gondolatával egyetértek. Zeneileg is nagyon érdekesnek tartom. Andris hozta az alapokat, én csak azt színesítettem, írtunk rá vokálokat, beletettünk pár apróságot, izgalmas volt.
Martin: Én egy kicsit kívülállónak éreztem magam az elején, mivel nem igazán vettem részt a zeneírási folyamatban. Amikor Boti megkeresett, annyit mondott, hogy egy alakuló zenekarhoz kéne még egy gitáros. Akkor még teljesen máshogy érintett meg, mint ma. Volt egy kis ellenérzésem, de elmentem a próbára, és az nagyon jó élmény volt. Jó volt látni, hogy a zene élőben teljesedik ki igazán. Nem volt kétségem, hogy ez működni fog.

NOW_9234

 

A szövegekről már sokat beszéltünk, de szerintetek mi a lemez legnagyobb erőssége zeneileg?
Botond: Nekem a hangulat és hangzás. Ilyesmit még nem nagyon hallottam és ez nekem, mint zenésznek fontos, érdekesnek találtam az elejétől.
Martin: Ha egy kis részét valaki meghallgatja, nem olyan könnyű, de az egészet hallgatva megjelenik az egység, csak picit oda kell figyelni, bele kell menni a részletekbe.

Épp ez tud a buktatója lenni az ilyesfajta zenéknek, hogy nem egyszerű, oda kell figyelni, nehezen emészthető. Ezzel kapcsolatban eddig milyen visszajelzéseitek voltak?
Botond: Az biztos, hogy jól kiszúrtunk magunkkal. :) Tízszer annyit kell dolgoznunk, mint más zenekaroknak, hogy hasonló nézettséget, ismertséget elérjünk. De ha ezt elérnénk, elmondhatnánk, hogy itthon mégsem haldoklik a rockzene. :)

András, te ugye hangmérnökként is dolgozol, és te keverted a lemezt is. Nem volt nehéz saját anyagon dolgozni?
András: Nagyon nehéz volt, főleg mert már két-három éve íródtak. Volt, hogy egy jó alapot megcsináltam rá, de azt éreztem, hogy nem tudja még megugrani azt a szintet, amit várnék, és akkor éreztem, hogy be kéne vonni még valakit, mert már nem tudtam objektíven hozzáállni. A SuperSize-ba mentünk megkeverni, ahol egyébként is dolgozom asszisztensként, így elég kézenfekvő volt a kapcsolat. Brucker Bencével (AWS) dolgoztunk.

Emellett csinálod a Fehér hang session videó sorozatot is, ami elég jól megy. Lesz esetleg majd Madárfogás rész? :)
András: Lehet. :)

19-én lesz a lemezbemutatótok a Zag Music Clubban. Készültök valami extrával esetleg?
András: Madárfogás dalokkal készülünk. :)
Botond: Mindannyian sokfelé zenélünk, és egyelőre még extrákkal, új dalokkal nem készültünk.
András: Remélem nem lövök le nagy poént, ha azt mondom, hogy az elejétől a végéig eljátsszuk majd a lemezt. :) A sorrenden egyelőre nem variálunk, de a számok nem csak egységben, hanem külön-külön is működnek.

kövessétek őket facebookon

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

NOW_9247

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.